I.
I.
A hatvanhetes bizottság 1867. január 30-dikán tartott ülésében tárgyalta albizottsága javaslatának 17. §-át. E szerint: «A pénzügyet annyiban kivánjuk közösnek tekinteni, a mennyiben közösek lesznek azon 251költségek, melyek a fentebbiekben közöseknek elismert tárgyakra fordítandók. Ezt azonban úgy értelmezzük, hogy az említett tárgyakra megkivántató összes költségek közösen határoztassanak meg azon módon, mely a kezelésről szóló alábbi szakaszokban előadatik; de azon összegnek, mely e költségekből az alábbi 20., 21., 22., 23. és 24-dik pontokban körülirt módon megállapítandó arány szerint Magyarországra esik, kivetéséről, behajtásáról s az illető helyre leendő beszolgáltatásáról Magyarország gyülése és felelős miniszteriuma intézkedjenek oly módon, a mint a kezelésről szóló alábbi pontok megállapítják.»
Lónyay Gábor a §. elejét meg akarta változtatni, mert különben olyat mondana ki a bizottság, a mit mondani nem akar, t. i. a pénzügy bizonyos közösségét. Szabatosan kivánta tehát kifejezni, hogy csakis azon költségek közösek, melyeket ilyenekül elismert és elfogadott a bizottság. Ehhez képest a §. elejére nézve a következő szöveget ajánlotta: «Közösek lesznek azon költségek, melyek a fönnebbiekben közösen elismert tárgyakra fordítandók; az említett tárgyakra megkivántató ezen összes költségek közösen határoztassanak meg azon módon» stb. (Felkiáltások: Maradjon a szerkezet!)
Ghyczy Kálmán is úgy látta, hogy a 16. §-ban a pénzügy oly átalánosságban van kifejezve, hogy sokkal többre értelmezhetni, mint kellene, s idővel még egy közös pénzügyi miniszteriumnak lehetne bölcsője.
A bizottság változatlanul fogadta el a 17. §-t.
