III.
III.
A 15-ös albizottság május 8-dikán tartott üléséről Lónyay Menyhért naplójában ezeket írja:
Deák: Észrevétele van a hadügyre.
Apponyi: A hadügy a legkényesebb kérdés. Ő felsége is, a lajtántúliak is ebben a legérzékenyebbek. Fait accompli-nek veszik a hadügyre nézve jelenleg fennálló rendszert. Több scrupulusai vannak. Ez igazán közös 513ügy. A védelmi rendszeren történő változtatások közösen legyenek tárgyalandók. A javaslat szerkezetében van a hiba. Azon aggodalmat fogja gerjeszteni, hogy a jelen védelmi rendszert tökéletesen ignorálni akarjuk. A szerkezetben benne van, hogy az újonczot az ország ajánlja meg; ezen megtörhetik a kiegyezés. Előttünk, a szerkezet szerint, az 1847-diki rendszer áll. Azt most behozni rázkódtatás nélkül nem lehet. Kár, hogy nincsen köztünk a kormány képviselője. Itt látja az összeütközésnek első magvát. Sajnálná, ha e miatt megtörnék az alkudozás, a kiegyenlítés. Megfontolandó, hogy az ország közvéleménye...
Deák: Hogy az ország jövőre a sereg átalakítását magának fentartja, természetes. Az 1714-dikit az ország változtatta. 1830-ban új változtatás a capitulatio. Tehát ezentúl is megtartandó. Lehet, hogy nehézségek lesznek; de majd megmondják ezeket, aztán az országgyűlés válaszolhat reá, és módosíthatja a véleményt. Mi nem a vezényletre, de a kiegészítésre vonatkozunk. Hogy ez a pont nehézséget tesz a kiegyenlítésnél, azt meghiszi; ha lényegesek lesznek, lehet módosítani. Nem szeretné a jogot a védelmi rendszer megállapítására nézve feladni.
Nyáry: Hiszi az összeütközést, de ettől nem fél. Szövetségesünk lesz ezen jogvindicatióban a lajtántúli országgyűlés.
Hollán: A hadrendszerre befolyással van a szomszédok védelmi rendszere és a nemzetgazdasági viszonyok. A Giskra és Frank közti tárgyalások arra mutatnak, hogy rendszerváltoztatást kívánnak. Francziaország védelmi rendszere jobb.
Ghyczy: Nem ért a hadügyhöz. Óhajtaná Apponyi aggodalmát megszüntetni. A szerkezet nem kárhoztatja a rendszert, csak a jogot akarja fentartani.
Ivánka: A rendszer át van alakítva................ Valamely alkotmányos garantiát kíván. A schlagfertigkeitot alterálni nem kívánja.
Apponyi: Nem akarja az alkotmányos befolyást korlátozni. Egy pár sort kívánna hozzá tétetni: «Addig is, míg a jelenleg fennálló védelmi rendszerre nézve törvényhozási megállapodás létre jönne», a második kikezdésnél.
Somssich: Ezen módosítás rosszabbá teszi a szerkezetet.
Eötvös: Apponyi scrupulusát, hogy a védelmi rendszer megállapítása közösen meghatározandó, ez a módosítványa nem enyészteti el.
Deák: Két alapeszme van szerkezetében: a hadsereg egységes volta megmaradjon; második, hogy az országnak az újonczállítasi joga fentartassék. Most Apponyi jön egy harmadikkal: a védelmi rendszer megállapításával. Ez illusoriussá teheti az ország jogát. Mivel részletekbe nem ereszkedhetünk, kénytelenek vagyunk az ország jogát fentartani. Ha majd megmagyarázzák, meglátjuk, mit tegyünk. A szerkezet átalános; majd meglátjuk, mit csinálunk; maradjunk generalitásban.
Gorove: Nemzetgazdasági szempontok fognak decidálni.
514Andrássy: Méltányolja az aggodalmakat; de ezeket mi most el nem oszlathatjuk. Az újonczmegajánlási jogra nézve Deák nézetén van.
Csengery: Szerkezeti változtatást kíván.
Tisza: Marad a szerkezet mellett. A törvényhozás tagja a fejedelem; ő sanctionál vagy nem sanctionál. Egy észrevétele van. Külön magyar hadsereget kíván; a fejedelem személyének tartaná fel a közös vezényletet.
Hollán: Ő is a fejedelemnek tartaná fel.
