A HADÜGYRŐL.
A HADÜGYRŐL.
A hatvanhetes bizottság 1867. január 30-dikán tartott ülésében tárgyalta albizottsága javaslatának 11. §-át. E szerint: «Ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai sértetlenül fönmaradván, mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, közös intézkedés alá tartozónak ismertetik el.»
Hollán Ernő előadta, hogy az albizottság a hadügy rendezésére nézve 247azon alapnézetből indult ki, hogy a kiállított hadsereg fölötti rendelkezési jog a fejedelmet illeti meg, de hogy azon belül a haderő kiállítása, időnkinti kiegészítése, eltartása az országgyűlés befolyása alá tartozik. Ezen elveknek azonban sokkal jobban felelne meg, ha az mondatnék ki, hogy a vezérlet, vezénylet és belszervezet nem közös intézkedés tárgyai, hanem egyenesen a fejedelem intézkedése alá tartoznak. Továbbá ajánlotta, hogy a fogalmak szabatosabb körülirása tekintetéből, ezen szavak után: «s így a magyar hadseregnek», e szavak igtattassanak a §-ba: «mint az összes hadsereg kiegészítő részének is». Módosítványa szerint a §. így szólana: «11. §. Ő felségének a hadügyek körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, mi az egész hadseregnek, és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő felsége által intézendőnek ismertetik el.»
Tisza Kálmán a hadügyeket illetőleg semmi tekintetben nem akart közösséget; belátta azonban, hogy a védelem czélszerűsége megkivánja, hogy a hadügyek köréhez tartozó némely dolog ne közösen, de egyértelműleg intéztessék. Ezen egyetértő elintézés módját maga is abban találta, hogy mivel a fejedelem mind nálunk, mind többi tartományaiban a hadsereg legfőbb parancsnoka, minden külön hozott határozat nélkül ő érvényesítse az egyértelmű intézkedéseket. Elismerte, hogy ezen állásportjához némi közeledést tanusít Hollán szövege; ennek azon szavaira azonban «a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének», az a megjegyzése, hogy törvény szerint a magyar hadsereg nem kiegészítő része az osztrák hadseregnek, s ilyet törvényben nem akart kimondani. A magyar hadseregre nézve azt tartotta kimondandónak, hogy, midőn egyfelül a fejedelem, mint legfőbb hadparancsnok, a magyar hadsereget is egyetértőleg fogja vezérelni és vezényelni a többi hadseregekkel, mi ragaszkodunk az országnak a hadseregre vonatkozólag eddigi törvényeinkben megóvott minden jogaihoz, ragaszkodunk ahhoz, hogy ezen hadsereg mint ilyen létezzék, egy egész hadseregnek minden részleteivel együtt. Mindezeknél fogva sem a §-t, sem a módosítványt egészen nem pártolta.
Ivánka Imre a personal-unio fogalmához közelebb állónak látta Hollán módosítványát, mint az eredeti szerkezetet. A «belszervezet» szóra megjegyezte, hogy alatta nem érthet mást, mint a hadseregnek taktikai beosztását. Minden esetre szükségesnek tartotta, hogy Magyarország kikösse magának, hogy a magyar hadsereg egy kiegészített és egy hadsereg 248kiegészítéséhez szükséges minden testülettel ellátott külön, egész hadsereg legyen.
A bizottság elfogadta Hollán Ernő szövegét.
