ÉSZREVÉTELEK A PUBLICO POLITICUS504 TÁRGYOKRÓL KÉSZÜLT ORSZÁGOS KIKÜLDÖTTSÉGI MUNKÁRA
214ÉSZREVÉTELEK A PUBLICO POLITICUS504 TÁRGYOKRÓL KÉSZÜLT ORSZÁGOS KIKÜLDÖTTSÉGI MUNKÁRA
Közjogi-politikai.
Nevezetesen pedig
1-ször az országgyűlésének elrendeléséről (De coordinatione comitiorum) javallott törvényekre
1-ször az országgyűlésének elrendeléséről (De coordinatione comitiorum) javallott törvényekre
Az országos kiküldöttség a 2. törvényágozatnak 2. §-ában minden szerzetbéli prae-postoknak505 és apátoknak, kik az országban való állandó lakások mellett fekvő javakat bírnak, a mágnások táblájánál javall ülést adatni, azon oknál fogva, hogy az 1608-i koronázás utáni első506 törvény507 által ezeknek az országgyűlésen voks és ülés rendeltetik, a Hármoskönyv 2. részének 49. ágazata508 pedig az ilyes praepostokat és apá-tokat a praelatusok509 közé tartozandóknak állítja, amely praelatusoknak tudniillik ülé-sek mindenkor a mágnások táblájánál szokott lenni; ellenkezőt látszik azonban az érintett az 1608-i első törvényágozat következtetni, mely tudniillik az ő 4. §-ában a püspököket, kiknek egyházi törvényhatóságok alatt káptalanok vagynak, egyenesen a praelatusok és bárók közé rendeli ülni ezen szavakkal: „Ut quicunque episcoporum capitulum suum cum praeposito suo sub sua jurisdictione episcopali aut loca resin-dentiae suae habuerit, extunc idem episcopus in conventu dd. praelatorum, et baro-num pro sua persona propria locum, et vocem habeat”;510 s ugyanazon §-ban mindjárt a káptalanokra nézve is így folytatja rendelését a törvénycikkely: „nomine autem ca-pituli praepositus una cum capitulo inter regnicolas pari ratione unam et conjunc-tam vocem habeat”,511 megkülönbözteti tehát a praelatusok és bárók tábláját a reg-nicolák512 táblájától; a püspököknek tudniillik az elsőben, a káptalanoknak pedig a regnicolák között adván helyet, minthogy az mái napig is így vagyon szokásban, s ez ellen az országos kiküldöttség sem javall változtatást tetetni, – meghagyván tudniillik a 215káptalanokat tovább is a statusok513 táblájánál helyet foglalhatni, az infulatus apátokra514 és praepostokra nézve pedig, ahová egyenesen a szerzetbélieket is számlálni lehet és kell, azon 1608-i első törvényágozat alább a 6. §-ban így szól: „Denique siqui praepositorum, et abbatum infulatorum, et privilegiatorum essent, qui sua jura pos-sessionaria praepositurarum, et abbatiarum in regno habuerint, iisque potirentur, ii quoque sub nomine ss. et oo. regni compraehensi vocem suam inter regnicolas, jux-ta constitutiones vienenses habeant.”515 Ezeknek az üléseket is tehát ugyanazon tör-vény a regnicolák, vagyis statusok táblájánál rendeli, aminthogy a mai napig fennálló szokás is ezen rendelést megigazolja; igaz ugyan, hogy az 1715-i 73. törvény516 szerint a praemonstratensis517 szerzetbéli akkori apátnak és successorinak518 a felsőtáblán rendeltetett ülés, de ezen törvénynek sikere az ellenkező szokás által egészen elrontatván és megsemmisíttetvén, nincs ok, melyért a huzamos és állandóul fennálló szokás ellen azokat egyszerre a statusok táblától a felsőtáblához kellene ültetni, következve a szentmártonyi főapáton519 és a zágrábi nagypraeposton, mint auraniai prioron520 kívül, kik most is a felsőtáblán ülnek, minden szerzetbéli apátok és prae-postok, kik állandóul a hazában laknak és fekvő javakat bírnak, tovább is az alsótáblánál foglaljanak ülést.
Prépostoknak.
Koronázás utáni első – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: 1-ső post coronationalis.
Az 1608. évi koronázás utáni 1. tc. azt sorolta el, hogy kiket kell érteni “karok és rendek” elnevezés alatt, továbbá azt, hogy az országgyűlésen kiknek van helye és szavazata.
A Hármaskönyv 2. részének 49. címe arról rendelkezett, miképpen kell ítéletet hozni a főpapok felett.
Főpapok.
Amelyik püspöknek a saját püspöki hatósága alatt prépostjával együtt káptalanja vagy székhelye van, ugyanennek a püspöknek a főpap és a báró urak gyűlésében a saját maga személyére helye és szavazata legyen.
A káptalan nevében pedig a prépostnak a káptalannal együtt az országlakók közt ugyanazon módon egy és benne foglalt szavazata legyen.
Országlakók.
Karok.
Keresztes (vagy süveges) apátok.
Végül ha a süveges és kiváltságos prépostok és apátok volnának, akiknek az országban prépostsági és apátsági birtokjogaik lennének és azokat birtokolnák, ezek is az ország karai és rendjei elnevezés alatt benne foglaltatván, szavazatukkal a bécsi végzésekhez képest az országlakók között legyenek.
Az 1715:73. tc. a premontrei valamint a jezsuita rend elöljáróinak adott helyet és szavazati jogot az országgyűlés felsőtábláján.
Premontrei.
Utódainak.
Bencés (pannonhalmi) főapáton.
A dalmáciai Aurania (vagy Vrána) perjelén.
