II.
II.
Andrássy elnök ismételte a kérdést, hogy kivánja-e a bizottság átalánosságban tárgyalni albizottsága javaslatát?
Ghyczy Kálmán indítványozta, hogy átalános vita tartassék az egész munkálat elveiről, s annak befejezte után vétessenek a részletek tárgyalás alá. Az átalános vitát a legközelebbi ülésre kivánta halasztatni.
Az elnök a vita azonnal való megkezdését kérte.
Szünet után szót emelt Tisza Kálmán. Mindenekelőtt ki akarta mondatni, hogy a mennyiben a javaslatban a nemzetet illető kötelességekről van szó, ezen kötelességek csak akkor fognak létezni, midőn teljesítve lesznek a nemzet iránti kötelességek. Mint átalános elvet ki akarta továbbá mondatni, hogy az előfeltételek teljesítése után reánk háruló kötelességek egyes egyedül a fejedelem, illetőleg a dynastia iránti kötelességek, s hogy ő felsége többi országai és tartományai iránt kötelezettségeink nincsenek.
219Az országnak az uralkodó iránt tartozó két kötelezettségét látta: a trónörökösödés rendjének elismerését, s a fejedelem jogainak védelmét külmegtámadások ellen. Azt tartotta azonban, hogy ezen védelmi kötelezettséget soha sem lehet arra magyarázni, hogy Magyarország tartozik királyát többi országainak elnyomásában segíteni, s meg akarta óvni a nemzet jogát, hogy a védelmi esetek beállta felett és a védelem módozata felett maga határozhasson.
E kötelezettségnek mi módon való teljesítésére nézve úgy nyilatkozott, hogy törvényeinkből a közös intézés kötelezettségét nem olvashatni ki, s hogy ezt az ország érdeke sem kivánja meg. Elismerte, hogy a védelemre vonatkozólag vannak oly dolgok, melyekre nézve czélszerűség szempontjából egyetértő intézkedések szükségesek; de ennek módja fölött egyedül Magyarország gyűlése határozhat. E mód megállapításánál szem előtt kell tartani: 1. hogy Magyarországra nézve törvényeket vagy törvény erejével biró határozatokat csak a magyar országgyűlés és a törvényes magyar király hozhatnak; 2. hogy a végrehajtást hazánkban egyesegyedül a törvényes magyar király, s ő is csak törvényeink értelmében és a törvényes hazai kormány által gyakorolhatja; 3. hogy Magyarországnak joga maradjon, az egyszer így megállapított módozatokat, egyetértve törvényes királyával, mindenkor megváltoztatni, a nélkül, hogy ebbe másnak bele kellene egyeznie.
Az államadósságokra nézve azt kivánta, hogy az elvállalandó összeg elkülöníttetvén, egyenesen Magyarországnak önálló kezelése alá adassék. Óhajtotta továbbá annak kimondását, hogy a hitelügy jövőre is Magyarországra nézve a magyar országgyűlés jogköréhez tartozik.
Az indirect adókra és a kereskedelemre nézve ki akarta mondatni, hogy ezen ügyeket Magyarország kész nemzetközi szerződések útján időről-időre egyetértőleg intézni; de mindenesetre fönn akarta az országnak tartani, hogy, ha ezen egyértelmű intézkedés a kölcsönös méltányosság hiányán hajótörést szenvedne, ezen ügyeket önállólag intézze, esetleg önálló véd- és vámsorompók fölállítása által.
Tisza beszéde után ismét szünet állott be.
