HATÁROZATÁT MEGVÁLTOZTATHATJA-E A KÉPVISELŐHÁZ EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA?
HATÁROZATÁT MEGVÁLTOZTATHATJA-E A KÉPVISELŐHÁZ EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA?
A képviselőház 1861. junius 8-dikán tartott ülésében bizottságot választott a fölirati javaslat részletes tárgyalása alkalmával elfogadott módosítványok szerkesztése czéljából, kimondván, hogy e bizottságnak az alapindítványozó és a módosítványt indítványozó képviselők mindenesetre tagjai leendnek.
A junius 14-dikén tartott ülésben Szalay László a következő nyilatkozatot tette: «Méltóztatott a t. ház a tegnapelőtti ülésben bennünket, kik a fölirati javaslat módosításai szerkesztésére kirendelt választmánynak tagjai vagyunk, megbízni, hogy a ház egy korábbi határozatához képest az alapindítványozó és a módosítványt indítványozott képviselő uraknak hozzájárulásával ezen szerkesztésben eljárjunk. Deák Ferencz képviselőtársunk e munkálatban nem vett részt, fölszólításunkra kinyilatkoztatván, hogy miután ő csak mint indítványozó volt a választmányhoz kinevezve és miután a t. ház az ő fölirati javaslatát lényegesen megváltoztatta, ő ezt mostani alakjában többé indítványának nem tekintheti és ennélfogva úgy vélekedik, hogy neki az illető választmányban nincs helye. Mi tehát sajnálkozással nélküle voltunk kénytelenek összeülni, s az illető módosítványokat a fölirati javaslatba beigtatni, melyet ime szerencsém van a ház elnökének átadni». Tisza Kálmán Szalay László jelentéséhez azt tette hozzá, hogy a bizottságnak egy pontra nézve lett volna észrevétele, de a szöveg megváltoztatására nem érezte magát jogosítva, mert az a pont határozatilag utasíttatott hozzá; ő azonban most kéri, hogy a ház a Várady Gábortól a trónlemondási kérdést illetőleg beadott módosítvány ezen utolsó szavait: «a trónváltozás kérdése iránt nem nyilatkozhatunk», hagyja ki redactionalis szempontból, mivel ez már az előtte való pontban más szavakkal benne foglaltatik. Várady Gábor kijelentette, hogy ezen indítvány ellen semmi észrevétele nincs.
Deák Ferencz: Midőn valamely kérdés vitatásnak tárgya, meg fogok mindig kisérteni minden módot, hogy míg a többség határozatát ki nem mondta, az én nézetem fogadtassék el. De a mint a 89többség egyszer határozott, s a többség határozata a ház végzése lett: azon pillanattól fogva a többség határozata már nem a többségé, hanem a házé, s ezt fentartani a ház minden tagjának kötelessége. (Helyeslés.)
Ezelőtt harmadnapja ugyanezen a helyen volt szerencsém azon észrevételt tenni a fölirat egyik pontjának kihagyására nézve, hogy az lényeges része a dolognak, annak kihagyása tehát magát a határozatot forgatja fel. Most harmadnap múlva nem fogadhatok el oly indítványt, a mely az újabb határozatnak hasonlókép lényeges részét hagyja ki. (Helyeslés.)
Azon módosítvány, melyet Várady Gábor képviselő úr beadott, szórul-szóra így volt szerkesztve, szórul-szóra így volt felolvasva. E felett határozott a ház. Én ellene nyilatkoztam; de a többség elfogadta.
Ha Várady Gábor képviselő úr akkor vette volna vissza módosítványának utolsó részét, midőn szavazás alá még nem került: ez tökéletesen jogában állott volna; de most az elfogadott módosítvány többé nem Várady Gáboré, hanem a házé.
Ki a házat compromittálni nem akarja az által, hogy a mit határozatkép ma kimondott, azt holnap lényegében megváltoztassa, – mi a háznak tekintélyét az ország előtt valóban aláásná, – az ezen újabb változtatást nem kívánhatja. Itt nem stilusról, nem ismétlésről van szó, hanem a kérdés lényegéről; mert az ultima differentia leginkább itt van kifejezve, s ez az, mi a szerkezet ellen felhozatott, hogy t. i. mi a trónváltozásra nézve már előlegesen nyilatkozunk, s a trónváltozás jogosságát előre elismerjük. Ezen argumentumot hozták fel leginkább ellenünk, s ezen argumentum ellentéte van épen kifejezve a már határozatilag elfogadott módosítványban.
Én tehát részemről kijelentem, hogy mivel kötelességem tisztelni a ház határozatát, – mi most már nem a többség határozata, hanem valósággal a házé, – én ezen határozat újabb változtatását most már nem kívánhatom. Az újabb módosítás valamicskével közelebb állana ugyan az én véleményemhez; de a linea discriminalis már most ott van, hogy miután a ház megállapodott, s azt nem teheti, hogy a két szerkezet egyikéből s másikából is egy darabot elfogadjon: a discussio most már nem a lényeg felett, hanem csak a felett lehet, ha vajjon azon bizottság, mely a szerkesztéssel volt megbízva, a ház többségének akarata szerint készítette-e el valóban a szerkezetet? Ez kérdést sem szenved, mert a bizottság szóról-szóra azt tette a szerkezetbe, mit az indítványozó indítványozott, mire a ház szavazott, s a mi 90el is fogadtatott. Én tehát azt hiszem, hogy a ház nem változtathatja határozatát egyik napról a másikra, s most annyival kevésbbé, midőn nem stiláris, hanem lényeges változtatásról van szó. (Helyeslés. Éljenzés.)
Tisza Kálmán fölszólalása után, ki úgy látta, hogy «midőn az előtte való pontban az áll, hogy a ház a leküldött okmányt bizonyos ideig tárgyalás alá nem veheti, akkor benn van az is, hogy a trónlemondásról nem nyilatkozhatik», s hogy e szerint Várady Gábor módosítványának utolsó szavai ismétlést foglalnak magukban, a képviselőház a föliratot a kiküldött bizottságtól megállapított szerkezetben változatlanul fogadta el.