A javallott 2. törvénynek 6. §-ában az országos kiküldöttség a név szerint való mág-násoknak, úgymint grófoknak és báróknak számát megszorítani kívánván, oly javallatot tesz, hogy azon mágnások, kik az 1827-i országgyűlésére meghíva levének, ha 50 egész sessiójú,521 vagy ehhez hasonló birtoknak urai lévén, legalábbis fél esztendő által az országban tartózkodnak, vagy ha ezek időközben meghalnának, tökéletes ide-jeket elért elsőszülött fiaik a felsőtáblához hivattassanak, ha pedig ezek között néme-lyeknek minden férfiúágbéli maradék nélkül történne e világból kimúlások, mindaddig mások ne hivattassanak, még a felsőtáblán megjelenhető név szerént való mágnások száma 120-on meg nem állapodik, s ha ezen szám is fogyatkozást szenvedne, akkor Őfelségének jussa legyen valamely grófi vagy bárói nemzetségnek ezen just ismét ál-taladni, hogy azokból az első szülött az országgyűlésén megjelenhessen; s noha ezen 216javallatát az országos kiküldöttség fontos okokkal támogatja, de annak ellenére is az ezen munkához kapcsolt separatum votumban elég velős ellenokok támosztatnak, melyek közül csak azon egy ok is, hogy tudniillik az országgyűlésén, úgymint a hazát, és annak boldogságát érdeklő legvelősebb tárgyoknak elintézése helyén megjelenő tagoknak a legérettebb megfontolással, és elégséges tudománybéli isméretekkel felru-házottaknak kell lenni, ezen tökéletesség pedig nincs a természet által az elsőszülöttséghez kapcsolva, és nemegyszer a születésű sorban következő magzatok több, országgyűlésre szükséges tulajdonokkal bírnak, mint az őket a születésben megelőző öregebb testvérek, s így azok, kik sokszor a hazának célarányos tanácsadásaikkal na-gyobb hasznára válhatnának, egészen ki lennének zárva az országgyűlési tanácskozásokból; de nincs is az országgyűlési tárgyok folyamotának legkevesebb ártalmára is az, ha meghatározatlan számmal jelennek meg a tanácskozó felek, csak azok tanácsa-ikkal a közjón segélni, s a haza boldogságát előmozdítani képesek legyenek, és azért nem látszik elegendő ok arra, hogy miért éppen egyedül az elsőszülöttek bírjanak csak kirekesztőleg ezen jussal, a második vagy utóbb szülöttek pedig miért ne folyjanak522 be a közdolgokhoz való szólásba, ha az ő nemzetségeknek már egyszer jussa van azokba befolyással lenni; nem helytelen volna tehát, hogy az 1827. országgyűlésre meghivattattakat, ha egyébaránt azok 50 sessioval bírnak, ezután is Őfelsége rega-lis levelei által csakugyan a felsőtáblára meghívná, – ide nem értvén azonban az özvegyeket, atyai hatalom alatt lévőket, s mindazokat, kinek 50 sessiojú birtokok nincsen, kik tudniillik az országgyűlésén ezentúl helyet nem nyerhetnének; ide értvén még az 1827. esztendő olta lett, és leendő indigenákat523 is, kik csak a nemességet, nem pedig a felsőtáblához való just nyerhetnek és nyernek; a többi mágnások pedig valamint eddig, úgy ennek utána is meghivattatván, a felsőtáblán helyet foglalhassanak, sőt a törvényes büntetés alatt, hacsak országunk nádora által fel nem mentetnek, azon megjelenni köteleztessenek is, hogy így mindazon mágnás, ki az országgyűlésre lehe-tő megjelenésre alkalmatos, nemzetségének a már bevett szokás általadott ezen jussával élni, s haza javára közös erővel munkálódni tudhasson, s éppen az, kinek tehetsége és akarata van ezen közmunkálódásban részt venni, ezen szándékától meg ne fosztódjék.
Jobbágyüléssel, jobbágytelekkel rendelkező.
Elegendő ok … ne folyjanak – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: ok arra lenni, hogy miért éppen az elsőszülöttek, s miért ne a második, vagy utóbb szülöttek is folyjanak.
Honosított idegeneket (külföldieket).
A 8., 9. és 10. §-ban az országos kiküldöttség a statusok táblájának524 voksairól szólván, azt javallja, hogy a királyi tábla 9 tagjainak öszvesen 9 voksok adatassanak, a vármegyék pedig minden kiterjedési megkülönböztetés nélkül ezután 3, a királyi vá-rosok egy, a káptalanok is egy-egy követeket küldvén, a hajdúvárosok, a jászok és kunok, 217a 16 szepesi, s a Fiumei révparti városok,525 a turopolyai526 nemesek, úgy a királyi magyar tudományos egyetem szinte egy-egy, ugyanannyi vokssal bíró követet küldjenek az országgyűlésére, mely javallata az országos kiküldöttségnek az alsótáblának eddig szokásban volt tartása módját egészen megváltoztatván, s azt mintegy egész új rendbe öntvén, szükséges, hogy ezen felette nevezetes újítás, minekelőtte teljesedésbe jöjjön, minden oldalról eleve jól és pontosan megvizsgáltatván, bővebb tanácskozás tárgyává tetessék. Hazánk régi történetei, de maga ősi szabad alkotmányunknak rendszere (systemája) is világos bizonyságul szolgál arra, hogy Magyarországnak valóságos moralis527 erejét a magyar nemesi rend tévén az ország kezdetétől fogva, mindenkor az vett legnagyobb részt a törvények alkotásában, és az tette a tulajdonképpen való törvényhozó testnek azon felét, amely tudniillik a nemzetet il-lette; úgy hogy még az országgyűlései nem a mostani rendszerrel, hanem régiebb idők-ben a szabadabban sátorok alatt tartattak, minden egyes nemes embernek jussa és hatalma volt azokon személye szerint megjelenni, s az ott hozott rendeléseknek, in-tézeteknek, és ezeket megerősítő törvénynek alkotásában részt venni, csak utóbb Ulászló528 3. decretumának, azaz 1498. első törvényágozata529 által rendeltetett az, hogy az egy sessioval bíró nemesek közül minden tízből egy jelenjen meg az országgyűlésén, a többi ezen egy sessionál nagyobb birtokosok ekkor is személyesen vehet-vén részt a törvényhozásban. Ez a nemesség, mely már ma a törvényhozói just megbízott követei által gyakorolja, méltó just tarthat, és tart is arra, hogy valamint hajdan, úgy bizonyosan most is az ő számának nagysága tekéntetéből legtöbb részt vegyen a törvényhozásban, s legtöbb elhatározó szava legyen a törvények megállapításában, – sok ezer és ezer nemzetségek válasszák [sic!] képviselőiknek küldötteiket akkor, amidőn egy-egy 12 személyből álló káptalan, vagy egy nemtelen lakósokból álló, s csak egy nemes moralis személyt repraesentaló530 királyi város válassza és küldi követeit az országgyűléseire; akik pedig szinte már a vármegyék gyűléseibe is béfolyással lévén, az ott választott követek által is repraesentáltatnak; igazságtalan