V.
V.
Az 1835. márczius 17-dikén tartott országos ülésnek napi rendjén volt: a kerületileg szerkesztett válaszfölirat javaslata Ferdinand királynak kormányra léptét tudató kir. leiratára. A javaslat kifejezést ad az I. Ferencz király elhunyta fölött érzett fájdalomnak, melynek sulyát azonban enyhíti V. Ferdinand király biztosítása, hogy Magyarország törvényeit, szokásait, igazait és szabadságait teljes épségökben sértetlenül fön fogja tartani, s ennélfogva hiszi, hogy ő felsége a jelen országgyűlés szakadatlan folytatását, e törvényes biztosítása tettleges valósítása végett rendelte el. Ezen bizalomtól és reménytől lelkesítve ismétli az ő felsége megkoronázásakor teljesített alattvalói hű és buzgó hódolást.
Deák Ferencz: Ezen felirat tartalmazza, a készítésében lefolyt tanácskozások s a szomorú ok, mely reá alkalmat szolgáltatott, egyiránt meggyőznek róla, hogy a mit a feliratban a KK. és RR. mondani szándékoznak, nem puszta tisztelkedés, hanem valódi érzelemnek kifejezése, melyet keblökben táplálnak. Midőn ezen érzelemben én 118magam is részt veszek, egyszersmind ama hűség, melylyel küldőimnek tartozom, s ama kötelesség, melylyel követi állásomban hazám javának minden időben és minden alkalommal előmozdításához magamat csatoltatnak érezem, mellőzhetetlen tisztemmé teszik, hogy a felirat tartalmáról őszintén előadjam véleményemet. Elhunyt királyunk halála feletti fájdalmunkat kifejezik a feliratnak szavai, és kifejezik a hódolást, melylyel koronás fejedelmünk iránt tartozunk; tesznek emlékezetet a bizodalomról, melylyel iránta viselkedünk és a reményekről is, melyeket királyi biztosítása következésében is kormányának igazságába vetünk; de nem fejezik ki eme reményeket oly őszintén, mint a nemzet képviselőihez illik, min ama bizodalom kivánja, mint a kezünkre bizott nemzeti jussok sérthetetlenségének tekintete parancsolja. Hazánknak halomra nevekedett sérelmeit, melyeknek orvoslását oly sokszor siker nélkül szorgalmazánk, egyenkint és részletesen elszámlálni, sem hely, sem idő, sem alkalom nem engedik; de teljesen is meg vagyok győződve, hogy sokkal mélyebben be vannak azok a KK. és RR. kebelébe véve, mintsem hogy irántuk a részvét felébresztése végett szavaimra szükség lenne. És ezen sérelmek, nemzetünknek eme súlyos sebei azok, melyeknek orvoslását koronás királyunktól teljesen erős bizodalommal reménylem, és ezen remény az, melyet a törvényhozó testhez illőleg, őszintén kifejeztetni kivánok. Az őszinte, nyilt bizodalom az, mely az érzelemnek leghivebb tolmácsa; a bizodalom az; mely a mi érzelmünket is hozzánk s királyunkhoz méltólag kifejezni képes, és nem a tisztelkedés puszta hangjai: őszinteség nélkül pedig a bizodalom sértés inkább mint tisztelkedés. Im itt az első szó, melylyel nemzetünk nevében királyunkhoz járulunk, s kivánhatunk-e bizodalmat részéről, kecsegtethetjük e bizodalommal részünkről, ha legelső felszólamlásunkból hibázni fognak az őszinteség szavai; ha ki nem mondjuk azt, a mi szívünkhöz legközelebben áll és nem éreztetjük vele teljes mértékét ama reményeknek, melyeket kormánya felől táplál keblében nemzetünk? De megmondottuk mi, megmondották már sokszor előttünk az ország rendei, hogy nemzetünk sérelmeiben feküsznek hazánk boldogságának legbokrosabb akadályai, s ezekben vannak a közjó előmenetelének legterhesebb gátjai, melyeknek elhárítása nélkül a legüdvösségesebb intézeteknek sem lehetne sikert magok után húzniok. Ezen meggyőződésben lévén az ország rendei, hogy lehet a közboldogság előmozdítására ennyire késznek nyilatkozó fejedelmükhez intézett első felszólamlásukban elhallgatniok ama reményeket, 119melyeket a kártékony gátak elhárítása felől kebelökben táplálnak? Ez a remény az, tettes R., melyet én őszintén kifejeztetni, s annak kifejezésében nyilván és egyenesen a «sérelem» szót használtatni kivánom, s kivánnom is kell, ha csak koronás fejedelmem iránt bizodalomra korántsem mutató tartózkodással élni, ha csak annak, a mi legforróbban van szívünkhöz kapcsolva, törvényes értelmét, súlyát és tekintetét is megcsorbítani nem akarom. Nem is gondolhatom én, hogy ezen szó világos használatának a fenforgó körülmények ellentállhatnának. Midőn egy nemzet vigasztalódva néz a jövendőnek elébe s a koronás fejedelméhez szólva, nyilván kijelenti, hogy tőle várja, reményli mindazt, mi a közboldogság eszközlésére vezérelhet, és mindannak elhárítását, mi a közboldogságot akadályozza, akkor szól legnagyobb bizodalommal; pedig ismét mondom, hogy az őszinte, bizodalmas szó a legnagyobb tisztelkedés. Mindezeknél, de a nemzeti sérelmek orvoslásán való törekvésnek küldőim által hűségemre bizott kötelességemnél fogva is, a feliratban nyilván kitétetni kivánom, hogy sérelmeink orvoslását ő felségétől teljes bizodalommal reményeljük, és meg vagyok győződve, hogy ezen őszinte bizodalom lesz a legerősebb kapcsolat, melylyel a nemzetet ő hozzá s őt a nemzethez kapcsoljuk.
