NEMESEK ÖNKÉNYTES ADÓZÁSÁRÓL.
542NEMESEK ÖNKÉNYTES ADÓZÁSÁRÓL.
Zala vármegye 1845. márczius 4-dikén tartott közgyűlésében fölolvastatott a következő nyilatkozat, melyet többen mint két százan irtak volt alá, köztük magánosok, gazdag nemesek, minden megyei tisztviselő, özvegyek, papok és kivülök Aranyod nemes község:
«Alólirottak ezennel kijelentjük, hogy mi addig is, míg a nemesi rendnek adómentességét az igazság és közérdek kivánatihoz képest végképen megszünteti a törvényhozás, tettleges részt kivánunk venni a közteher viselésében; ugyanazért kötelezzük magunkat, hogy míg élünk, s e megye kebelében lakunk vagy birunk, a megyei beligazgatás költségeinek birtokaránylag reánk esendő részét vagyis annyit, mennyi a beligazgatási költségekből reánk esendő volna, ha mindenki birtokaránylag részt venne ezen teherviselésben, évenkint a megyei házi pénztárba mint rendes adót be fogjuk fizetni; magában értetődvén, hogy ha majd a törvény állandó és rendes adó alá veszi a hon polgárainak minden osztályait, akkor reánk nézve is ezen kötelezésünk helyett a törvény rendelete fog szabályul szolgálni».
E nyilatkozat benyujtására közakarattal Deák Ferenczet kérték meg.
Deák Ferencz: Már több évek óta, de újabban különösen számosan valának e megyében, kik komoly megfontolás után kimondották azon meggyőződésüket, miszerint igazságos és a hon érdekében volna, hogy a megyei nemesség a megyei beligazgatás költségeit birtokaránylag viselje az adózó néppel együtt. Ennek igazsága és hasznos volta annyira világos, hogy nem csak néhányan kivánták ezt mint véleményüket kimondani, hanem több polgártársaikat is iparkodtak arra birni, hogy igyekezzenek velük kezet fogva utasítást eszközölni, miszerint ezen kötelessége a nemesi rendnek törvény által is kimondassék. Ők meg voltak győződve, hogy az adómentességnek megszüntetése közszükségeink közt első helyet foglal, s e megyének rendei csakugyan elhatározák ezt a mult országgyűlésre küldött utasítás által. Azonban ezen tárgy még az országban többségre nem talált, mert mind nagyobb fontosságunak idő kelle, míg az eszme megérjen és az ige testté legyen. Az országgyűlés befejeztetett és kötelező törvény nem hozatott az iránt, hogy a beligazgatási költségekben a nemesi rend is részt vegyen. Többen tehát tettleg akarnak legalább személyükre nézve életet adni a szavaknak, s minthogy kötelező törvényt másokra s az egészre hozni nem lehetett, legalább maguk kivánnak részesülni a beligazgatás költségeinek birtokaránylagos viselésében. Ezen nyilatkozásuk és illetőleg kötelezésük a t. n. vármegyének benyujtatott azon kéréssel, méltóztassék a kötelezett teherviselés következtében eszközöket nyujtani, hogy az illetők javai fölszámíttassanak, 543s a birtokaránylagos kivetés javaikra megtörténhessék. Természetes az, s mondani is fölösleges, hogy mivel e tisztelt egyének ennek mint rendes adónak fizetésére magukat kötelezték, ha valaki az adót nem fizetné, ez ugy fog exequáltatni, mint más adóbeli hátramaradás. E kötelezés a beligazgatási költségekre terjed ki és önszemélyükre szól. De azért nyiltan kimondja, hogy nemcsak minden igyekezettel azon lesz ezen túl is mint eddig, hogy átalában az országgyűlés határozza el azt, hogy a közterhek viselésében a nemesi rend részt vegyen, hanem azt is kijelenti, hogy akármikor lesz szó arról, hogy az országos pénztár akár segedelem, akár rendes adózáskép áldozatot kivánna, abból magát nemcsak a törvény után, hanem a törvény előtt is kihuzni nem fogja, s hogy ezen kötelezés sem ürügy, sem köpönyeg nem lesz arra, hogy más adózások alól ki lehessen búvni.