volna tehát valamely oly rendszabásokat hozni, melyek által a vármegyékben lakó nemeseknek voksaik akármely intézet tételekkel csorbíttatnának vagy akadályoztatnának, – az országos ki-küldöttségnek javallata szerint pedig (amint az ahhoz csatolt votum separatumból531 kitetszik) ha 39 vármegye, és így a vármegyéknek jelesebb többsége egy akaratban 218határozódnék is meg, csak 10-nek ellenkezése a hozzája csatolt királyi táblának, káp-talanoknak, királyi városoknak, és a többi törvényhatóságoknak tulajdonított voksaikkal azon 39-nek megállapodását teljesen elenyészthetné, és így az ország hajdani gyökeres repraesentásainak legnagyobb részét a törvényhozásban akadályozná, – nem egyez meg tehát az országgyűléseinek első rendeltetésével az, hogy a királyi táb-la egyes tagjainak, káptalanoknak, királyi városoknak, és a többi törvényhatóságoknak ugyanakkor egy-egy voksok legyen, amikor a számos ezer nemes nemzetségekből ál-ló vármegyéknek kettő, vagy amint az országos kiküldöttség javallja, 3 voksok adatnak; azon vármegyéknek tudniillik, ahonnan hajdan százonként, sőt ezerenként tódultak a törvényhozó tagok az országgyűléseire. De ha még későbbi időkre vetjük is figyelmünket, amikor már az országgyűlései követek által folytattattak, s amikor vá-rosok közül is többeknek ülés és voksolási jus engedtetett azokban, bizonyos, hogy Ulászló 7. decretumának 3. törvényágozata532 szerint a királyi városok felével is keve-sebbek valának a mostani számoknál, a vármegyék ellenben a mostani számnál többek lévén, egyből-egyből nem két, hanem három, sőt több követek is küldettek, és így még akkor is több befolyással voltak az ország dolgainak elhatározásában, mint az alsótáblánál öszveülni szokott törvényhatóságok; az idő olta a vármegyék nemhogy szaporodtak volna, hanem inkább többen egymással öszvekapcsoltatván, számok kevesedett, amikor ellenben a királyi városok száma napról napra sokasíttatván, az már a vármegyéknek számát néhány híjával megegyenlíti, micsoda igazságon alapulna tehát a régi gyökeres törvényhozó test tagjainak jussait újabb gyarmatok által megdönteni. Ugyanaz a méltó tekintet, hogy a nemességnél maradjon ezentúl is leg-főképpen az országgyűlési tárgyoknak elhatározása, vezérlette eleinket mindenkor ar-ra, hogy a királyi tábla tagjainak, káptalanoknak, királyi városoknak, s többi törvényhatóságoknak a törvény által engedett votumok csak votum informativumnak,533 a vármegyék követeinek voksaik pedig votum decisivumoknak534 tartattak, s valamikor valamely tárgynak voksok által kelletett eldöntetni, meghallgattattak ugyan amazok követei is, sőt jó és helyes tanácsaik el is fogadtattak, de a voksok öszveszámlálásá-ban csak a vármegyék követeinek voksaik vettek tekéntetbe; példák erre az előbbi számos országgyűlések, melyek a törvényeket ezen szokásaik által magyarázván, min-den más ezzel ellenkező rendszabásokat a valóságos fennálló szokással megsemmisítettek, és sikeren kívül tévén, teljesedésbe venni nem engedtek. Ezen régi szokáson épült, s ezáltal megtörvényesített országgyűlési tartatás módján túl menni a mái időben sem lehet; hivattassanak meg ugyan ezentúl is mindazok, kik eddig az alsótáblához tartozandók valának, a meg nem jelenő mágnások követein kívül, mint akik töb-bet az országgyűlésen helyet ne nyerjenek; hallgattassanak ki minden országgyűlési 219tárgyok eránt, de valamikor voksok többségének felszámlálásával kellene a határozást eszközleni, mindannyiszor egyedül a vármegyék követeinek voksai vetessenek számolás alá, az egyforma voksoknak elintézése elölülő personalis535 úrnak hozzájáruló voksa által történvén.
A rendek táblájának, ti. az országgyűlés alsótáblájának.
Fiume és Buccari tengeri kikötővárosok vidéke, az. ún. Magyar Tengermellék.
A horvátországi magyar nemesség túrmezei (turopoljei) kiváltságos kerülete Zágráb megyében.
Erkölcsi.
Jagelló Ulászló (1456-1516), 1490-től II. Ulászló néven magyar király.
Az 1498:1. tc. értelmében három évente országgyűlést kellett tartani, és büntetés várt a meg nem jelenőkre.
Jogi személyt jelentő.
Különvéleményből.
Az 1514:3. tc. a királyi birtokokat és jövedelmeket sorolta fel.
Felvilágosító, véleményt nyilvánító szavazatnak.
Határozó, eldöntő szavazatnak.
Személynök.
Ha hogy pedig ezen régi szokásnak eltörlésére törekedvén az országgyűlése, oda terjesztetnének ki a tanácskozások, hogy az alsótáblán jelenlévő királyi tábla tagjainak, káptalanoknak, városoknak, s a többi voksaik elhatározó voksokká váljanak, s ezen rendszabás a régolta még máig is fennálló szokás ellenére megállapíttatni céloztatnék, akkor igazságos figyelembe vetessenek a vármegyékben lakozó számos nemes nemzetségeknek azon jussai és szabadságai, melyeknél fogva ők tévén az ország reprae-sentansainak536 legnagyobb és legerősebb részét, a törvényhozásnak gyakorlásában mindenkor legnagyobb befolyással voltak, és azon esetre a megyékben lakozó nemességnek egymást megközelítő számához képest célarányos volna a vármegyéket három rendre osztani, úgy hogy az első rendbéliek, mint amelyekben legtöbb nemesség lakik, az országgyűlésére küldendő két követeik által legalábbis 10 voksokkal bírjanak, a közép mennyiségű nemességgel rakott, és így 2. rendbéli vármegyék 6, a legkevesebb nemességgel bírók, azaz 3. rendbéliek pedig 4 voksokat adhassanak, hogy így a valóságos arány a vármegyék és többi törvényhatóságok között ha egészen el nem érettetik is, legalább megközelíttessék. A három követeknek küldése pedig minden célarányos ok nélkül nagyobb költségben kerülvén, egészen elmellőztessék, úgy a 16 szepesi városok, és a magyar királyi tudományos egyetem, valamint eddig, úgy ezután is követet ne küldjenek, minthogy Magyarországnak kiterjedéséhez képest ele-gendő számmal vagynak úgy is az alsótáblánál megjelenni szokott követek, ok nélkül tehát a számot, és ezzel a küldőknek költségét is nevelni szükségtelen; egyedül a vár-megyék egyformaságának tekéntetéből a horvátországi három vármegyék is ezután két-két, s így öszvesen 6 követet küldjenek az országgyűlésére, kik a magok horvátországi gyűléseken kidolgozott tulajdon sérelmeiket előadhatják, s ekképp az ő ítélő-mesterök a királyi táblán felesleges lévén, az országgyűléséről elmaradhat.
