A VÁLASZTÁSOK SZABADSÁGÁRÓL.
A VÁLASZTÁSOK SZABADSÁGÁRÓL.
Az 1861-diki határozati párt tagjai közűl nehányan Deák Ferenczről azt a hírt terjesztették, hogy az 1861-diki országgyűlésre küldött minden képviselőnek újra megválasztását kívánja. «Köszönettel vettem – írja 1865. október 13-dikán Csengery Antal Lónyay Menyhértnek – tudósításaidat vidéked politikai mozgalmairól. Tudomás végett közöltem Keménynyel és Deákkal is a közölhető részeket. Deák nagyon boszankodik a határozatiakra, mivel már másfelől is hasonló tudósításokat vett. Csak azt várja 349hogy valamely lapban mondassék olyasmi, hogy a határozatiak az érintett manœuverrel élnek, azonnal nyilatkozni fog.»
A «Pesti Napló» 1865. október 17-dikén megjelent számában több nagyváradi választó fölvilágosítást kért azon hírre nézve, melyet Deák Ferencz nevével és tekintélyével támogatnak, s mely szerint kötelesség minden 1861-diki képviselőt saját kerületében újra megválasztani, s hogy ez annyival inkább kötelesség, minthogy az 1861-diki országgyűlés 2-dik fölirata után a fölirati és határozati párt Deák Ferencz vezérlete alatt egy loyalis nagy párttá egyesűlvén: a Deák Ferencz személye iránt való pietas is követeli, hogy az 1861-diki képviselők újra megválasztassanak.
Erre a «P. N.» október 19-diki számában a következő nyilatkozat jelent meg:
Az október 17-diki «Napló»-ban egy levél közöltetik Nagy-Váradról, mely többek nevében van írva. Ezen levél szerint sokak által az én nevemmel hozatik kapcsolatba némelyeknek azon eszméje: hogy kötelesség minden 1861-diki képviselőt, ha csak az physice vagy moraliter képtelenné nem lett, saját kerületében újra megválasztani, és pedig azért, mert mivel a kormány 1861-ben az országgyűlést feloszlatta, s most az új országgyűlés összehívásával mintegy a nemzetre appellált, a nemzetnek az 1861-diki követek újabb megválasztásával kell bebizonyítani hű ragaszkodását az alkotmányhoz és azon elvekhez, melyeket az 1861-diki országgyűlés kimondott.
A választási mozgalmakba sem közvetve, sem közvetlenül nem kívánok avatkozni, s még a váradi levélre sem szólaltam volna fel; de több oldalról, több izben s majdnem naponkint intéztetnek hozzám egyenes fölszólítások szóban és irásban az iránt, vajjon igaz-e, hogy én voltam egyik, ki a fentebb említett elvet felállítottam s határozattá emelni segítettem. Egyesek és községek nevében kérdezik tőlem, szabad-e más képviselőt választaniok a helyett, ki a kerületet 1861-ben képviselte, s van-e csakugyan általános határozat, mely őket ebben gátolja? Ily, egyenesen hozzám intézett kérdések és fölszólalások folytán nem lehet tovább hallgatnom, s elmondom nehány sorban mind ezekre, mind a váradi levélnek reám vonatkozó tartalmára válaszomat.
Alkotmányos országban, midőn a törvényhozás terén valamely fontos kérdés felett egyrészről a 350fejedelem, másrészről a nemzet képviselőinek többsége megegyezni nem tudnak, s a fejedelem az ország gyűlését feloszlatva, új választásokat rendel s az országgyűlést ismét összehivja, ezen eljárásnak alkotmányos értelme csakugyan az, hogy a fejedelem a képviselők véleményének ellenében magára a nemzetre hivatkozik. Mert mivel a képviselők saját egyéni meggyőződésük szerint járnak el, mindamellett, hogy őket a nemzet bizalma választotta, fontosabb kérdéseknél is megtörténhetik, hogy a képviselők többségének véleménye lényegesen eltér a nemzet többségének véleményétől. Az új választások tehát alkalmul szolgálnak a nemzetnek, hogy a választás által nyilatkozzék: vajjon helyesli-e vagy kárhoztatja volt képviselőinek elveit és eljárását? Helyeslés esetében vagy az előbbieket választja meg ismét, vagy választ más egyéneket is, de ugyanoly elvűeket. Kárhoztatás esetében pedig ellenkező elvű egyénekre megy át a többség bizalma.
