ZALA VÁRMEGYE NEMESI PÉNZTÁRÁRÓL.
ZALA VÁRMEGYE NEMESI PÉNZTÁRÁRÓL.
Zala vármegye 1846. szeptember 14-dikén tartott közgyűlésében az elnök kimondván, hogy a rendek Hertelendy Károly ügyében megmaradnak előbbi végzésük mellett, Forintos György emelt szót és kijelentette, hogy a köznemesség azért jelent meg a gyűlésen nagyobb számmal, hogy a mennyiben a nemesi pénztárban több ezer forint van kölcsönül kiadó, ebben ők is aránylag részesüljenek. Kiemelte továbbá, hogy az ezen alapból az urak közt kölcsönre kiadott pénzek biztosságáról nincs kellő gondoskodás, mivel pedig ehhez az ügyhöz a szegény nemesnek is van hozzászólója, tudakozódott a dolog állása iránt. Rumy Károly szintén méltányosnak tartotta, hogy az Inkeyek által fizetett pénzből a köznemesség is birtokaránylag részesüljön. Horváth János kamarás a nemesi pénztár keletkezéséről és a tett indítványról így nyilatkozott:
«1806-ban törvény által bizonyos összeg határoztatott meg, s azon nemes ember, kinek jövedelme azt felütötte, tartozott egy lovas katonát minden készülettel kiállítni. A kivánt szám ezekből ki nem kerülvén, látta a fejedelem, hogy a szükséges lovasságot nem képes kiállítani, kiküldetett tehát a nádor ő fensége a dunai, Ambrus herczegprimás pedig a tiszai megyébe a végett, hogy a nagyobb birtokosokat lovasság felállítására rábirni iparkodjanak. A nádor ő fensége megérkezvén Zalamegyébe, saját elnöklete alatt gyűlést tartott, hol a megyének akkori főnemesei gr. Festetich György, gr. Batthyány Ferencz, gr. Szapáry s többen megjelentek. A nádor 602ő fensége egy lelkes beszédben felszólította a rendeket, hogy a csekély birtoku nemességet lóval, ruházattal segítsék. Ezen felszólításra gr. Festetich György 300 ember számára lovat, ruhát, fegyvert ajánlott tulajdon erszényéből felállítni, gr. Batthyány 150-et, gr. Szapáry 60-at s úgy az előkelő családok ki többet, ki kevesebbet, míg végre kikerült a kivánt lovasság. Voltak olyan nemesek is, kik a helyett, hogy gyalog mentek volna, lóra ültek, ezek azonban az insurrectió után lovukat haza vitték, voltak olyanok is, kik hogy magukat a katonai kötelesség alul felmentsék, lovat vagy lóvásárlásra bizonyos összeget adtak. De nagyobb részben a lovasság csak az előkelőbb családok által állíttatott ki. Insurrectió után azon indítvány tétetett közgyűlésen, hogy ezen lovak adassanak el, s azoknak árából alapíttassék nemesi pénztár. Ebben a nagyobb rész megis egyezett. Gr. Festetichnek meghatalmazottja azonban ellene mondott. Utóbb gr. Festetich ez iránt személyesen megkéretvén, szintén beleegyezett, valamint Batthyány és Szapáry grófok is. Eladattak tehát a lovak és ruházatok, s ezeknek árából alapíttatott a mostani nemesi pénztár. Ebben tehát a köznemességnek egy krajczárja sincs. Fizetett a nemesség a magatartására a concurrentionalis cassába, de nem ezen pénztár alakítására. A lovakért bejött 60,000 frt., mely devalvatió után lett 40,000, jelenleg pedig a tőke 209,000 frt. Az a kérdés tehát, kinek van joga ezen cassáról disponálni? Természetesen legtöbb joguk van azoknak, a kik alapították. Minthogy azonban a megye kezelése alá vette, s arról mindig a megye rendelkezett, ezután is annak rendelkezése alatt fog maradni. Nem mondja a szónok, hogy a szegény nemes ember abból ne kapjon, kaptak eddig is, mint a jegyzőkönyvek is mutatják, s fog kapni ezután is mindenki, a mennyire nála biztosság leend, de ha azt kivánják, hogy az egész felosztassék, annak ellene mond».