Jellegzetes képviselőinek.
A javallott 3. törvénynek 8. §-ában éréntett elegyes üléseknek (mixta sessio) az országos kiküldöttség vélekedése szerint azon esetben, ha a két tábla valamely tárgynak elhatározása felett öszveegyezni nem tudna, lendő tartatása, mint a táblák különbözésének elintéztetésére legalkalmatosabb eszköz nem elleneztethetik, annyiból is, mivel hazánk alkotmánya szerint a két táblák együtt teszik a törvényhozó testnek fe-le részét; ha azonban az elegyes üléseknek minden más, a kiküldöttség által javallott módoknak megpróbálása után csakugyan tartatniok, s ott a voksokat öszveszámlálni kellene, az alsótábla részéről vagy egyedül csak a vármegye követeinek voksai vetessenek 220számlálás alá, vagy ha a királyi táblának, káptalanoknak, királyi városoknak, s a többi egyes törvényhatóságoknak voksai határozó voksoknak rendeltetvén, azok is számlálás alá vetetnének, akkor a vármegyék voksai, (amint az előbbi cikkelybe javall-tatik) az ő megállapítandó classisaik537 szerint nékiek adandó többes számú voksaikkal vetessenek fel, úgy tudniillik, amint magánál az alsótáblánál is a szükséges aránynak lehető fenntartása tekéntetéből venni kell azokat.
Osztályaik.
A javallott 4. törvényágozat a követeknek adandó utasításról szólván, az országos kiküldöttség oda terjeszti ki vélekedését, hogy ezen utasítások egyedül csak az 1741-i 8. törvényágazatnak sértetlenül leendő megtartása, és a megyéket különösen érdeklő tárgyoknak előterjesztése érdemében legyenek kötelezők, többnyire pedig szabad ta-nácskozási megszoríttatlan just engedjenek a követeknek. Ezen kérdés eránt szükséges ismét az országgyűlések első elrendeltetésének formájára visszatekénteni, s amikor tudniillik minden egyes nemes ember, vagy későbben minden egy sessiójú birto-kosoknál 10 közül egy, a többi pedig fejenként az országgyűlésén megjelenvén, maga tulajdon személyében gyakorolhatta a törvényhozó just; utóbb követek által teljesítvén ezt, természetesen következett, hogy azon just a választott követek által is csak úgy gyakorolhatják a küldők, amint tulajdon magok személyében gyakorolhatták vol-na, azaz a magok kívánságát és elhatározását terjesztették követeik által az országgyűlése elejbe, melyet otthon jól előre megfontolva adtak megbízottaiknak gondos ügyelése alá, mely jussoktól annyiból sem lehet őket megfosztani, mivel minden ha-tározások és törvények őket legnagyobb mértékben érdeklik; innen az utasításoknak az 1553-i 7.538 és 1556-i 17.539 törvényekben elegendő nyomdoka lévén, de a hosszú idő olta megtartott szokás is ezt helyesnek bizonyítván, attól ezúttal is egyáltalában több mellékes igen fontos okoknál fogva is elállani lehetetlen. Mivel azonban ellenkezőül bizonyos az is, hogy sokszor az utasításoknak nem léte vagy hiányossága mi-att a követek a szükséges tanácskozásokba nem ereszkedhetvén, küldőiket voks nél-kül hagyni kénteleníttetnek, vagy későbben adatván valamely tárgy tanácskozás alá, a szükséges utasításokra való várakozás a követet függőben tartja, de sokszor egyik vagy másik kötelező utasításnak tartalmától a követeknek többsége a fő kérdésre néz-ve ugyan már eltávozott határozásában, de a végintézet még meg nem tetetett, s ak-kor az ilyen540 siker nélkül lévő utasításhoz betű szerint ragoszkodó követek a köztanácskozások alatt a közjóra nem egyszer több kárt mint hasznot hozhatnak. Azért célarányos volna meghatározni azt, hogy azon tárgyokon kívül, melyeket az országos 221kiküldöttség is a kötelező utasítások adására szükségeseket tart, még mindennémű, bármi kicsin érdemű királyi előadásoknak (propositiones regiae),541 akár azok a meghívó királyi levelekben foglaltassanak, akár utóbb az országgyűlésének folyamata alatt adattassanak elő, úgy mindennémű, akármi csekélyebb érdemű, s az egész országot érdeklő sérelmeknek, vagy az ország belső törvényes és politicus542 kormányoztatását illető fő tárgyoknak tanácskozásba való vétele alkalmával a kötelező utasítások szolgáljanak zsinórmértékül a követeknek; ellenben ott, hol vagy az utasítások semmi határozást sem tesznek, vagy azok tartalmán a többség már túl hatván, annak sem-mi sikere sincs többé, vagy ha a küldendő pótoló utasítások későn küldetnek meg, minthogy egy-két vármegye miatt a tanácskozásokat felfüggeszteni, s az országgyűlését meghosszabbítani és halasztani nem lehet, vagy végre a többi követek által elöl-adandó mellékes tárgyokra, és valamely kisebb érdemű dolgokra nézve a hazai törvények és fennálló ősi szokások útmutatása után önnön bélátásokkal, amint ez eddig is minden sérelem nélkül gyakoroltathatott, szabadjon a követeknek tanácskozni, rendelni s törvényeket hozni; egyszersmind szükséges törvénybe hozni azt is, hogy min-den megyének jussa és hatalma legyen akármikor is követét, ha a nékie adott utasítást általhágná, és az ellen voksolna, vagy utasításán kívül az országnak világos jussai ellen cselekednék, visszahívni, s helyette minden felelet nélkül más követet küldeni; a visszahívottat pedig törvénytelen tette eránt, mellyel a nemzeti jussokat sértette, kér-dés alá vonni.
Az 1553:7. tc. a vallás és a tized ügyében a korábbi törvényeket erősítette meg.
Az 1556:17. tc. a felső-magyarországi vármegyék várépítési kötelességéről rendelkezett.
Egyik vagy másik kötelező utasításnak … s akkor az ilyen – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: ugyan-azon egy kötelező utasítás, melynek tartalmától a követeknek többsége ugyan már eltávozott határozásában, de a végintézet mégis még nem tetetett meg, azon már minden.
Az országgyűlések tárgyalási alapjául szolgáló királyi előterjesztések.
Közigazgatási.
