MEGYEI HATÁROZATOK A KÖZÖSÜGYI JAVASLAT ELLEN.
MEGYEI HATÁROZATOK A KÖZÖSÜGYI JAVASLAT ELLEN.
Az összes miniszterium 1867. április 10-dikén intézvényt küldött a megyék és sz. kir. városok közönségéhez a törvényhatóságoknak a felelős kormányhoz való viszonya, s az önkormányzattal járó felelősség tárgyában Bihar vármegye 1867. április 16-dikán tartott bizottsági ülésében tárgyalta a miniszteri körlevelet, s ez alkalommal Tisza Kálmán a következő indítványt tette:
«Mondja ki a bizottmány, hogy a jelen alkotmányos fordulatot örömmel üdvözli, hogy részéről mindent, mi a törvények érvényének fentartására, az alkotmány visszaállítására vezet, megtenni kész leend, és hogy a miniszterium elébe annak e czélra irányzott törekvéseinél nemcsak akadályt gördíteni nem fog, de azt azokban hazánk elleneinek irányában mindenkor támogatni is fogja.
De mondja ki egyszersmind azt is, hogy kötelességének ismerendi szemben a miniszteriummal is őrködni a törvény megtartása, az alkotmány sértetlensége felett; mondja ki, hogy miután nem leli megnyugvását azon alapban – a hatvanhetes bizottmány országgyűlésileg is elfogadott 491munkálatában, – melyen az egész átalakulás nyugszik, bár tisztelni fogja azt, mint törvényt, ha azzá lenne, de feladatának tekinti oda működni, hogy a már elfogadott megállapodások a végrehajtás által ne hátrányosabbak, de kedvezőbbekké legyenek; hogy a mennyiben még tovább fejlesztendők, az ország érdekeinek megfelelőleg és ne azokkal ellentétesen fejlesztessenek; hogy azok, a melyek hazánkra nézve a gyakorlatban is károsoknak bizonyulnak, alkotmányos úton megváltoztassanak. Mondja ki végre, hogy miután az egyetlen valódi könnyebbség, melyet hazánk népének azonnal nyujthatunk, abban áll, hogy jó kormányzatról és jó igazságszolgáltatásról gondoskodunk, miután maga a megyék rendezési kérdésének ezen ősi intézmény épségben fentartása mellett megoldása is csak azon esetben remélhető, ha azok ujolag tényleg bebizonyítják a felelős miniszteri kormányformával összeférhetőségüket, és jó kormányzat, jó igazságkiszolgáltatás szervezésére való képességüket: minden igyekezetét oda fogja fordítani, hogy a megye kebelében mind a közigazgatást, mind az igazságkiszolgáltatást, az alkalmazandó egyének jellemének és képességének szigorú figyelembe vétele folytán, úgy rendezze, hogy az a lehetőségig tökéletes legyen.»
«Ezen indítvány – irja a Hon – végzéssé emeltetett; nem is szólalt föl ellene, csupán Nagy József, ez is csak annyiban, hogy nem tartozik a megye hatáskörébe törvények fölött határozni.»
Komárom vármegye 1867. április hó 27-dikén tartott bizottsági ülésében tárgyalta a miniszterium körlevelét, s Ghyczy Kálmán indítványára a következőket határozta el:
«A megye közönsége hazafiúi örömmel üdvözli az ország törvényes kormányának, a felelős miniszteriumnak, s a köztörvényhatóságoknak visszaállítását; mert e kettőben együtt az alkotmányos szabadságnak erős biztosítékát, a jó közigazgatásnak mellőzhetlen feltételeit, s az ország javára úgy törvényhozási, mint közigazgatási úton létesíthető számos nagy horderejű üdvös intézkedéseknek egyik főforrását szemléli.
De öröme nem volt tökéletes, mert azon alap, melyen a kezdetbe vett országos átalakulás nyugszik, a közös ügyek iránt elfogadott országgyűlési javaslat, több oly elveket foglal magában, melyeknek gyakorlati alkalmazása az országnak törvényes önállását és függetlenségét, anyagi és szellemi erejének életerős fejleszthetését veszélyezteti.
Hogy ez elvek alkotmányos úton, ha még lehet, módosíttassanak, vagy legalább következményeik, azokban, a mik még teendők, a nemzet jogainak 492és érdekeinek megfelelőleg fejtessenek ki, a megye közönségének forró kivánsága.
Ezen óhajtásnak teljesítését a megye közönsége az országgyűléstől várja; egyébiránt pedig meg lévén győződve, hogy a törvényes kormánytól, mely a köztörvényhatóságok autonomiájának fentartását is feladatául tűzé ki, törvénybe ütköző rendeletek nem érkezhetnek, nem késik kijelenteni, hogy törvényes rendeltetéséhez híven, mely szerint a törvényeknek végrehajtására, a közigazgatásnak saját kebelébeni kezelésére van hivatva, részéről mindent megtenni kész leend, a mi a törvények érvényének fentartására, az alkotmánynak tökéletes visszaállítására, az alkotmányos felelős kormányzati rendszernek megszilárdítására vezet; és a miniszteriumnak e czélra irányzott törekvéseit tehetsége szerint támogatni, törvényes rendeleteit végrehajtani, s a közigazgatásnak minden ágait a lehetőségig czélszerűen alakítani kötelességének tartandja.
De e mellett nem feledkezhetik meg törvényes hivatásának azon másik részéről sem, melynél fogva alkotmányunk szerint a törvény őréül van rendelve, s a törvények szentségének, s törvényhatósági jogainak fentartása feletti hív őrködéssel e tekintetben is a körülményekhez képest alkotmányos hivatását teljesíteni mindig kötelességének ismerendi.»
Szatmármegye bizottsági gyűlése május 2-dikán 165 szavazattal 134. ellenében elfogadta Domahidy Ferencz országgyűlési képviselő azon indítványát: «jelentse ki a bizottmány, hogy az alap, a melyen a miniszterium áll, t. i. a hatvanhetes bizottmánynak országgyűlésileg elfogadott munkálata, a haza jövőjére nézve aggodalmakat kelt benne, s nem olyan, mely helyeslését birná; bár szigorú alkotmányos érzelménél fogva tisztelni fogja azt, mihelyt törvénynyé lesz, s így a miniszteriumot mindazon lépéseiben, melyek az alkotmány visszaállítására s a törvények érvényének fentartására vezetnek, hatásköréhez mérten támogatni kész leend; de jelentse ki azt is, hogy kötelességének tartja az alkotmány sérthetlensége s a törvények megtartása felett őrködni, még a miniszterium ellenében is, ha a tények úgy követelnék. Jelentse ki továbbá, hogy a hatvanhetes munkálat azon pontjai, melyek a gyakorlati alkalmazás által hazánk érdekeivel ellentéteseknek s károsaknak bizonyulnak be, alkotmányos úton mielőbb megváltoztassanak, azon pontjai pedig, melyek az örökös tartományokkali kölcsönös egyezkedés alapjául szolgálnak, az ország érdekeinek megfelelőleg s előnyére intéztessenek el.»
