A SZÉLSŐBAL AZ ORSZÁGGYŰLÉS FÖLOSZLATÁSÁRA AKARJA MEGKÉRNI Ő FELSÉGÉT.
A SZÉLSŐBAL AZ ORSZÁGGYŰLÉS FÖLOSZLATÁSÁRA AKARJA MEGKÉRNI Ő FELSÉGÉT.
A képviselőház 1867. február 28-dikán tartott ülésében Böszörményi László kifejtette a maga és tizenkét társa nevében előterjesztett azon indítványát, hogy ő felsége föliratban kéressék meg az országgyűlés föloszlatására és az alkotmány teljes életbeléptetése után egy új országgyűlés egybehivására, mert az együtt levő országgyűlés azért, mivel alakulása előtt nem volt az országban alkotmányos élet, csak az alkotmány visszaállításának sürgetésére volt jogosítva, de híjával van a törvényhozói képességnek. «A leirat – mint az indítvány mondotta – rendkívüli közjogi kérdések eldöntését kivánja az országgyűléstől, melyek alapjában támadják meg az országnak az 1848-diki törvényekkel átalakított ezredéves alkotmányát, független állami életét, mely annyi törvény és királyi eskü által biztosíttatott, annyi honfivér áldozásával védelmeztetett; ezért uralkodói érdekből is igen tanácsos, sőt szükséges, hogy e rendkívüli kérdések felett, a nép jövőbeli megnyugvása, a keletkezendő határozatok állandósága végett is, egy másik országgyűlés határozzon a jelenlegi helyett még akkor is, ha ez a törvényhozási képességet megnyerhetné, egy másik országgyűlés, melynek alapját, törvényhozási képességét a helyreállított teljes alkotmányos élet adja meg, melynek egybehívása előtt nyerjen alkalmat a nép, hogy 18 évi elnyomás után a köztörvényhatósági élet és szabad sajtó jótékonysága alatt magát némileg tájékozhassa a legdrágább érdekeit fenyegető rendkívüli átalakulás 350iránt, melyről a mult választások alkalmával sejtelme sem lehetett, s így a körülmények lehető ismeretével vegyen részt a választásokban.»
Az indítványt megokoló beszédében Böszörményi kifogásolta, hogy «a jelen országgyűlésnek már első fölirata nem hangsúlyozza oly figyelemmel a personal-uniót, nagy részben másként értelmezi a pragmatica sanctiót, mint az 1861. évi országgyűlési föliratok, nem védi oly erélylyel az 1848-diki törvények sértetlenségét, a közös ügyek ellen sem szólal föl oly határozottan a trónbeszéd ellenében, sőt azoknak formulázására és kezelésére egy küldöttség által munkálatot igér, a mi be is következett.»
Ezután hosszasan foglalkozott a hatvanhetes bizottságnak az ország jogait föladó munkálatával, s végül arra kérte a házat, hogy vegye érdemleges tárgyalás alá az ő indítványát.
Az elnök szavazás alá bocsátotta a kérdést, s kimondotta, hogy a ház nem kivánja az inditvány tárgyalását.
Madarász József az elnök eljárásával szemben hivatkozott a gyakorlatra, a mely szerint akkor, «midőn valaki indítványát kifejté, a ház nem bocsátá rögtön szavazás alá az ügyet, hanem kihallgatá mindazokat, kik a tárgyhoz még szólani kivántak, s e szokást óhajtotta ezentúl is megtartatni».
Deák Ferencz: T. ház! A ház szabályai azt mondják, hogy midőn az indítványozó indítványát kifejtette, a ház mindenekelőtt, még pedig szavazás által a fölött határoz, ha kivánja-e az indítványt tárgyalni, vagy nem. Nagyon sajátságos volna e szabály, ha alatta azt értené a ház, hogy akkor megindul a tanácskozás, és azon kérdésnél: ha lehet-e az indítványt tárgyalni vagy nem, maga a meritum tárgyaltatnék. (Derültség.)
Engedelmet kérek, nem ok nélkül szólok. Hivatkozom Böszörményi képviselőnek éppen most mondott beszédére: arról beszélt-e ő, hogy indítványát tárgyalni kell? Nem beszélt-e mindenről a világon, erről legkevesebbet? (Úgy van!) Nem volt-e beszédének egy része olyan, mely későn, egy része olyan, mely korán jött? Későn jött az, a mit elmondott az országgyűlésileg fölterjesztett föliratok némely pontjai ellen, mert ezt akkor kellett volna elmondania, mielőtt azok fölterjesztettek. Korai volt most szólnia arról, a mi a hatvanhetes bizottság munkálatára vonatkozik. (Élénk helyeslés.)
Ha a ház rendes tárgyalást enged a fölött, hogy valamely kifejtett 351indítvány tárgyaltassék-e, akkor az egész szabály fölöslegessé válik.
De éppen, mivel Madarász képviselő úr a gyakorlatra hivatkozott, hivatkozom én is arra. Emlékeznek a t. képviselő urak, midőn arról volt szó, a közösügyi bizottság ülései nyilvánosak legyenek-e, vagy ne, Perczel István tette az indítványt, Nyáry képviselő pedig azt mondotta, hogy mindenekelőtt a fölött határozzunk, az indítvány tárgyaltassék-e, vagy ne; a ház rögtön elhatározta, hogy ne tárgyaltassék. Besze képviselőtársunk pedig, ki azt pártolni akarta, nem mondhatta el pártoló beszédét, mert a ház kimondotta, hogy az indítvány tárgyalásába nem bocsátkozik; és Besze képviselőtársunknak volt annyi loyalitása, hogy a szabályokhoz tartotta magát.
Azt hiszem, ez itt további vitatásnak tárgya nem lehet. (Élénk helyeslés.)