Deák Ferencz: Gondolják meg a RR., hogy a legsikamlósabb dologról, a pénzről tanácskozunk, miről még a magános ember is a legnagyobb csendben szokott magával számolni. A pénzt igen kényesen kell kezelni, mert az igen siklós, legkényesebben pedig a más pénzét, mert ha az embernek a maga pénze siklik ki, az csak kár, de ha a másé, vele együtt siklik a becsület is. Horváth kamarás úr előadta, miként keletkezett az insurrectionalis cassa. A dolog kétségen kívül úgy áll. Azt senki sem állítja, hogy ez a cassa az uraké, mert miután azok ide a RR. rendelkezése alá adták, az a RR.-é. Igaz, hogy gr. Festetich azon fentartással egyezett meg benne, hogy ő is mindig hozzá szólhasson, minő czélra fordíttassék. Ezen cassát a megye mindig a legnagyobb óvatossággal kezelte. Kezdetben 60,000 frt volt. Szegedy alispánsága alatt adatott ki először kamatra, s kezdett kezeltetni mint tőke. Midőn a mostani főadószedő úr általvette, 85,000 frt volt, azóta kifizettünk belőle adósságot 22,000 frtot, melyet 603külömben minden nemes embernek saját erszényéből kellett volna fizetni; adtunk segítséget a pesti árvízkárosultaknak 4000 frtot; voltak időnkint költségeink, p. o. tisztválasztáskor szín építésére; alapítottunk belőle hat gyámi szolgabirónak állást, kik a nemes emberek árváira ügyelnek, s legközelebb egy irnokot rendeltünk a gyámi választmányi jegyző mellé; a levéltárnok mellett két egyént fizetünk, s mindemellett is ezen pénztár 85 ezerről 209,000-re szaporodott. Kettőt említ a szónok ezen insurrectionalis cassára nézve, a mi igen szembetünő Magyarország pénzkezelési historiájában. Az egyik, hogy mióta ezen cassa tőkekép kezeltetik, a mai napig soha sem történt, hogy a cassa valamely tőkéjét elvesztette volna. Van ugyan követelése, mely iránt csődper folyik, de itt is első helyen áll, úgy hogy lehetlen elveszteni. A helytartó tanács, a káptalanok a legnagyobb óvatossággal, a legnagyobb figyelemmel kezelik pénzüket, s mégis alig van év, hogy valamit ne vesztenének. A másik szembetünő az, hogy ámbár a kamatok nem fizettetnek a legpontosabban, mégis a főadószedő úrnak rendes és pontos kezelése alatt a tőke annyira felszaporodott. Most is követelnek rajtunk 15000 pfrtot. Elhárította ugyan ezen követelést a főadószedő úr egyetlen egy kifogással, azonban mégis minden órán oda juthatunk, hogy meg kell fizetnünk, s akkor jó lesz megint az insurrectionalis cassához nyulni. A legnagyobb óvatossággal kell tehát azt kezelnünk. Higyjék el a rendek, Isten csudái közé tartozik, hogy tőkék nem vesztek el, mert eddig minden szabály nélkül adattak ki a pénzek a tanácskozó testület józan felfogása és belátása szerint. Eddig az volt a szokás, hogy a kinek pénz kellett, folyamodott a megyére, s a rendek, ha biztosságot láttak nála, adtak neki, s hogy ezen mód is czélhoz vezetett, mutatja azon következmény, hogy eddig semmi sem veszett el. A mult gyűlésen a mlgos elnök úrnak indítványára választmány rendeltetett, mely szabályokat dolgozzon ki a pénzeknek ezutáni kiadatására nézve. Ha a szabályok meglesznek, minden ember kaphat pénzt, a kinél t. i. a szabályok értelmében elegendő biztosság fog találtatni. Ezeket előre bocsátva, a dolog jelen állása ez: a mult gyűlésen jelentetett be, hogy a nemesi pénztárban kiadó pénzek lesznek, azonban mint a szónoknak tudomására vagyon, nem 26,000, hanem csak 8 ezer frt, mert a 26,000 nem a nemesi pénztárból, hanem Inkey Ferencz kamarás úr alapítványából kiadó, erre nézve pedig a hagyományozónak rendeletéhez képest az Inkey családbelieknek elsőbbségük vagyon. A nemesi pénztárra nézve tehát a megye azt határozta, hogy a bejövendő 604pénzt ki kell adni, s a kik abból kapni akarnak, folyamodjanak azon választmányhoz, mely a szabályok kidolgozásával megbizatott. Soha nem volt eszében senkinek a szegényebb sorsu nemeseket abból kizárni, s ezen érdemes urak, ha többször jöttek volna gyűlésre, a körülményeket úgy tudva, a nemes urakat oda utasíthatták volna, hogy folyamodásukat a választmányhoz adják, s nem kellett volna őket ide befárasztani, mi annyival feleslegesebb volt, mert azon költséggel is, melylyel ezen urak bejöttek, lehetett volna néhányon segíteni. Most megérthették, mi az utja, ha pénzt akarnak kapni. A szónok vélekedése szerint kétfelé ágazhat itt a dolog, azaz: vagy egyiket, vagy másikat határozhatják a RR. s mindenik törvényes fog lenni. Vagy azt mondhatjuk, hogy a ki pénzt akar, folyamodását adja be a választmányhoz, a kölcsön kérdését és szabályok megállapítását azonban elhalasztjuk azon időre, midőn a választmány munkálatát beadja; vagy pedig a szabályok megállapíttatnak most, s azután a választmány azok értelmében adjon véleményt minden egyes folyamodóra nézve; figyelmezteti azonban a rendeket, hogy ha soká halasztatik a pénz kiadása, minthogy a kiadó összeg nagyobb, az alap a kamat elmaradása miatt sokat veszt.
A közgyűlés elhatározta, hogy megvárja a szabályokat, addig pedig csak oly helyre kölcsönöztessék pénz, honnan minden pillanatban visszakaphatni.
