I.
I.
A KK. és RR. az 1836. február 17-dikén tartott országos űlésben tárgyalták az ország közjavát és kereskedését gyarapító magánvállalatoknak ápolása és biztosítása tárgyában kerületileg készült üzenetet. A törvényjavaslat 8-dik §-a így szólott: «a vállalkozók részére kikötött esztendők eltelésével minden nekik engedett kedvezések megszünvén, a további rendelkezés a törvényhozást fogja illetni.» Több követ homályosnak mondotta e §. rendelkezését.
Deák Ferencz: Ott, hol a vasutak a publicumnak különös pártfogása alatt nincsenek; hol az intézet felállítására megkivántató tért nem a publicum sajátítja ki, hanem a privátus tulajdonosokkal a társaság egyez; a hol a társaság semmi kiváltsági kedvezésekkel nem bir, hanem ugyanazon vonalon hasonló intézetet más társaság is állíthat: igen természetes, hogy a társaság felállított intézetét világ végeig megtartja, mert úgy tekintetik az egész tractus, mint alkú által megvett tulajdona. Ott ellenben, hol a kisajátítás systemája divatoz, privilegialis esztendőket kötnek hozzá, s lehetetlen, hogy a vasút örökre a társaság tulajdona legyen a nélkül, hogy a törvényhozás hozzá ne szóljon. Magyarországban alkalmasint soha el nem fogadják, hogy tulajdona maradjon a társaságnak, minthogy privilegiumon épül; de annak kimondását sem szeretné, hogy a vasút teljes kiterjedésében a nemzet tulajdona legyen, mert akkor nehéz lesz társaságot találni, mely felvállalja a fölépítést, mi sok költségbe kerül. Lehetne talán több esztendőket adni, és így általadná a társaság a materialékat is. De itt ismét azon fontos kérdés fordul elő, hogy mikor veszt az ország többet, akkor-e, ha több esztendőre engedi át a privatus társaságnak az intézetet, vagy kevesebb esztendőket engedvén, bizonyos summa megfizetése mellett az ország magának megváltja? A szóló azt hiszi, hogy az országra nézve terhesebb, ha több esztendők köttetnek le, mintha kevés esztendők mulva a status veszi meg. Ő ez alatt a kifejezés alatt tehát, hogy a status rendelkezése alá esik, azt érti, hogy a privilegialis esztendők eltölte után a társaság birtokának sajáti tulajdona a formára nézve megszünik, hanem a statussal megalkudhatik a materiale iránt, vagy ha nem alkuszik meg, azokkal maga rendelkezhetik, 196és ez semmi nehézséget nem szenved, mert alkudjon meg a társaság. De nehezebb a kérdés a kisajátított térre nézve, mert a 4. §-ban azt mondtuk, hogy azt csak ezen czélra lehessen használni, így tehát a társaság földesuri jussal nem veheti meg; ebből kimenve, a kisajátított tért nem lehet úgy tekinteni, mint tulajdonát a társaságnak, hanem mint olyat, a melyet a status czéljára tartozik használni. Véleménye az, hogy az intézetet a nélkül, hogy új expropriatiót tegyen, a status használja, de mindent, a mit a társaság bele épített, tartozzék megfizetni. Nem is oly nagy a különbség a kettő között, mert azon adatok szerint, melyek külső országban a vasutaknál állanak, ugyanakkor, midőn nálunk az expropriatio 20 mértföldre 40 ezer forintba kerül, a vasmaterialék 456,000 forintba kerülnek. Azonban arra is kész, hogy a fundus árát is a status fizesse ki.
