MINISZTERTANÁCSOK.
345MINISZTERTANÁCSOK.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Pest, 1867. február 23.
21-dikén jött Andrássy telegrammja Bécsből, melyben irja, hogy estve indul, a kinevezések aláirvák és készítsük elő az országgyűlés elé terjesztendő javaslatokat. 2l-dikén estve Eötvösnél, ki gyengélkedik, jöttünk össze; én felolvastam a határozati javaslatot az 1867-dik évi közterhekről. Horváth bizatott meg a megyei rendszer, a sajtó-törvény és a katonaállítás iránti javaslatok elkészítésével.
22-dikén megjövén Andrássy, 12 órakor elmentünk hozzá. Sok érdekest beszélt Albrecht, Rainer, Vilmos stb. főherczegekről; volt Zsófia főherczegné asszonynál, nála ebédelt is; mind szivesen fogadák; Andrássy Albrecht főherczeget a katonaságra nézve megnyugtatta, a mire ez azt mondta: «Ich bin überzeugt, Sie sind ein becsületes ember», kezet adott neki és kikisérte.
A horvát ügyről Andrássy értekezett a császárral; megmondá, hogy az országban a szerint fogják mérni ő felségének bizalmát, a mint ezen kérdésben eljár. Ő felsége megigérte, hogy Andrássy tudta nélkül semmit sem fog tenni.
Az adó-executio ellen Nagyvárad vidékén ellenállás mutatkozván, én tettem fel egy táviratot Becke számára a végrehajtások ideiglenes sistálása iránt.
Pétervásáron a sasokat a Keglevich-fiuk letépvén, egy miniszteri rendelet kiadása határoztatott el. Továbbá egy másik a hivataloknak 9-dikéig az eddigi mód szerint való folytatása iránt.
Estve 7-kor a négy tárgy felett ismét miniszteri tanács volt, mely éjfélig tartott; az én formulatióm elfogadtatott. Andrássy ismét azt vitatta és vitte ki, hogy a rekrutát és a jelen adót meg kell szavazni egyszerre, a formulázott javaslatokat pedig későbbre kell halasztani.
23-dikán délelőtt Deáknál volt a miniszterium; az ő diktálása szerint jelent meg a két rendelet.
Február 26. Lassan haladnak ügyeink; már előbb hétfőre, később mára s végre tegnap holnapra halasztatott a miniszteriumnak a ház előtt 346való megjelenése és a tervezett négy javaslat előterjesztése. Fontos ugyan a négy javaslat, adó, ujoncz, megye és sajtóról, de már készen volt hétfőn és mégis holnapra maradt az előterjesztés. Andrássy halogatta és így ki voltunk téve a javaslatok sokszori módosítgatásának.
Február 27. Hétfőn, 25-dikén, hosszú, közel éjfélig tartó miniszteri tanács volt Eötvös szállásán, hol mind a négy javaslat megállapíttatott. Festetics is jelen volt. Andrássy igen nervosus volt, hosszúnak találta formulatiómat; mindenfélét ki akart belőle hagyatni, ki is hagyták az ő kivánságára a legnevezetesebbeket.
Február 26-dikan Deák értésemre adta, hogy beszélni kiván velem; délelőtt elmentem hozzá; ő, ki egészen helyeslé formulatiómat, melyet neki még 25-dikén bemutattam, miután meghallá, hogy a házi adóról szóló részeket Andrássy ki akarta hagyatni, mondá, hogy ha kihagyjuk, ő teszi indítványba. A vége a dolognak az lett, hogy hozzá fogott a határozati javaslat diktálásához, s lett belőle hosszabb, mint eredetileg volt.
Később oda jött Andrássy és Horváth Bódi, megmutatandók a másik három javaslatot; vége az lett a dolognak, hogy mind a megyékre, mind a sajtóra nézve újat diktált az öreg úr.
Különös állás mindenesetre, a miniszterium valamit határoz és az öreg úr mint areopág ismét módosítja.
Egy eszmét hozott elő az öreg úr, mely nekem, megvallom, nem tetszik. Azt mondá, hogy alakítsunk szorosan miniszteriális pártot és szervezzük azt, ő azon kívül akar állani; pártol ugyan bennünket minden elvi kérdésben, de a részletekre nézve függetlenül kiván állani. Szépen volnánk így. Megmondám neki, hogy ezt a koronázás előtt veszélyesnek tartanám. Andrássy pedig azt mondá ma, midőn elbeszéltem neki a dolgot, hogy ez esetben ő leköszön, s alakítson az öreg a maga vezetése alatt miniszteriumot.
Ugy látszik, hogy az incompatibilitási indítvány elfogadásából támadó nehézségeket kezdi belátni az öreg úr. Velem kezdette kalkulálni, hány képviselő lép hivatalba, hány hely ürül meg, s veszélyeztetve van-e ezzel a majoritás. Talán megmondta neki valaki, hogy én a conferentia után egyenesen kikeltem az eszme ellen. Nagy bak volt, mit az öreg úr lőtt az alatt, míg mi hárman Bécsben voltunk; épp akkor csinálta a dolgot, melyre Ghyczy unszolta, midőn mi az ő nagy műve kivitelén Bécsben fáradoztunk.
Nyáry volt nála előtte való nap, ki, mint az én közbenjárásom után Hajós előtt, úgy az öreg úr előtt is akként nyilatkozott, hogy Pest-megyét 347rendben fogja tartani és ha a koronázás meglesz, elvállalja a főispánságot. Tehát Nyáry, de Bónis is készek lennének átjönni hozzánk.
Ma 27-dikén végre összejött a conferentia a körben. Nekünk minisztereknek csináltak helyet az asztal elején. Andrássy előadta röviden a négy tárgyat, melyet elő fogunk terjeszteni; holnap, ha kivántatik, tanácskozunk fölöttök és a nyilvános tárgyalás szombaton lenne.
A conferentia után ugyanott miniszteri tanács volt, melyben az öreg úr is részt vett. Miután Andrássy kitöröltette azon eszmét, hogy a közös költségekre tett fizetéseket az országgyűlési megállapodások szerint kölcsönösen leszámoljuk, a határozati javaslat bevezetésébe megint becsusztattam. Andrássy most nem protestált.
Február 28. Ma volt az összes miniszterium bemutatásának napja mind a két házban. Ünnepélyes volt az egész jelenet; mélyen érzé mindenki a pillanat fontosságát. Midőn beléptünk, az egész ház, a szélsőbal s néhány balpárti vezér kivételével, felkelt. Andrássy beszéde igen jól fogadtatott, s hiszem, hogy megtette hatását mind lefelé, mind felfelé.
Ma a körben az erdélyi képviselők elégedetlenségöket nyilváníták, hogy náluk nyakra-főre meg nem változtattuk a hatósági rendszert.
Estve egészen 11 óráig miniszteri tanácskozás volt Andrássynál. A főispánok névsora megállapíttatott; csakis néhány megye maradt függőben. Volt szó ismét az erdélyi királyi biztosról. Andrássy Péchy Manót ajánlotta. Deák tegnap Majthényi Lászlót, az ifjabbat, ajánlotta. Az erdélyiek Apponyit vagy Sennyeyt óhajtanák; szóval nem erdélyit és nagy urat.