Deák: Mondjuk ki a fejedelmi jognak sértetlenségét:
«A hadügyre nézve ő felsége alkotmányos fejedelmi jogainak sértetlen fentartása mellett mindazt, mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is egységes vezérletére, vezényletére, belszervezetére vonatkozik, közös elintézés (intézkedés) alá tartozónak ismerjük el.»
Andrássy: Miből fogjuk a közöseknek ismert tárgyak költségeit fedezni?
Deák: Közöseknek ismert tárgyak költségei közösen fedezendők; azután menjünk át az államadósságokra.
Olvassuk a fölirat szavait.
Tisza: Az adósságokat el kell különíteni.
Deák: Azon összeg, melyben megállapodunk, közös,
a) sokféle az adósság;
b)
c) az elosztás bonyodalmas calculusába bocsátkozni;
d) másképpen állunk.....
Andrássy.....
Ghyczy: Teszszük politikai tekintetből. Az elvállalással ne hirtelenkedjünk. Nem menekedhetünk tőle. Azon legyünk, hogy az arány túlterhelő ne legyen. Legfőbb fontosságú, minő arányban fogunk hozzá járulni, és ennek egy módja – ha az elvállalás az arány meghatározásánál történik. Formulázza.
Érdekes Deák kemény nyilatkozata.
Nyáry nem tudja, mit akar.
Lónyay és Gorove egyszerre.
Ivánka generalitásban marad.
Tisza: A sorozatra nézve osztozik Deák véleményében. Kell vállalni. A tractatus terén használandók Ghyczy számításai. Úgy mint a feliratok mondák, arányt mondani most is kell.
Ghyczy nem akarja erőltetni véleményét; maga áll mellette; az arányt mentűl kedvezőbbé kívánja tenni. Adóképességet számokkal kifejezni nem lehet. A népesség arányában akarja. Dánia és Schleswig.
Deák: A joglemondás más mint a vállalás. Tárgyaljuk akkor, midőn elvégezzük a többit.
515Az albizottság május 8-dikán tartott ezen üléséről Gorove István a következőket írja:
Vita nélkül elfogadtatott a hadsereg közössége a vezérletre, vezényletre nézve. Deák még harmadiknak a hadsereg belrendezését csatolta oda. Ezt nem találták elég szabatos kitételnek. Deák a belszervezetet proponálta. El lőn fogadva. Vita nélkül fogadtatott el, hogy az újonczok megajánlása s kiállítása, a szolgálati idő meghatározása, a hadsereg elhelyezése s élelmezése az ország törvényhozásának s kormányának tartatnak fel.
A magyar hadsereg elkülönözött állását Tisza olyképen formulázta, hogy a király levén a hadseregnek főura, őt illeti a vezénylet, de egyebekre nézve fentartatnak az ország törvényes jogai. Ezen formulatio szerint közös tárgyalásra természetesen semmi nem maradna, s legfeljebb az nem vonatnék kétségbe, hogy a magyar seregeket külföldön is lehessen használni, s ezzel fenn volna tartva a 48-diki álláspont.
Ezen formulatióhoz járult még Ghyczy is, de Deák felvette a keztyűt s úgy állította fel a kérdést, mint a kiegyenlítés feltételét. Én tudom, mondá, hogy az ország nagy többsége a kiegyenlítést óhajtja; tőlünk függ ezt létrehozni vagy megtörni. Meg vagyok győződve, hogy az első esetben áldani fognak és megnyugvást szerzünk; ellenben ha törünk, s az ország az eddigi állapotban marad, átok fogja emlékünket kísérni.
Szóba sem jött ez után a magyar seregeknek csak az országban alkalmazása, a várak magyar katonaságra bízása; mindez mellőzve lőn.
A hadügy tárgyalásánál a hadsereg kiegészítése hosszabb, nem ellenzést, de fejtegetést vont maga után. Hollán hosszasan fejtegette a mostani osztrák védelmi rendszert, annak hiányait, a létszámot, ellátást, kiállítást, mindezeknek aránytalanul nagy drágaságát, melyhez viszonyítva a sokkal tökéletesebb franczia rendszer tetemesen kevesebbe kerül.
Ezen fejtegetések azon szakasz hozzáadását vonták maguk után: kijelenti továbbá az ország azt is, hogy a védelmi rendszernek szabályozása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik.
Ivánka Imre a katonaságnak a polgári hatóságok iránti kivételes helyzetét hozta fel, s erre nézve az ország beleszólását inditványozta. Ezt is többen támogatták, s következése egy új szakasz formulázása ilyformán: végre a magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei felett, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás, illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni.
