INDÍTVÁNY
INDÍTVÁNY
A SZABAD KIR. VÁROSOK, KERÜLETEK ÉS RENDEZETT TANÁCSCSAL BIRÓ VÁROSOK TÖRVÉNYKEZÉSI KÖLTSÉGEIRE NÉZVE.
Addig, míg hazánk alkotmányos állását fel nem függesztette az absolut hatalom, a sz. kir. városok, kerületek és rendezett tanácscsal biró más városok is szabadon választották önálló törvényszékeik tagjait 369s mindazon költségeket, melyek a törvénykezéssel kapcsolatban állottak, saját jövedelmeikből fizették.
Az absolut rendszer ezen önálló biróságokat átalakítván, kormányi kinevezéstől tette azokat függővé, s egyszersmind az államhatalom elvonván a városok és kerületek minden, a törvénykezésből származott jövedelmét és némely más javadalmait, melyek előbb azok pénztárait illették, a törvénykezési költségeket az állam pénztárából fedezte.
Az 1861-dik évben a városok és kerületek önálló törvényszékei ismét visszaállíttattak ugyan, de sem a törvénykezési költségek, sem előbbi jövedelmeik vissza nem adattak a városoknak és kerületeknek; s így a teher teljes mértékben visszaszállott ugyan a városokra és kerületekre, de nem szállottak vissza ismét azon jövedelmek, melyek azelőtt a törvénykezési költségek nagyobb része fedezésére szolgáltak.
A városok és kerületek tehát 1861 óta mostanig kénytelenek voltak a törvénykezés költségeit, s ezzel kapcsolatban a rabtartásra és közrendőrség fentartására szükséges költségeket, részint a polgárok súlyos megadóztatásával, mely a rendes adót helyenkint sokszorosan meghaladta, részint pedig kölcsönvett pénzből fedezni s ezáltal magokat tetemes és már-már elviselhetetlen adósságokba bonyolítani.
Minthogy pedig a városok és kerületek azon fölül, hogy saját területökön magok külön viselték az igazságszolgáltatás költségeit, még az állampénztárba is éppen úgy adóztak, mint az ország más polgárai, s így adójokkal más törvényhatóságoknak az állampénztárból fizetett költségéhez is teljes mértékben hozzájárultak, annálfogva kétségtelen az, hogy kétféleképp adóztak ugyanazon czélra, s oly aránytalanul súlyos terhet viseltek, minőt jog és igazság szerint nem követelhet tőlük az állam.
Teljes joggal kivánnak tehát a városok és kerületek ezen aránytalanul súlyos áldozataikért, melyeket más törvényhatóságok polgárai helyett voltak kénytelenek viselni, az említett évekre kárpótlást az államtól, s ezt annyival inkább várhatják, mivel éppen ezen áldozatok okozták ama tetemes adósságok nagy részét, melyeket, ha jogos igényeik teljesítve nem lesznek, elviselni nem képesek.
Indítványozzák tehát az alulirt képviselők a t. ház előtt, méltóztassék a t. miniszteriumot megbízni, hogy vizsgálja meg és számítsa ki azon kárpótlási összeget, mely a városokat és kerületeket az 1861-dik év óta a jelen ideig arányon túl viselt törvénykezési, rabtartási és 370közrendőrségi költségek fejében, egyenkint és összesen, jog és méltányosság szerint illeti, s terjeszszen még ezen országgyűlés folyama alatt javaslatot a ház elé a kárpótlásnak mennyiségére és visszatérítési módjára nézve.
Jövőre a törvényhozás kétségtelenül akképpen fogja rendezni a törvénykezést, hogy az igazság kiszolgáltatásának gyorsasága és pontossága mellett annak költsége egyik vagy másik hatóság polgárait a többiek fölött arányon túl ne terhelje; de minthogy a teljes és czélszerű rendezés több más kérdéssel, minő a megyéknek, városoknak, kerületeknek és községeknek rendezése, kapcsolatban áll: kétségtelenül addig is, míg ez megtörténhetnék, már a jelenben gondoskodni kell arról, hogy a városok és kerületek eddigi jogtalan és aránytalan terheltetése meg legyen szüntetve. Ugyanazért:
Indítványozzák az alólirt képviselők, méltóztassék a t. ház odautasítani a t. miniszteriumot, hogy már az 1868-dik évi költségvetésnél vegye számításba azon összeget, mely a magyarországi és erdélyi városokban és kerületekben a törvénykezési, rabtartási és közrendőrségi költségek fedezésére múlhatatlanúl szükséges, és tegyen javaslatot azok mennyiségére és rendszeres kiszolgáltatási módjára nézve.
Ezen indítványok folytán a következő határozati javaslatot terjesztik az alulirt képviselők a t. ház elé:
