II.
II.
Böszörményi László az indítvány tárgyalását el akarta halasztani az erdélyi képviselők megérkezéséig.
Deák Ferencz: Tisztelt ház! Figyelembe vettem én is azon körülményt, hogy az erdélyi képviselők még nincsenek itt; de nem volt egyéb választásom, mint vagy ezt a tárgyat egészen hosszú időre elhalasztani, vagy pedig a bizottságot most indítványozni és megválasztatását kérni. Az állott előttem, hogy igaz ugyan, hogy ők a bizottságban csak későbben fognak részt venni; de a bizottság csak előmunkálatokat készít, a mi még nem határozat. Nemcsak az a 15, hanem minden erdélyi követ akkor, midőn a bizottság munkálata végleg fog tárgyaltatni, mikor határozat fog hozatni, jogával majd ép úgy él, mint mi. (Helyeslés.) Vegyük föl például, ha valaki nem ezt az indítványt tette, hanem a javaslatot maga készítette és tette volna a ház asztalára: ekkor senki sem folyt volna be elkészítésébe, de igenis befolyna tárgyalásába és elfogadásába e ház minden tagja.
Továbbá meg vagyok győződve, ha magokat az erdélyi követeket, kik velünk együtt a kiegyezés minél előbbi létrejöttét alkotmányos alapon óhajtják, kérdeznők: mit akartok, azt-e, hogy csak egy hónap múlva kezdjünk hozzá, és a bizottság addig ne alkottassék össze, míg el nem jöttök? ők aligha azt nem válaszolnák, hogy kezdjünk hozzá, majd részt vesznek ők a bizottságban, ha itt lesznek, és beleszólanak a tárgyalásokba.
Méltóztassanak fölvenni, mi lesz, ha még tovább folytatjuk a dolgot. Mi nem mondunk le azon reményről, hogy Horvát-, Tót- és Dalmátország velünk a mi viszonyainkra nézve kiegyeznek, s így épen azon rationabilitásnál fogva őket is be kellene várni. (Úgy van!) Az pedig előreláthatólag sok hónap munkája lesz, nem egy-két hété, míg velök tisztába jövünk. Ha addig halasztanók a fő kérdést, aligha kedvére tennénk az országnak és aligha megnyughatnánk benne magunk is.
A válaszföliratot kénytelenek voltunk elkészíteni az erdélyiek ittléte nélkül, az pedig valóságos határozat, s így azt hiszem, előmunkálatokat is készíthetünk, ha ők nincsenek is itt, mert nem szándékosan 443maradtak el, hanem, mert idő még nem volt arra, hogy itt lehettek volna.
Nem volna tehát nézetem szerint szükséges a dolgot elhalasztani; hanem válaszszuk meg a bizottságot, s ha majd az erdélyiek eljönnek, választunk közülök is. (Élénk helyeslés.)
Az elnök kimondotta, hogy az indítvány tárgyalása a legközelebbi ülés napi rendjére tűzetik ki.
Midőn ma reggel – írta Gorove István február 28-dikán naplójába Deák az ülésbe bejött, Ghyczy és Tisza kérdezék: fogja-e és mikor a közös viszonyok iránti indítványát megtenni? «Ma» felelt nyersen és elhatározottan Deák. E szó minden ellenzési viszketeget részökről eltemetett.
Deák azután az ülésben megtette a közös ügyek elintézését tárgyazó indítványát s a Böszörményi halasztó javaslata ellen védelmezte is. A nap folyamában Budán ijesztő hírek terjesztettek ez indítványnak holnapi sorsa iránt, beszélték, hogy az minden oldalról meg fog támadtatni, s ennek következtében ott a legnagyobb aggodalomban voltak. E híreket Ürményi Sennyeynél referálta.
A képviselőház márczius 1-sején tartott ülésében Deák Ferencz indítványát azzal a módosítással fogadta el, hogy 50 helyett 53 tagból álljon a bizottság. A választás a márczius 3-dikán tartott ülésben ejtetett meg.
Ma márczius 1-sején – írta naplójába Gorove István – tárgyaltatott Deák indítványa és egy szó ellenzés nélkül elfogadtatott.
Ez így csak Deák hatalma által történhetett. A ház jelen hangulatában bárki tette volna az indítványt, az okvetetlenül megtámadtatott, s nem lehetetlen, hogy elejtetett volna. Roppant nagy a szolgálat, melyet indítványával Deák a kiegyenlítés ügyének tett, s még roppantabb a hatalom, mely csorbításának legkisebb veszélye nélkül azt keresztül is vihette.
