A KÉPVISELŐHÁZ EGYÜTTMARADÁSÁNAK ÉRDEKÉBEN.
A KÉPVISELŐHÁZ EGYÜTTMARADÁSÁNAK ÉRDEKÉBEN.
A képviselőház 1848. szeptember 30-dikán tartott ülésében az elnök jelentést tett a szeptember 29-dikén Sz.-Fehérvár mellett a horvátokkal vívott ütközetről. Az éjjel – így folytatta – a honvédelmi választmánynak azon két tagjával, kik még a városban jelen vannak, a városháznál összeültünk, s a következő intézkedéseket tettük. Elsőben a város belbékéjére mindazt, a mi tehetségünkben áll, megtettük; a nemzetőrséget lábraállítottuk; Buda várának megőrzésére nézve is tettünk rendelkezéseket; másrészről küldöttünk nemzetőrségi huszárcsapatot Bia felé, valamint gyalogságot is, nehogy az ellenségnek valami kis csapata erre tévedvén, valami zavart csináljon a városban. Csak arra figyelmeztetem – így végezte – a ház tagjait, hogy így állván a dolog, míg jobbra vagy balra el nem dől, az üléskedést nem tartom szükségesnek; hanem a követek közől, kik el nem mehetnek, méltóztassanak együtt lenni, kik pedig elmehetnek, jó szolgálatot tesznek; a mennyire lehet, rendes katonaságot is rendeltünk melléjök; ez tudtára van adva a vezérőrnagynak, s ő is fog melléjök katonát adni, hogy magokat veszélynek ki ne tegyék; de délután 2 óráig mindenesetre el kell menniök. Az üléseket illetőleg, ha az ütközet ránk nézve szerencsésen üt ki, – mit a tegnapi eredmények után várni lehet – akkor az országgyűlés azon órában és napon, a mikor a bizottmány, vagy a Bécsből visszatérő miniszterelnök szükségesnek 150tartja, rögtön össze fog hivatni. Azon nem várt esetben, ha itt elvesztenénk az ütközetet, azt fogom tenni, mit a körülmények javasolnak; kik itt leszünk, össze fogunk jőni, mert a nélkül, hogy mindent meg ne próbáljunk, Pestet elhagyni nem fogjuk. Ha elhagyta a nádor, elhagyták többen, én elhagyni nem fogom addig, míg csak nem látom, hogy jelenlétem már semmit sem használ, s azt gondolom, ezzel nem a magam, hanem az egész ház nézetét mondom ki. Most tehát semmi egyéb nincs, mint szétmenni, lelkesítni mindenkit, s összegyüjteni a sereget.
Deák Ferencz: Az elnöknek azon előterjesztését, hogy ez a képviselőtestület most végkép el ne oszoljék, annyira szükségesnek látom, hogy én azt még egy rendlkezéssel szeretném megtoldani. Azt hiszem, hogy akármily csekély számú legyen is a ház, csak existáljon, jobb lesz, mintha absolute elmosódnék, vagy bevégzi üléseit és szétmegy. Törvények felett tanácskozni úgy sem fog, hanem a miniszterelnök nincs itthon, a végrehajtó hatalom tettleges gyakorlásával egy bizottság van megbízva, s én azt hiszem, a bizottságnak is nagy segítségére leend, ha ezen testületnek akármi része itt marad, s arra mindig számítni lehet. Legyen akármily csekély számú, csak legyen, mert törvényes tekintély, mely minden egyes esetek felett, mikor a bizottság kivánja, intézkedhetik. S azt gondolnám, kik itt maradnak, ne várják azt, hogy az elnök vagy a bizottság hívja össze őket, hanem minden nap reggel és délután is bizonyos órában jelenjenek meg itt, s hacsak a bizottmánytól üzenetet nem kapnak, hogy a bizottmány semmit se akar velök közölni, tartózkodjanak együtt. Ez szükséges, mert sokszor a bizottmány a felelősség könnyítése végett is kivánhat velök valamit közölni, de az is meglehet, hogy az itt maradottak közül egyes tagokat ide vagy oda akar küldeni, vagy valamire felhasználni. Kik tehát most el nem mennek, tartozkodjanak nemcsak Pesten, hanem mindig jelenjenek is meg itt; ez azon hely, hol a bizottmány őket minden nap meg fogja találni bizonyos órákban, azon esetre pedig, ha rendkívüli időben akarja őket összehívni, tegyünk oly rendelkezést, hogy megtaláljanak bennünket.
Az elnök Deák Ferencz fölszólalása után kimondotta, hogy a képviselők minden nap délelőtt 10 órakor és délután 5 órakor össze fognak jönni.