A javallott 10. törvényágazat az országgyűlésére küldendő követeknek diurnumai-ról543 emlékezvén, azon meghatározást tetetni véli az országos kiküldöttség, hogy há-rom hónapig a nemesség fizesse a diurnumokat, ha pedig az országgyűlése három hónapnál tovább tartana, ezen határidőn túl terjedő napokra a megyebéli házi pénztárból fizettessenek azok. Minekutána azonban a 1647-i 134. törvényágazatban544 elég világos nyomdoka vagyon annak, hogy hajdan is a nemesség maga fizette követeit, de egyébként is az igazsággal egészen megegyező volna, hogy ezen diurnumok fizetésével az adózó nép legkevesebbet se terheltessék, ugyanazért határoztassék meg, hogy ennek utána a követeknek diurnumait, s minden ezekkel járó országgyűlési költ-ségeket az illető vármegyékbéli nemesség fizesse, mely költségekhez ne csak a birtokos nemesek, hanem magok a mágnások, sőt a küldendő követek is, javaikra arány szerint kivetendő készpénzbéli fizetésekkel járulni köteleztessenek, azon kivétellel, hogy a mágnások, kik személyesen az országgyűlésén megjelennek, 50 sessiokból ál-ló javaiktól a fizetésre ne kénszeríttessenek, amint ezt az országos kiküldöttség is javallja, 222s ugyanezen terh által a mágnások mind a követek választásához, mind az utasí-tások készítéséhez járulhatni minden megyében, ahol birtokok vagyon, just nyerjenek. Mivel továbbá előre látható, hogy ha a deputationalis545 munkák és az ország sérelmei a legközelebb tartandó országgyűlésen felvetetnek, s mindenekben a szükséges orvoslás megtörténik, az utóbb tartandó országgyűlések 3 hónapokon túl terjedni nem fognak; ezen kevés időre járandó költségek pedig annyira bizonyosan nem emel-kednek, hogy azokat akármely kisebb kiterjedésű megye is meg ne bírhassa, azért a 3 hónapig tartandó országgyűlése alatt minden vármegye a maga követeit fizesse, ezen-túl pedig mindenkor az ország határozza el azon módot, mellyel egyik vármegye a másikat valamely közönséges felállítandó concurrentionalis cassával546 segélje; melyet annyival is inkább teljesíthetnek a nagyobb vármegyék, mivel a nagyobb számú nemességnek követei nagyobb számú voksokkal is bírván (ha tudniillik ezen javallat el-fogadtatnék), a kisebbeknél a határozásokban is többet nyomni, s így azokban hathatósan befolyással is lenni fognak.
Napidíjairól.
Az 1647:134. tc. arról rendelkezett, hogy az országgyűlésen tartózkodó követre nem vetheti ki a megye az országgyűlési tartózkodás fedezetéül szolgáló adót.
Választmányi, bizottsági.
Hozzájárulási pénztár.
2-szor. A helytartótanácsnak elrendeltetéséről adott véleménye az országos kiküldöttségnek elfogadható.
3-szor. A vármegyéknek elrendeltetéséről (De coordinatione comitatuum) javallott törvények eránt
Az első törvénynek 4. §-ában az országos kiküldöttség azt határozza, amint commissa-riaticum547 munkában is van emlékezet felőle, hogy a partikuláris gyűlésekben548 sem-mi készpénzbéli assignatiok549 se történjenek, hanem azok mindég a generalis gyűléseknek tárgyai legyenek; ha azonban valamely igen szorgos assignatiot kellene tenni, mellyel a generalis gyűléseknek550 elkövetkezéséig várni lehetetlen volna, inkább a fő- vagy alispányok tegyék magok az assignatiokat, utóbb a vármegyének leendő béjelen-tés kötelessége alatt. Mely határozása azonban az országos kiküldöttségnek az oknál fogva nem látszik egészen célarányosnak lenni, minthogy a partikuláris gyűlések gyak-rabban is történvén, sokszor majdnem számosabbak is, mint magok a generalis gyűlések, kivált mikor azok végekhez közelítenek, és innent valamely visszaélésektől éppen annyit lehet tartani a partikuláris gyűlésekben történendő assignatiokra nézve, mint a generalis gyűlések alatt történendőknél, ahol az assignatioknál sokkal nagyobb 223érdemű tárgyak fordulván legelsőben elől, magok az assignatiok nagyobb részben későbbre szoktak maradni, amikor már nagyobb része a rendeknek eltávozik, s így ismét csak azok szólnak a dologhoz, akik a partikuláris gyűlésen is közönségesen je-len szoktak lenni; de tanácsosabb mindég az assignatiokat gyűlések által, bár ha azok csak particularisok is, tetetni, mint a fő- vagy alispányok, mint egyes személyek által, mert ezek vagy nem elég bátrak magok is a vármegye pénzének dolgába avatkozni, vagy ha abban avatkozván helytelenül tették az assignatiokat, az általok már teljesített bár helytelen factumot551 inkább el fogják hallgatni az ő pártosaik, – a még meg nem történt, és csak ezután teendő, következve a fő- vagy alispányokat éppen nem érdeklő assignatiokat a gyűlésen, ha azok helytelenek vagy károsak lennének, amikor ti. azoknak tette compromissio552 alá nem eshetnék, egyébként úgyis csak a nagyon szorgos fizetések, melyekkel generalis gyűlésig nem lehetne várakozni, szoktak a kis-gyűlésen megrendeltetni, ezekre nézve pedig hosszabb ideig várakozni, s vagy azokkal, kiket a pénz illetni fog, várakoztatni, mikor kivált a kifizetendő személynek nagy szüksége vagyon reá, a vármegyét discreditumba hozhatná,553 s jövendőre a szükséges szorgos munka tételekben hátramaradást és kárt is okozhatna, nincs tehát elegendő ok és félelem arra, miként kellene partikuláris gyűléseket is a rendes fizetések tételében és assignatioikban gátolni.
Adóügyi bizottsági.
Részgyűlésekben.
Kiutalások.
Közgyűléseknek.
Megtörtént eseményt, tényt.
Megegyezés.
Lejárathatná.
Ugyanazon törvénynek 7. és 8. §-ában a vármegyék gyülekezetein elölforduló tárgyoknak a voksok többsége által leendő elintéztetések felől tétetvén határozás, az országos kiküldöttség oda terjeszti ki ezen törvénycikkelynek magyarázását, hogy ahol a voksok többségét kitudni és találni nem lehetne, ott azok a gyűlésen jelenlévőktől egyenként szedettessenek be; mely vélekedésnek és határozásnak ellenére azonban báró Eötvös Ignác főispány554 úr által adott votum separatumban555 elölhozott ellen okok valóságos igazságon épülvén, s így azok helyesek és célarányosak lévén, azoknak útmutatása szerint a törvényben ezen egyes voksoknak mint csak a gyűlések hosszabbítására, és így a közdolgoknak hátráltatására szolgáló öszveszámlálása hogy ne említtessék, elfogadható annyiból is, hogy eddig is minden legnehezebb tárgyak e nélkül határoztattak el a gyűlésekben, ha pedig egyszer a törvénynek világos szavai fogják a tanácskozás alá tartozó tárgyaknak voksok többsége által leendő elintéztetését rendelni, majdnem minden nemcsak velősebb, de kisebb érdemű tárgyoknak is ezen módon történendő elhatározása fog némely, a jó rendet zavarni szerető felekezetek által eszközöltetni.
