HORVÁTH ÉS ANDRÁSSY DEÁKNÁL TETT LÁTOGATÁSUKRÓL.
HORVÁTH ÉS ANDRÁSSY DEÁKNÁL TETT LÁTOGATÁSUKRÓL.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Bécs, 1866. augusztus 31.
Délután megérkezett Andrássy, de megérkezett Horváth Boldizsár is Puszta-Szt-Lászlóról.
Horváth azt mondja, hogy az öreg úr nagy figyelemmel olvasta levelemet és köszöni, hogy irtam neki; akkor természetesen még nem volt nála Andrássy. Nehéznek látja az állást. Horváthtal még miniszteri combinatiókba is bocsátkozott. A fejedelem melletti miniszterségre Festetics Györgyöt hiszi alkalmatosnak. Belügyre nem tud senkit. Somssichot tenné a ház elnökének, Gorovét alelnöknek. Szükségesnek mondja, hogy Somssichot kielégítsék.
Andrássy azt mondá, hogy Deák Tiszára haragszik czikkeiért, s hogy sok nehézséget lát. Az én formulatiómat átnézte s átalában nem volt reá észrevétele. A főbb elvekben pártolását megajánlotta. Andrássyt arra persuadeálta, hogy közmunkaminiszterséget vállaljon*; helyesli azt is, hogy Mikó a kabinetbe belejőjjön; Zeyk legyen államtitkár az erdélyi belügyekre, Hollán a hadi belügyekre. Kételyei a dolog iránt számtalanok. Eötvös lenne természetesen kultuszminiszter.
Ez az állítás tévedésen alapul. Lónyay alkalmasint rosszul értette Andrássyt. Andrássy ugyanis, ki abból a föltevésből indult ki, hogy Deák lesz a miniszterelnök, akart közlekedésügyi miniszter lenni, Deák pedig őt minden védekezése ellenére mindig miniszterelnöknek candidálta.
