I.
I.
A képviselőház 1848. szeptember 12-dikén estve tartott ülésében Kossuth Lajos indítványozta: szólíttassék föl a nádor, hogy az 1848-diki törvények által kezébe adott hatalomnál fogva vessen véget az ideiglenes állapotnak. Batthyány Lajos gr. erre tudatta a házzal, hogy a nádor őt már fölhívta miniszterium alakítására.
Szeptember 15-dikén atyjához írt levelében Lónyay Menyhért ezt írta: «Tegnap estve kellett volna Wenckheim Bélának haza jönni a felség válaszával azon föltételekre, a melyeket Batthyány kikötött; ezek közé tartozik, hogy nyiltan ismerjék el hazánk új törvényeit, s hogy Jelasicsot azonnal állítsák meg.»
A képviselőház szeptember 15-dikén tartott ülésében Kossuth Lajos indítványára hat tagú bizottság kiküldését határozta el, mely «a haderő állapotáról, s mindazon erőről, melylyel rendelkezni lehetne, körülményesebben értesülhessen, hogy a háznak a körülményekhez képest határozni lehessen.» A honvédelmi bizottmány tagjaiul szeptember 16-dikán megválasztattak: Kossuth Lajos, Nyáry Pál, Madarász László, Pálffy János, Patay József, Sembery Imre.
A szeptember 16-dikán tartott ülésben Batthyány Lajos gr. jelentette, hogy mivel azon föltételeket, melyek mellett miniszterium alakítására késznek nyilatkozott, ő felsége nem fogadta el, s mivel a képviselőház bizalmát sem birja, a miniszterelnökségről lemond. A képviselőháznak lelkes szónoklatokban 121nyilvánuló közkivánatára Battyhány hajlandónak nyilatkozott a miniszterelnökség megtartására, s a szeptember 17-dikén tartott ülésben fölsorolta azoknak nevét, kiket mint miniszteri jelölteket ő felsége elé szándékozik terjeszteni.
Szeptember 18-dikán anyjához intézett levelében Lónyay Menyhért ezt írta: «Az egyetlen örvendetes hír, hogy a baloldal teljesen megadta magát. Hogy meddig, nem tudom, annyi bizonyos, hogy ambitióik nem fognak sokáig nyugton maradni, különösen ha tünedezik a félelem. A miniszterek neve a hirlapokban van. Ghyczy, Szentkirályi, Vay Miklós, Kemény Dénes, Mészáros, Eötvös és Erdődy Sándor. Ki minő tárczát kap, még nincs elhatározva, mert nem akarnak lemondani a reményről, hogy Deák Ferenczet reábirják a belügy elvállalására.»
A képviselőház 1848. szeptember 22-dikén tartott ülésében Kossuth Lajos kérdezte: bekövetkezett-e az új miniszterium legfelsőbb megerősítése? s indítványozta, hogy az esetre, ha nem következett be, foglalják el helyüket a miniszteri jelöltek, vagy pedig nyilatkozzék a miniszterelnök, nem látja-e szükségét, hogy a ház bizottság által nyujtson neki segítséget az ország kormányzatának vitelében.
Deák Ferencz: Nekem a dologról hivatalos tudomásom nincs; csak privát tudomásom van annyi, hogy Pulszky Ferencz álladalmi titkár úr a miniszterelnök úr levelét hétfőn kapta meg, és ezen levélben gr. Batthyány közli az álladalmi titkár úrral azon felterjesztést, melyet ő a nádornak megküldött. Meglehet tehát, hogy ő felségéhez a felterjesztés talán kedden, vagy hétfőn este érkezett meg; azt tudom bizonyosan, hogy tegnap, mikor én Bécsből elindultam, még nem volt rá semmi válasz adva; mikor jön, nem tudom. De a dolgok vezetésével addig is meg vannak bízva az álladalmi titkárok. Azt kimondhatná a ház, hogy az aláírásokat ők is megtehetik; gondolom, úgy is teszik; de teljesítsék az álladalmi titkárok, mert idegen ember, ki a dolgokkal nem ismeretes, sokkal nehezebben tehetné. A külügyi miniszteriumban úgy is Pulszky államtitkár úr viszi a dolgokat. Ha a ház határozatot kivánna arra nézve kimondani, hogy az álladalmi titkárok vezessék az ügyeket, ez sokkal czélszerűbb volna, mint azt mondani, hogy a jelöltek foglalják el helyöket, annyival inkább, mert a mint tudom, kettő a jelöltek közül még itt sincs, de a tárczák sincsenek köztük felosztva. Tehát azt hiszem, a dolgot az álladalmi titkárokra sokkal czélszerűbben lehetne bízni.