Idősebb Eötvös Ignác báró (1763-1838), 1824-től Abaúj megye főispánja.
Különvéleményben.
224A javallott 3. törvényágazatnak 4. §-ában azon vármegyebéli tisztviselők, kik hivatalaikkal való visszaélésekben tapasztaltatnak, a főispányok elölülése alatt tartandó közgyülekezetek által az ő hivataloknak viselésétől felfüggesztetni rendeltetnek; mely szavai a törvénynek azon értelmet látszanak magokban rejteni, mintha a főispányok-nak az ilyes esetekre nézve elkerülhetetlenül szükséges volna azon közgyülekezetekben az elölülést megtartani, s nálok nélkül a közgyülekezeteknek hatalmokban sem állana a hivatalával visszaélő tisztviselőt annak folytatásától ideiglen is eltiltani; minek-utána pedig tapasztalás szerint több főispányok rész szerint más hivatalaik által el-foglalva, rész szerint pedig gyengélkedő egészségök miatt is akadályozva lévén, egész esztendőknek elforgása alatt is a közgyülekezeteken meg nem jelennek, a rosszlelkű s a közjónak ártalmára dolgozó tisztviselőt pedig haladék nélkül hivatalától elmozdítani szükséges, éspedig elkerülhetetlenül szükséges volna, noha ezen törvénycikkely az elölforduló esetekben magoknak a főispányoknak is teljes hatalmat ád az ilyes elmozdítás eszközlésére, de mivel magának az elölülőnek és kormányozónak nagyobb just és hatalmat, mint egy egész vármegye gyülekezetének adni, a vármegyék tekénte-te és méltósága sem engedné, azért a törvényben azon magyarázat tetessék, hogy a hivatalával visszaélő tisztviselőt a legelsőben tartandó közgyülekezetek, bár a főispá-nyok elölülése alatt nem tartatnak is azok, azonnal hivatalából kiléptessék; a további ellene teendő törvényes intézeteknek kimeneteléig, vagy a törvény magyarázatának megrövidítése tekéntetéből ezen abban most olvasható szavak: sub praesidio supremi comitis556 a törvénycikkelyből egészen és végképpen hagyattassanak ki.
A főispán elnöklete alatt.
A javallott 5. törvényágazatnak elöljáró szavaiban megállapítja az országos kiküldöttség a vármegyebéli tisztválasztásnak 6 esztendőre kiterjedő határidejét; just adván egyszersmind a főispányoknak arra, hogy aljegyzőket, számvevőket és számvevői se-gédeket ők nevezhessenek ki. Az első részét ezen törvénynek, úgy mint a tisztválasztásnak 6 esztendőre terjedő határidejét ami illeti, megisméri az országos kiküldöttség maga is azt, hogy mind hazánk törvényei világosan a tisztválasztást három esztendőkre határozzák, mind az eddig több századok olta fennállott szokás is, ha csak va-lamely mellékes akadályok nem jövének közbe, a három esztendőt tartották egyik tiszt-válosztástól a másikig határidőnek, – erről tehát itt is bővebben értekezni szükségtelen, s csak egyedül azt kell bővebb fontolás tárgyává tenni, hogy az ősi törvények világos rendelését, s abban gyökerezett több százados régi szokást egyszerre megvál-toztatni micsoda okok és környülállások javallhatják. Az országos kiküldöttség a maga által javallott 6 esztendőnek elfogadására azon főbb okokat hozza elő, hogy a tisztségek pontos viselésének legnagyobb ellenkezője a tisztviselőknek hirtelen változtatások, mert a közjónak előmozdítását semmi sem sikereztetheti annyira, mint a hosz-szabb idő alatt szerzett ügyesség; egyébként pedig a közönség administratiójának oly sok, 225és felette megszaporodott ágai vagynak, hogy a vármegye dolgainak folytatására szükséges tulajdonokat a tisztviselők csak hosszabb idő alatt szerezhetik meg. Ezen okokat azonban csak azon egy észrevétel is eléggé megdönti, hogy az ügyes, s a köz-jónak elölmozdítására alkalmatos, emellett pedig közönségesen kedvelt tisztviselőt az eddig szerzett tapasztalás szerint több időkre is megválasszák az őket választók, s noha megtörténik nem egyszer az is, hogy a tapasztalt ügyes, s emellett becsületes characterű férjfiú is holmi mellékes factiók557 által kimarad hivatalából, de ez mint ritkább eset, az egészre nézve zsinórmértékül nem vetethetik, s így nincs mit tartani attól, hogy a számosabb rossz, vagy néhány alkalmatos tisztviselőnek kimaradásával a közjó valamely tetemes hátra maradást szenvedjen; ellenben pedig igazságos, sőt szükséges az, hogy az alkalmatlan, akármi hibákkal teljes és rosszlelkű, egyébaránt is nem kedvelt tisztviselő minél előbb hivatalából kilépjen, s az egész közönséget kelletlen ön magával tovább ne gyötörje; az ilyeseknek tehát nem 6 esztendőt határozni, de még a háromból is leróvni hasznosabb volna, hogy tőle a vármegye minél előbb menekedvén, más alkalmatosabb tagokkal töltetné be azoknak helyét, kik a közjónak rövid időn is több előmenetelt tudnának szerezni, mint amazok a 6 esztendőnek le-folyása alatt szereznének, melyben több ártalomra, mint haszonra dolgoznának, nem lévén tehát semmi helyes ok is régi törvényeknek, s azokon alapult százodos szokásnak megváltoztatására az eddig megtartott három esztendő tisztválasztási határidőnek tovább is tartassék meg. Ami pedig a javallott törvény rendelésének második részét illeti, az aljegyzők és számvevők a megyékben eddig a tisztviselők sorában nyervén helyet, mind a két rendbéli hivatal azon nevezetes tárgyakkal van elfoglalva, melyek egyrészről a nemességnek, másrészről pedig az adózó közönségeknek javát és boldogságát veszik arányul; és ha az országos kiküldöttségnek megállapítása szerint a főjegyzők és adószedők közönséges szabad választás által iktatódhatnak csak hivatalbéli székeikbe, mi ellenezheti azt is, hogy az aljegyzők, mint a főjegyzőknek segéd társai, a számvevők pedig és segéd számvevők is mint az adószedőknek ellenőrei, és így ugyanazon egy hivatal köréhez tartozandó személyek ne közönséges választás alá jöjjenek, hanem a főispányi kinevezéstől függjenek; nevezetes hivatalok lévén tehát ezek is, mindenesetre a közönséges szabad választás alá jönniek elkerülhetetlenül szükséges, egyedül csak a tisztes, és minden fizetés nélkül való aljegyzők, alügyészek és esküdtek marad-janak a főispányi hivatal nagyobb tekéntetének és díszének fenntartása tekéntetéből azoknak kinevezési jussokhoz tartozandók.
