I.
I.
A képviselőház 1848. julius 24-dikén tartott ülésében Hadzsics Lázár törvényjavaslatot nyujtott be, mely szerint Temes, Torontál és Bács vármegyék ostromállapotba helyeztessenek, polgáriak helyett hadi törvényszékek állíttassanak, a martiális törvények kihirdettessenek, s kérte, hogy a törvényjavaslat nyomban tárgyaltassék. Az alvidéken összevont sereg – így szólott – nem képes az országnak ezen részét megvédeni, mert az ellenség száma nagyobb, s a lázadás terjedvén, naponkint növekedik. Az eddig csak egyesek ellen alkalmazott hadi törvényszékek ilyen körülmények közt nem elégségesek. Gorove István, ki a törvényjavaslatot nem kivánta Temes vármegyére kiterjeszteni, kiemelte, hogy «nem emlékezik esetre, midőn parlament ily martiális törvényeket önkebléből határozott volna».
Deák Ferencz igazságügyminiszter: A képviselő úrnak tökéletes joga volt a házhoz ily törvényjavaslatot benyujtani és tárgyalását sürgetni. Én ugyan – megvallom – a jelen körülmények közt czélszerűbbnek láttam volna, hogy a képviselő úr előbb a bel- és a hadügyminiszterrel barátságosan értekezzék, ha vajjon azon vidékekre nézve tanácsosnak látják-e az efféle rendelkezést, vagy fog-e a miniszterium intézkedést tenni a ház elé terjesztendő ily törvényjavaslat iránt, vagy elégnek gondolja-e azon intézkedéseket, melyeket eddig tett? S ez annyival is inkább kivánatos lett volna, mert a ház előtt előleges 96készület nélkül benyujtott ilyen törvényjavaslat először is az országban a rémülést – ámbár körülményeink felette veszélyesek – oly óriási fokra emeli, mely mint minden rémülés, a czél elérését csak nehezíti. Veszély idejében legnagyobb foka a bajnak az, hogy az emberek egymást – habár nem mindig alap nélkül is – rémítik. A második meg az, hogy a miniszterium maga is tudja, s a ház előtt sem titok, mi történik ott. A képviselő úr semmivel sem tud többet, mint a ház; mert a mi egyes eseményeket tud, azok csak egyes vonásai azon képnek, mely magában elég fekete. De azt az egész ház tudja, hogy ott egész népfaj lázadásban van, hogy fegyveres erő áll fegyveres erő ellenében, hogy amazok részéről az erő naponkint szaporodik, de a magyar kormány is szaporítja mindinkább a sereget; szóval: hogy belháboru van. A miniszterium mindazon eszközöket felhasználta, melyeket eddig constitutionális körben felhasználni szükségesnek látott, nemcsak, hanem a melyeket felhasználni joga volt; mert a körülmények ily állásában joga van a kormánynak kir. biztosokat küldeni, s őket felhatalmazni, hogy azt, mit rögtönitélő biróságnak nevezünk, kihirdettessék. Hol a biztos ezt szükségesnek látta, a miniszterium felhatalmazta rá, hogy megtegye. Meglehet, hogy a körülmények olyanok, hogy a miniszterium talán maga is kérni fogja a házat, adjon neki több hatalmat; hanem azt csakugyan nem hiszem, hogy akarjon a ház egyes vidékeket defigálni, s akarná azt mondani, hogy e vagy ama vidék tétessék ostrom alá. A ház joga alig terjed egyébre, mint azt mondani: ily esetben a miniszterium felhatalmaztatik ezekre és ezekre. Ekkor a miniszterium a törvényhez képest fog rendelkezni arról, hogy Torontálra vagy Bácsra, vagy melyik vidékre terjesztessék ki az ostromállapot. Minthogy azonban a törvényjavaslat már be van adva, azt visszavonni nem volna czélszerű, a menynyiben ez a mostani körülmények közt talán több kárt okozna, mint hasznot; hanem, mint Madarász képviselő úr mondotta, nyomassék ki, vétessék holnap tanácskozás alá, s az illető miniszterek – úgy hiszem – nyilatkozni fognak mind az ország mostani állapotáról, mind az egyes részletekre, mind pedig a teendőkre nézve. Arra mindenesetre figyelmeztetem a házat, hogy ezen szó: ostromállapot, Magyarországban oly tág, oly bizonytalan értelmű, hogy mielőtt kihirdettetnék, a legnagyobb megfontolást igényli, és sokszor nagyobb rémülést okoz, mint hasznot.