A helyeslés tehát nem a személyeknek, hanem az elveknek ugyanazonosságában fekszik, s a nemzet épen úgy kifejezi ragaszkodását ugyanazon elvekhez, melyekből volt képviselői kiindultak, ha némelyek helyett másokat választ, de ugyanazon elvűeket, mintha egytől-egyig az előbbieket választotta volna meg.
A haza érdekében szükséges, hogy a választás mindenütt a bizalom tiszta kifolyása legyen. A bizalomnak főfeltétele kétségtelenül az, hogy a választandónak elvei a választók többségének elveivel a fő kérdésekben ellentétben ne legyenek. De a hol ezen feltétel több képviselőjelöltben egyaránt megvan, ott a bizalomnak több egyéb, igen alapos motivumai is vannak, melyek között bizonyosan fontosabb a nagyobb képesség, mint azon körülmény, hogy a jelöltek egyike a kerületet már előbb is képviselte. Ily esetben a választók szebben, nemesebben s a hazára nézve hasznosabban gyakorolják választási jogukat, ha oly jelöltek közül, kik elveiknél és jellemöknél fogva egyaránt méltók a bizalomra, a nagyobb képességet veszik főkép tekintetbe.
Ezen átalános és tisztán objective tartott nézeteimből láthatja ki-ki: hogy én azon elvet vagy eszmét, melyet a váradi levél is említ, fel nem állítottam, s azt határozottá emelni nem segítettem és nem is óhajtottam. De nem is tudok ily határozatról semmit. Lehet, hogy valahol több hazafiak abban állapodnak meg maguk között, hogy az 1861-diki követeket fogják megválasztani, s a mennyire lehet, azok megválasztására fognak törekedni. Ily megállapodás teljesen szabadságában áll bárkinek, de az egyedül azoknak szolgálhat zsinórmértékül, kik a megállapodást önként elfogadják, másokra azonban érvénynyel és kötelező erővel nem bírhat. Saját választási szabadságát ki-ki lekötheti, de másét senki.
Nem is hiszem, hogy ily megállapodásokat maguk a megállapodók 351másnak kívánnák tekinteni, mint egyszerű nézetnek. Tovább menni s arra mások irányában mint kötelezőre hivatkozni, erőltetés volna és jogtalan korlátozása a választási szabadságnak, melyet senki nem akarhat.
A mi a nagyváradi levélnek személyemre vonatkozó részét illeti, köszönöm azon kedvező véleményt, melyet a levél írói személyem iránt kijelentettek; úgy tekintem azt, mint szíves ragaszkodást; de ha örülni tudnék annak, hogy bárki a maga jobb meggyőződését egyenesen és egyedül az én személyem iránti tiszteletnek áldozza fel, midőn a haza javáról van szó, becsülést sem érdemelnék, annál kevésbbé tiszteletet. Örülök, ha valakit okokkal tudok meggyőzni valamely nézetem helyességéről; minden más motivumot helytelennek tartok, s legforróbb óhajtásom az: hogy közdolgainkban minél több objectivitással és minél kevesebb subjectivitással járjunk el.
A pietas szép és szent dolog, mely sok jónak, hasznosnak, nemesnek forrása; de politikai téren egyes ember érje be azzal, ha polgártársai becsülik; minden fáradozásainak ez a legszebb jutalma. Közügyekben csak egy pietasnak szabad uralkodni, azon pietasnak, melynek tárgya a Haza.
Deák Ferencz.
