ANDRÁSSY Ő FELSÉGÉNÉL.
ANDRÁSSY Ő FELSÉGÉNÉL.
Miként Lónyay Menyhért naplójában említi, Mailáth kanczellár tudatta Andrássyval, hogy ő felsége őt 1866. augusztus 27-dikén fogadja.
Andrássy ez alkalommal ő felségével szemben így nyilatkozott:
Meg akartam felségednek mondani, hogy a velünk közölt pontozatokat Deákkal kell megbeszélni. Szükségesnek tartom ezt, mert az ő támogatása éppen ezen pontokban nagyfontosságú.
42Tisztában vagyok ugyan magammal és törekedném keresztül vinni, a mi meggyőződésem. Miben sem vagyok azonban óvatosabb, mint igéretekben. Még ha engedném is magamat capacitáltatni bizonyos dolgokban, ezt a jelen esetben nem tartom elégségesnek. Mielőtt valamit igérhetek, nem csak azokat a nehézségeket kell szemügyre vennem, a melyekkel itt találkozom, hanem azokat is, a melyek Magyarországon vannak. Mert a mit igérek, nem csupán politikai, hanem becsületbeli engagement-nak nézem. Ha csupán az itt levő akadályokat veszi az ember szemügyre, koczkáztatja, hogy úgy jár, mint azon urak, kik az októberi diplomát tanácsolták.
Ezt én nem akarom. Ennélfogva Deákkal akarok beszélni. Reménylem, hogy többet tartok meg, mint a mennyit igérek; többet igérni semmiesetre sem fogok. Talán másoknak nagyobb a bátorságuk. Az igaz, hogy kevesebben találkozhattak ilyenek mindjárt a königgrätzi csata után; most meglehet, hogy többen vannak.
Nekem igéreteimben pedánsnak kell lennem, 1. mert véghetetlenül sokat tartok szavamra; 2. mert semmitől sem félek annyira, mint hogy felséged várakozásaiban még egyszer csalódjék.
Két módja van az országban valamit keresztülvinni. Mondhatni: Ezt vagy azt keresztül kell vinnem, mert a császár így akarja. Így megóvhatja az ember népszerűségét, de ha a czél el is éretik, az odium az uralkodóra hárul. Vagy pedig azt mondhatni: ezt keresztül akarom vinni, mert meggyőződésem. Ezt a módot akarnám én követni. De e mellett nem lehet az ember annyira engedékeny, hanem csak azt fogadhatja el, a miről meg van győződve, hogy szükséges és keresztülvihető.
Egy alkotmányos kormánynak kötelessége most az volna, úgy intézni az ügyeket, hogy egy év mulva azt lehessen mondani: Bármi történjék Európában, itt semmi sem mozdul meg, vagy legfeljebb egy ártalmatlan kisebbség. Ha ennyi eredményt sem érhetni el, akkor semmi sincs elérve.
