AZ OLASZ FOGLYOK ÜGYÉBEN.
AZ OLASZ FOGLYOK ÜGYÉBEN.
A képviselőház 1848. október 10-dikén tartott ülésében Kossuth Lajos értesítette a házat, hogy a szegedi várban fogva tartott 480 olaszra nézve, kikről nincs tudva, politikai foglyok-e vagy nem, a honvédelmi bizottmány azt rendelte, hogy Pestre vitessenek; intézkedést kért, hogy itt mi történjék velök.
Deák Ferencz: Ezen foglyokra nézve én némileg adhatok felvilágosítást, mert én mint akkori miniszter, legelsőben is a nádort szólítottam fel, hogy írjon Bécsbe ezen foglyokról való rendelkezés végett, mert mi idegen foglyokat nem tarthatunk. Nem akartam nyiltan fellépni a bécsi miniszterium ellen, nehogy ellenségeskedésnek tekintessék; azonban részéről rendelkezés nem történvén, hivatalosan szólítottuk fel. Ezen hivatalos felszólításra azalatt, míg én Batthyányval mint miniszter Bécsben voltam, érkezett az ausztriai igazságügyminiszteriumtól Bachnak egy levele. Ezt a levelet az igazságügyminiszteri álladalmi titkár előadhatja, mert az én távollétemben tárgyaltatott, s akkor tárczámat Klauzál miniszter töltvén be, ő írta alá a határozatot. E levélben, mely az iratok között megtalálható, Bach miniszter azt írta, hogy ő az ausztriai miniszterium iratai között, a régi kormány iratai között semmi nyomát nem találja annak, hogy azon emberek valaha bíró elibe lettek volna állítva (Tompa zúgás), annál kevésbbé 153tehát azt, hogy ezek itélet mellett lennének elzárva. Okául, a miért ezen foglyok bezárattak, azt mondja: «wegen unbenzwinglichem Hang zu Missethaten». Erre nézve Klauzál, ki akkor az igazságügyminiszteri tárczát betöltötte, azt felelte neki, hogy «már ezután akár mit csináljatok foglyaitokkal, mi azzal nem törődünk; hanem mulhatatlanul szükséges, hogy innen vigyétek el, s rendelkezzetek róluk». Bach miniszter azt kivánta, hogy csak néhány hétig, míg rendelkezést tesz, várakozzunk. Ekkor, mint Klauzáltól értesültem, szeptember végét tűzték ki, mint a mikor a foglyokat átveszik. Bizonyosan tudom, hogy az akkori belügyminiszter, Doblhof, írt az olaszországi kormányzó főtisztnek a foglyok átvétele iránt, azonban szeptember utolja elmult és meg nem történt semmi; természetes, hogy a ház most a dologban határozhat; legczélszerűbb lenne, hogy az ügy a bizottmányhoz tétessék át.
A képviselőház a honvédelmi bizottmányt megbizta, hogy az olasz foglyokra nézve «a szabadság alapján intézkedjék».
