I.
I.
Luka Sándor, Hontmegye administrátora, a tisztujítást a törvényes három év eltelte előtt 1845. ápril 24-dikére tüzte ki, s a szavazók névjegyzékét, melybe az ellenzékiek állítása szerint Hontban szavazattal nem biró szomszédos megyei számos nemes csempésztetett be, pártja által minden vizsgálat és hitelesítés nélkül elfogadtatta. A tiszti kar ennek következtében egészen az administrátor kivánsága szerint választatott. Az ellenzék erre az augusztus 11-dikére egybehivott legközelebbi közgyűlésre nagy számmal jelent meg; de az administrátor a gyűlés kitüzött napján a reá várakozó rendekhez az ipolyi járás főbirája által oly értelmü «rendelést» küldött, 550mely szerint a gyűlést mindaddig elhalasztandónak nyilvánítá, míg a személyes bátorság és tanácskozási méltóság föntartásáról kellő gondoskodás nem történik. Sembery J. táblabiró törvénytelennek nyilvánította a gyűlés meg nem tartását, «a mennyiben az még áprilban a mai napra kitüzetett, a személyes bátorság pedig senki által legkevésbbé sem sértetett meg, s ettől okszerüen tartani sem lehet, a gyűlésnek pedig megtartása a fekete táblán még ma is följegyezve áll» s indítványozta, hogy a rendek az elnök és a tisztviselők helyettesítéséről gondoskodjanak és a gyűlést tartsák meg. A rendek többsége az indítványt elfogadta, helyettes elnököt és tisztviselőket választott és a kihirdetett gyűlést megtartotta. A gyűlés három végzést hozott: föliratot határozott ő felségéhez, melyben a megye szomoru állapotának a törvények értelmében való megvizsgálását, az administratornak hivatalától való elmozdítását, s Mailáth György országbirónak és törvényes főispánnak visszahelyezését kéri; továbbá a nádorhoz és az országbiróhoz küldöttséget indított, mely által amaz törvényes közbenjárásért, emez pedig a végre kéretett meg, hogy megyéje kormányát vegye vissza; végre pedig a többi megyéhez körlevél küldetett, melyben Hont ügyének pártolására fölszólíttattak.
Zala vármegyének 1845. november 10-dikén tartott közgyűlésében vétetett fel Hontmegye levele. Többen feliratot indítványoztak ő felségéhez a honti események részrehajlatlan biztosság által való megvizsgálása és az illetők megbüntetése végett, a közgyűlésnek egyik tagja pedig a nádor közbenjárását óhajtotta.
Deák Ferencz: Hont rendei fölirtak ő felségéhez, panaszolkodva, hogy a főispáni helyettesnek eljárása által megyei törvényes önállásuk meg van sértve s kérik ő felségét, hogy a történteket megvizsgáltatni, s a törvényszegőt felelet és büntetés alá vonatni méltóztassék, minket pedig fölszólítanak, hogy ezen kérelmüket föliratunk által mi is pártoljuk. Ilyen kérelmet pártolni törvényes és igazságos. A nádori közbenjárást, mit az egyik táblabiró úr indítványozott, nem tartja a szóló ez esetben czélszerünek, nem azért, mintha az ilyen közbenjárás fontosságáról meg nem volna győződve, mert hiszen tapasztalásból tudja ő is, hogy annak már több izben kedvező s hálát érdemlő sikere volt a legfontosabb közdolgokban, de azért, mert a honti ügyet nem látja azon stadiumban, melyen a nádori közbenjárásnak törvény szerint helye van. Ugyanis a nádori közbenjárást kakor tartja szükségesnek a törvény, midőn a fejedelem és az ország lakosai között valamely bajnak orvoslására nézve differentia – ez a törvény szava – támadott. A honti panaszt pedig nem a fejedelem rendelete, hanem a főispáni helyettes eljárása okozta. Hontmegye rendei még most csak vizsgálatot s annak folytában 551büntetést kérnek. Ezen kérelemre még ő felsége nevében válasz nem érkezett; most tehát még csak föliratnak s nem a nádori közbenjárásnak látja szükségét. Ha a vizsgálat vagy annak folytában a vétkesnek büntetése megtagadtatnék, akkor volna csak differentia, s akkor lehetne fölirat helyett nádori közbenjárásról szó. Egyébiránt a honti események részleteiről s mibenlétéről – minthogy azok épen a most kért vizsgálat tárgyai lesznek, – ezúttal nem beszél, csak általában jelenti ki azon meggyőződését, hogy a törvényesen kihirdetett megyei közgyűlést a kitűzött időről máskorra halasztani csak úgy szabad, ha annak azon időbeli megtartása egyáltalában lehetetlen. Ezenkívül minden egyéb esetben a gyűlésnek ily önkényes elhalasztása menthetetlen, mert ha bárkinek önkényétől függne az efféle elhalasztás, nem csak a megyék törvényes önállása volna veszélyeztetve, hanem a közigazgatás is zavarba jönne.