Ghyczy Kálmán nézete szerint a pragmatica sanctióból nem a közös és együttes védelem, hanem csak annyi folyik, hogy valamint a pragmatica sanctiót képező törvényeinkben az uralkodó megajánlotta, hogy megtámadások ellen Magyarországot is védeni fogja, úgy viszont Magyarország is ő felségét és az uralkodó házat jogaiban megvédeni tartozik. A pragmatica sanctiónak nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint a melyet az 1861-diki 220országgyűlés kifejezett, hogy t. i. a kapocs a fejedelem ugyanazonosságában van és az erre alapított eloszthatatlan és elválhatatlan birtoklásban. Az albizottság értelmezését a pragmatica sanctióról nem csupán elméleti érdekűnek tartotta, hanem károsnak úgy a multra, mint a jövőre nézve. A jövőre nézve azért, mert ha a szóban levő államügyeknek elintézési közössége a pragmatica sanctióból folyna, akkor a közös viszonyok feletti munkálat jóformán már be volna fejezve, mert mindannak teljesítése, a mi a pragmatica sanctióból foly, az országnak kötelessége, s ez iránt alkudni vagy föltételeket szabni többé nem lehet. Ha az albizottság értelmezése helyes, akkor a közös törvényhozás és kezelés is már előre el van fogadva, mert ha az intézkedés közössége el van ismerve és az országra kötelességszerűleg háramlik, akkor a közös intézkedést közös kezelés és törvényhozás nélkül nem lehet elképzelni. Sőt ő még azon véleményben is volt, hogy ha az albizottság értelmezése helyes, akkor a közös törvényhozásnak és kezelésnek azon megszorításai, melyeket az albizottság javaslata fölállít, nehezen lesznek megvédhetők és megtarthatók, mert ha egyszer elismertetett a közös intézkedés kötelezettszerűsége, akkor a kérdés el van vonva a jog teréről s már az opportunitás terére vitetett át. Azt pedig nem hitte, hogy csupán magát a czélszerűséget tekintve, ne lehessen azon módozatoknál, a melyeket az albizottság ajánl, még czélszerűbbeket és könnyebben kezelhetőket találni. Károsnak tartotta az albizottság értelmezését a multra nézve is, mert eddig az ország védelmi kötelezettségét nem azon módon teljesítette, mint az albizottság jövőre nézve tervezi. E részben tehát vád foglaltatik a nemzet irányában, hogy a multra nézve kötelességét nem teljesítette, s lehet hogy még azt fogják mondani, hogy ezért vált szükségessé a monarchiának megterhelése, mely terheknek viselésében pedig mi csak méltányosságból és egyátalában nem kötelességszerűleg akarunk részt venni.
Az albizottság irányadóul vette továbbá azon körülményt is, hogy ő felsége többi országait alkotmányos jogokkal ruházta fel. Ghyczy is kivánta, hogy legyünk figyelemmel arra, hogy ő felsége többi országai alkotmányos jogaikat gyakorolhassák; de ezen figyelembe vételből nem következtethette, hogy Magyarország ennélfogva alkotmányát maga megcsonkítsa, s alkotmányos jogainak egy részéről lemondjon.
Harmadszor, szeme elől tévesztette az albizottság azon alkotmányos elvet, mely szerint Magyarországnak joga van minden államügyeit országgyűlése és törvényes királya által önállólag elintézni, s az albizottság ezen elvnek szem elől tévesztésével a többi országok népeivel való előleges egyességre utasított némely nagyfontosságú államügyet a nélkül, hogy ezekre nézve az ország a koronával tisztában lenne, s a nélkül, hogy az albizottság 221megmondaná, mi történjék azon esetre, ha az egyezség nem sikerül. Ilyen eset forog fönn különösen az indirect adókra és az államadósságokra nézve. A szabatos eljárás az volna, hogy Magyarországnak joga van minden államügyeit törvényes királyának hozzájárulásával önállólag intézni, de ha úgy akarja, bármely államügyre nézve egyezkedhetik ő felsége többi országaival. Akár egyezkedik azonban, akár nem, és ha ezen egyezkedés nem sikerül, fönmarad az országgyűlésnek azon joga, hogy önállólag intézkedjék.
Az albizottság javaslatait minden fentartás nélkül és így örök időkre teszi, mintha t. i. azon kapocs, a mely a pragmatica sanctio következtében Magyarország és ő felsége többi országai és tartományai között létezik, soha felbontható és megszünhető nem lenne. Pedig tudva van, hogy az 1723. 1-ső és 2-dik törvényczikkekben világosan ki van mondva, hogy az uralkodóháznak e törvényczikkekben megnevezett ágai kihalta után Magyarországnak törvényes királyválasztó joga föléled, s ekkor azon kapocs is, a mely a pragmatica sanctio következtében Magyarország és ő felsége többi országai között létezik, természetesen meg fog szünni. Ennélfogva ki kellene mondani, hogy a teendő javaslat csak az uralkodóház öröklésre hivatott minden ágainak kihaltáig tarthat, s azontúl önmagától megszünik.
Újabb szünet után fölszólalt Ivánka Imre. Az albizottság javaslatát nem fogadta el, mert Magyarország «függetlenségét egyedül a personal-unio tökéletes kivitelében és biztosításában találta, a jelen munkálatban pedig a real-unio csiráit látta».
Ivánka beszéde után ismét szünet állott be.
Deák Ferencz: Úgy látom t. bizottság, hogy az átalános tárgyalás nem igen indul meg. (Derültség.) Ennek természetes oka az, hogy mindaz, mit az átalános tárgyalásnál a javaslat mellett vagy ellene mondhatni, legczélszerűbben az egyes pontoknál mondható el. Ha tehát nem akar a t. bizottság tagjai közül senki az átalános tárgyaláshoz szólni, talán befejezhetnők azt és átmehetnénk a részletes tárgyalásra. Azok is, a mik itt előadattak, bármilyen fontosak legyenek, a részletes tárgyalásnál mindenütt előfordulhatnak, s csak ott lesznek tisztán kifejthetők.
A bizottság helyeselte Deák véleményét.