Pártoskodások.
Az 5. cikkelynek 4. §-ában azt javallja az országos kirendeltség, hogy adószedők és számvevők ott, ahol ezen hivatalokra alkalmatos nemesek nem találtatnak, a nemtelenek sorából is neveztethessenek ki, – nehogy azonban a törvénynek színe alatt egyik vagy másik helyen a főispányok önkénye akkor, midőn ezen hivatalok időközben üre-sülnek 226meg, valamely alkalmatos nemes tagot az elölmenetelben gátolván, nemtelene-ket mozdítson elő, világosan megjegyeztessék a hozandó törvényben az, hogy annak megítélése, ha vajon alkalmatos nemes tag ezen hivatalokra nem találtatik e, minden-kor a megyének rendeitől, nem pedig a főispánytól függjön, ugyanazért az ezen hivatalokban történhető időközi változások is a rendek választásának tárgyai legyenek akkor, midőn alkalmatos nemes nem találtatván, nemtelennek kell azokra emeltetni.
Azon javallott törvénynek 5. §-ában az jegyeztetik meg, hogy ha a tisztválasztások alkalmával a többségnek akaratát kitalálni nem lehetne, s emiatt az egyes voksoknak öszveszámlálásához fogni kellene, azon birtokosok helyett, kik a megyén kívül lévén, meghatalmazottaik által szoktak a gyülekezetek tanácskozásaikba részt venni, ugyan-azon meghatalmazottaik az ő nevekben és személyökben egyes voksaikat kiadhassák, mely határozás azonban a dolog természetével egészen ellenkezésben áll, minekutána tudniillik a tisztválasztások felkiáltások által rendeltetnek teljesíteni, önkényt követ-kezik az, hogy csak a jelenlévők kiáltása és szava hangja erősíti meg a választott tiszt-viselőnek hivatalába lehető lépését, s az, ki jelen nincsen, a felkiáltáshoz, s így a felkiáltás által történendő választáshoz éppen nem járulhat, mert a meghatalmazott, ha (amint többnyire lenni szokott) maga is nemes ember, tulajdon maga jussával csak egy szájjal, és így egy személyben kiáltozhat, hogy lehetne tehát a voksolás esetére, mely csak substitutuma558 a kiáltásnak, messzebb terjeszteni a választási just, mint amint az terjedett volt a választásnak principalis559 módjánál, a felkiáltásnál; de a valóságos rendje is megzavarodnék ezzel a választásnak, mert e szerint már két vokssal szaporodnék a választóknak száma ugyanazon egy személyben, amikor tudniillik a megha-talmazott mind maga helyett, mind az őtet meghatalmazó helyett is következve kétszer voksolna, holott a felkiáltásnál csak egy voksolási hanggal jelentheti ki szándékát, és valamint a megyén kívül lévő személyeknek adathatna szabadság meghatalmazot-tokat küldeni, úgy bizonyosan a megyében lakozó és tartózkodó, de a tisztválasztásra akár betegségök, akár más dolgaik és akadályaik miatt meg nem jelenő birtokosoknak sem lehetne megtagadni ezen just, mely esetre a sok meghatalmazások és credentio-nalis560 levelek csak új meg új zavarodásokra és factiokra adhatnának alkalmatossá-got, azért legcélarányosabb az volna, hogy egyedül azok, kik a tisztválasztáson jelen vannak és kiálthatnak, járuljanak a voksoláshoz is, és ne legyen a voksok által válasz-tandó tisztviselőnek több számból álló választója, mint a felkiáltás által elválasztott-nak.
Pótléka, helyettesítője.
Fő, elsődleges.
Megbízó.
2274-szer. Az örökös főispányokról (de perpetuis et haereditariis supremis comitibus)
A javallott törvényágozotban az országos kiküldöttség vélekedése szerint az határoz-tatik meg, hogy ezután ugyan örökös főispányok ne neveztessenek ki, de amely nem-zetségek most még ezen méltósággal bírnak, azok tovább is abban meghagyattassa-nak; az 1790-i országos kiküldöttség ellenben igen helyes és fontos okoknál fogva ezeket is az örökös főispányi méltóságtól megfosztatni, s egyedül csak a nádori mél-tósággal öszvekötött Pest vármegyei, és az ország prímásának méltóságával járó Esz-tergom vármegyei főispányi hivatalt véli meghagyatni; az elsőt azért, mivel a nádort az ország rendjei szabadon válasszák, és így ezen méltóság egy bizonyos nemzetséghez kötve nincsen, a másikat pedig azon okból, hogy a prímási méltóság világi méltóság lévén, ez is változik mindenik halálával; mely 1790-i országos kiküldöttségnek ezen előadásra nézve felhozott okai sokkal meggyőzőbbek és kimerítőbbek, mintsem hogy azoktól elállni, és az 1825-i országos kiküldöttségnek véleményét elfogadni le-hessen és kelljen; egyedül az esztergomi érsekre nézve ered az az észrevétel, hogy az, habár az országnak prímása lévén, világi tárgyokkal is foglalatoskodnék, de sorsára nézve csakugyan mindenkor egyházi személy marad, az 1498-i 57. törvényágozat561 pedig az egyházi személyektől a világi hivatalokat elvetetni rendeli, azért valamint egy püspöknek se, úgy az esztergomi érseknek se adassanak soha főispányi hivatalok; az örökös főispányi méltóságok pedig egészen és örökre eltöröltessenek, mert ha ámbár az 1825-i országos kiküldöttség önnön magának tett azon nehézségét, hogy ha az ilyen örökös főispányi méltósággal bíró nemzetségek közül a vármegyék kormányainak vezetésére alkalmatos tagok nem találkoznának; azon ellenokkal igyekszik megfejteni, hogy az ilyeseknek ezen díszes hivatalokban a kormány vezérlésére más alkal-matos férfiak administratori nevezettel adathatnak, nem látszik eléggé kimerítőnek lenni állítása, mert amellett, hogy ugyanazon egy hivatalra egyszerre két tisztviselői személyt nevezni, s egyiket a foglalatossági körön egészen kívül helyheztetni egyáltal-jában rendetlen légyen, bizonyos maradván az is, hogy az ilyes administratorok a mi törvényeinkben isméretlenek, melyek a régi parochianus562 grófok helyett valóságos főispányokat, nem pedig csak helytartókat parancsolnak rendelni, s a vármegyék elöl-járóivá tetetni, azért azt szükséges meghatározni, hogy ennek utána mindég és egyenesen főispányok neveztessenek, helytartók pedig vagy sohasem, vagy legfeljebb akkor, ha a főispányok időközben valamely oly fontos nagyobb rangú hivatalokkal foglaltatnának el, hogy azok az országon kívül tartózkodni kénteleníttetvén, a kormányozások alá bízott megyéket meglátogatni akadályoztatva lennének. A temesi grófi 228méltóságnak vissza nem állítása eránt adott vélekedése az országos kiküldöttségnek helyes és elfogadható.
