KÉT EGYHÁZI HASZONVÉTEL UGYANAZON EGYHÁZI SZEMÉLYNEK NEM ADHATÓ.
KÉT EGYHÁZI HASZONVÉTEL UGYANAZON EGYHÁZI SZEMÉLYNEK NEM ADHATÓ.
Zala vármegye 1841. január 11-dikén tartott közgyűlésében Deák Ferencznek a vegyes házasságok tárgyában mondott beszéde ellen fölszólalt Fliszák György, murakereszturi plébános és apát, s a többek között megemlítvén, hogy vannak, kik törvénytelennek mondják még azt is, hogy Kopácsi József esztergomi érsek egyuttal megtartja a veszprémi püspökséget, nézetet czáfolgatta. Utána Deák Ferencz szólott, kiemelvén, hogy ő ugyan e tárgyról beszédében nem nyilatkozott, de mivel Fliszák szóba hozta, kifejti, hogy két egyházi haszonvétel ugyanazon egyházi személynek törvényeink szerint nem adható, s ez irányban indítványt tett.
A közgyűlés jegyzőkönyvének erre vonatkozó pontja így szól:
«4. A midőn a fentebbiekben érintett egyházi körlevelek által a hazai törvényeken ejtett sérelem a megye rendeinek kebleit megrázkódtatta, figyelmöket el nem kerülhette, hogy a hazai törvények már a hajdan korban elhatározták, hogy két egyházi haszonvétel ugyanazon egyházi személynek ne adassék; már I. Mátyás, II. Ulászló, s II. Lajos alatt ismételve törvények alkottattak ez iránt, de midőn mindig ujabb visszaélések lettek elkövetve, e törvény többször megujíttatott. Utóbb az 1548: VI. czikkely által, s még később az 1723: LV. czikkelyben ez határozottan kimondatik.
A felhivott törvényekkel világosan ellenkezik az, hogy az ország 478primása, az esztergomi érsek, primási és érseki magas méltóságra lett emeltetése után megtartotta a veszprémi püspökséget, s azt még most is tartja minden terheivel és jövedelmeivel.
Az esztergomi érseki megyének kiterjedése oly nagy, népessége oly igen számos, az érsek és primási méltóságnak hivatalos köre s foglalatosságai egyházi s világi tekintetben annyira sulyosak, hogy azoknak pontos teljesítése egy bármely jeles férfiunak idejét, erejét, s minden tehetségét bőven elfoglalják; jövedelmei pedig régi fejedelmeink buzgó adakozásából bizonyosan olyanok, hogy azok ezen fényes méltóság költségeire kétségtelenül elegendők. A felett a veszprémi püspökség is mind egyházi terjedésére, mind világi javaira s jövedelmeire nézve fényes és nagytekintetü. Meg vannak tehát a megyei rendek győződve, hogy sem az egyházi szolgálat érdeke, sem a magyar anyaszentegyház főpapjának magas méltóságához illő ellátása meg nem kivánják, hogy ezen két nagy és fontos egyházi hivatal, s hivatalos kötelességekkel járó egyházi haszonvétel ugyanazon egy személyben összesíttessék. De egyébiránt a törvények tekintete minden egyéb tekintetek felett áll, ez pedig semmi olyan kivételt nem ismer, mi a jelen esetre volna alkalmaztatható. Ez okokból a megye rendei ő cs. kir. felségét jobbágyi alázattal megkérni elhatározák, hogy a két egyházi haszonvételt egymástól elválasztva, a veszprémi püspöki megyét is külön fő pásztorral ellátni, s a hazai törvények rendeleteit fejedelmileg főbb hatalmával e pontra nézve is teljesítésbe vétetni méltóztassék. Egyuttal pedig e közérdekü tárgyak felett hozott határozásukat a haza egyéb hatóságaival is előbbi elhatározásukhoz képest a kölcsönös tudomány végett közölni rendelik.»
