HÁNYAN VÁLASZTASSANAK AZ EGYHÁZI RENDBŐL ÉS A VÁROSI KÖVETEK KÖZÜL A KÜLDÖTTSÉGEKBE?
HÁNYAN VÁLASZTASSANAK AZ EGYHÁZI RENDBŐL ÉS A VÁROSI KÖVETEK KÖZÜL A KÜLDÖTTSÉGEKBE?
A KK. és RR. 1839. november 27-dikén tartott országos űlésének napi rendjén volt a katonai szükséget tudakozó küldöttség választása. Vághy Ferencz fölszólalt a kerületi űlés azon megállapodása ellen, hogy a városok hat taggal járuljanak a választmányhoz, s kivánta, hogy a városok részéről oda kilencz választassék. Haske Sándor, Kassa városa követe, kijelentette, hogyha ez indítvány nem fogadtatnék el, ő, ha a küldöttségbe meg is választatnék, a választást nem fogadná el. E kijelentést a városok követei mindnyájan magukévá tették. Bezerédy Miklós, a veszprémi káptalan követe, pedig fölszólalt az ellen, hogy a küldöttségbe az egyházi rend részéről két tag választassék, s ragaszkodott az 1830-diki példához, a mikor közülök négyen választattak.
Deák Ferencz: Ha arról volna szó, jól van-e e tábla elrendelve, a század lelkével megegyezőleg? czélirányos helyen volna az okoskodás s a kir. városok mellett ő is fellépne; de a jelen alkalmatossággal a jelenlegi állapot megváltoztatásáról nem szólhat, mert ez az országgyűlése elrendeléséhez való. Tudják a KK. és RR. többször indítványba volt hozva, hogy a királyi városok még ezen az országgyűlésen coordináltassanak; a többség azonban nem pártolta. Minthogy tehát az elrendelés hibás, vagy hibátlan voltáról ez uttal szólani nincs helyén, csak az lehet a kérdés, vajjon a jelen országos rend szerint hozatott-e a kerületi határozat? Mivel erre az a felelet, hogy igenis úgy hozatott ezen határozat, mint a többi, sőt úgy mint 1830-ban épen hasonló határozat; mivel továbbá a javítást a deputatióval összekötve petractálni nem lehet: akár hiányos a jelenlegi rend, akár nem, akár méltányos, akár nem, a kir. városok azt, hogy a határozat kötelező erővel bir, tagadni nem fogják, attól tehát az engedelmességet megtagadni nékiek nem lehet, nem szabad. A mi azon kivánságot illeti, hogy mivel a 3-dik rend ennyi tagot nevezett, tehát ennyit vagy annyit nevezzenek a kir. városok, teljességgel nem áll; mert itt nem egyes osztály határoz, hanem a testület és e szerint egyes osztályokból választatnak. A mit Sopron városa követe előadott, 340arra az a felelet, hogy az általa említett szám, vagy arány soha egyforma nem volt, sőt annyira változott, hogy a küldöttségben egyszer egy sem volt a vármegyék részéről, midőn máskor háromszor annyi is volt, mint a kir. városok részéről; a küldöttek számát pedig soha sem az egyes osztályok, hanem a testület maga határozta, vagy az elnök nevezte, a többség pedig azt elfogadta. Most a kerületekben elhatároztatott, hogy a küldöttséghez a városok részéről hatan választassanak: ezen határozatot ugyan itt fel lehet forgatni, mert a határozat kerületi volt, de nem az egyes osztályoknak, nem a királyi városoknak, hanem a többségnek. Azt, hogy a határozatot más alakban – mire példa nincs – nem úgy, mint eddig hoztuk, állítani nem merik; csak azt mondják, hogy a méltányosság kivánja, hogy a kir. városok részéről kilencz tag választassék. Igaz, a méltányosság megkivánja, hogy mivel a városok is adnak katonát, azoknak követeik is jelenjenek meg a küldöttségben; de kérdi: vajjon a KK. és RR. nem feleltek-e meg elegendően a méltányosságnak, midőn a tudakolódó küldöttséghez több tagot rendeltek választatni a sz. kir. városok részéről, mint az 1830-dik esztendőben voltak? Azon fenyegetés, hogy ha a kir. városok kivánsága el nem fogadtatik, a küldöttségben meg nem jelennek, nem látja mi alapon nyugszik és hova czéloz, mivel ha nékiek itt azt mondani lehet, ugyanazt mondhatják minden törvénynél, akkor pedig azon anomalia keletkezik, hogy lehet kisebb szám, melynek ellenszegülése elégséges a többség határozatának megakasztására. Ily anomáliát képeztek ugyan a rómaiak idejében a «Tribuni Plebis»-ek, de Magyarországban Tribuni-Plebis-eket nem ismerünk, és ha ilyenekre szükség lenne, azokat nem az így organisált, hanem a polgárok egész közönsége által küldött városi követekből választanánk. De nem is foghatja meg a szóló mit akarnak a városok követei ezzel elérni? Azt gondolják talán, hogy ez a kormány érdekében van? vagy talán azokat, kik a városok dolgait szivükön viselik, ellenszegüléssel akarják szorosabban lekötni, vagy azt gondolják, hogy ez a mód lesz arra a legalkalmatosabb, hogy legyőzzék az előitéleteket, melyek ellenök fennállanak? Nyomják csak el boszankodásokat és hideg vérrel fontolják meg a dolgot, s látni fogják, hogy a viszálykodás magvait ily csekély dologért elhinteni nem érdemes, nem czélszerű, sőt inkább czélt vesztő. A mi a veszprémi káptalan követét illeti, jussaikról aggódva, az 1830. esztendei gyakorlathoz kivánt ragaszkodni; a szóló azonban bátor kinyilatkoztatni, hogy midőn hozzájárult azon határozathoz, hogy a 341káptalanok részéről a tudakozódó küldöttséghez két tag neveztessék, eszében sem volt, hogy az egyházi rend jussait csorbítsa. Minden választmány számát legczélszerűbben a dolog természete határozza meg; nevetséges dolog volna a bányászi tárgyakban a bányavárosok követei közül egyet, vagy épen egyet sem, közülünk pedig, főképen a bányákkal nem biró vármegyék követei közül, igen sokat nevezni; ellenben lehet tárgy, melyhez az egyházi rendből több neveztethetik, mint a vármegyékből, mivel a küldötteknek olyaknak kell lenniök, kiknek körébe tartozik a tárgy kezelése. Midőn a kerületekben az határoztatott, hogy a városok részéről a négy helyett inkább hat, a káptalanok részéről pedig a négy helyett kettő választassék a tudakozódó küldöttségbe: a KK. leginkább azon tekintetből mentek ki, hogy a katonaállítás az egyházi rendet különösen nem érdekli, a városokat pedig jobban érdekli, s azt hitték, hogy az egyházi rend követei ily tárgyban kedvetlenül tanácskoznak; reményli ellenben, hogy a midőn a nevelés és egyházi intézkedés tárgya előforduland: a káptalanok részéről, mivel azokban jártasabbak, többen fognak kineveztetni. Egyébkint nem is látja a szóló, hogy különös nyereség legyen, ha nem két, hanem négy tag lesz nevezve az egyházi rend részéről; mert ebből jusarányt következtetni nem akar sem ellenök, sem mellettök senki, sőt ha némelyek akarnának is következtetni, ellene szólana; azért most a kerületi határozat mellett marad.