Az 1498:57. tc. értelmében egyházi személyek nem nyerhettek vármegyei ispáni címet.
Megyés.
5-ször. A királyi városok elrendeléséről (De coordinatione civitatum)
A javallott 2. törvényágozat által a királyi városokban történni szokott számos visz-szaéléseknek, s emiatt gyakrabban rendeltetni szokott királyi commissioknak563 elkerülése tekéntetéből, ennél fogva azokban a jó rendnek visszaállítása végett egy királyi inspector564 nevezet alatt felállítandó új hivatal rendeltetik, mely hivatalt viselő személyek, az országba Őfelsége által többen neveztetvén ki, egynek-egynek felvigyázása alá több városok rendeltetnének, kiknek fő kötelességeikben állana azon törvény által meghatározott rendszabásoknak teljesítésére vigyázni, s a királyi városokban a jó rendet pontosan megtartatván, minden elölfordulható helytelenségeknek és hibák-nak eltávoztatására ügyelni; minthogy azonban némely királyi városi követek által a hozandó törvénynek ezen rendelése ellen adott votum separatumban velős okokkal támogattatik ezen inspectori hivatalnak minden cél és haszon nélkül való létele, nem lehet nem elfogadni ezen egy cikkelyre nézve azon votum separatumban előadott vé-leményt, s ennek következésében meghatározni azt, hogy mivel az ilyes inspectorok egyébként is csak a nevezet változtatásával királyi commissariusok565 lennének, s a városoknak örökös terhekre válnának, különben pedig a városok régi jussainak és szabadságainak nem kevés sérelmére lenne az inspectoroktul való örökös függés, ezen inspectorok fel ne állíttassanak, hanem tovább is a városi magistratus566 a törvények szerént viselje az elöljáróságot, s minden önnön tette s intézete eránt valamint eddig, úgy ezután is felelet terhével tartozzék.
Bizottságoknak.
Felügyelő.
Biztosok.
Tanács.
A 9. törvényágozatban az rendeltetik, hogy a városokban lakózó nemesek a tulajdon házaikban adandó katona szállásnak terhétől fel nem mentethetvén egészen, ezen terhnek megváltása fejében bizonyos meghatározandó pénzbéli sommát fizessenek, úgy szinte a városokban lakozó nemesek, ha mesterséget, kereskedést (quaestum) avagy kalmárkodást folytatnak, ezektől a városi többi ilyen sorsú lakósokkal egyformán adózzanak; s ha vonós marhákkal bírnak, és azokkal a város legelőjét használják, forspontokkal tartozván, ezen terhet is készpénzzel megválthatják; egyébaránt házaiktól, a város határában fekvő javaiktól, s a legelőtől szinte a városi lakósok mód-jára közönséges adót fizetni tartozzanak. Ezen munkához zárt votum separatumban ellenben a feljebb érintett három rendbéli adózásokra, úgymint a katonai szállás adásra, a kereskedés, mesterség, kalmárkodás folytatásától való adófizetésre, és a forspon-tozás 229terhére nézve egészen ellenkező vélekedés adatván, az abban elöladott okok ha bővebben fontolóra vetetnek, bizonyos az, hogy a városokban bírt házaktól, fundusoktól és legelőtől fizetendő adó a törvényekben gyökereztetvén, valamint hogy az az írt votum separatumban is igazságosnak lenni megismértetik és elfogadtatik, úgy semmi további kérdés alá nem is vetethetik; de ellenben hazánk fennálló több régi törvényei szerint a nemes ember személyétől adót fizetni nem tartozván, minden más személybéli terheknek adásától és fizetésétől is cardinalis567 szabadságainak és igazainak következésében örökre menté és szabaddá lőn, hogy pedig a mesterségek folytatása és gyakorlása a kereskedés és kalmárkodás, valamint a forspontozás is egyene-sen a személyt érdekelvén, valóságos személybéli terhek közé számláltathatik, semmi kétséget sem szenved, s így a votum separatumban előadott több fontos és törvényes okoknál fogva a királyi városokban lakozó nemes embert az ezektől fizetendő terhektől örökre felszabadítottnak világosan kinyilatkoztatni, s ahol ellenkező szokás uralkodna is, e jelenvaló időpontban, azt mint a törvényekkel való visszaélést megsem-misíteni kell, – azonban a ház, melytől a nemes embernek is adót fizetni kell, egyenesen a városban helyheztetett javakhoz, és így nem a személyhez tartozik, azért minda-zon terheket, melyek a háznak bírásából folynak és azzal öszveköttetésben vagynak, úgymint a katona szállás adást, vagyis annak a javallott törvény szerint készpénzzel lehető megváltását fennálló törvényeink útmutatásából, ahogy a nemes ember is meg-fizesse, nemcsak nem igazságtalan, hanem a nemesség által a városokban könnyebben, s kevesebb akadály nélkül lehető vásárlásokra, s a többi városi lakósok sérelmeinek is, melyek a sok felszabadításokból erednének, elhárítására nézve szükséges is, azért a törvénycikkelynek e része a votum separatum ellenére is megállhat.
Sarkalatos.
6-szor. A különb portákkal bíró törvényhatóságokról (de coordinatione jurisdictionum separatas portas habentium)
A jászok és kunok elrendeltetéséről javallott 2. törvénynek 2. §-ára: azon kerületekben lakozó, s valamely nagyobb vétkekről vádolt nemeseknek megítéltetéséről lévén szó, szükséges abban a büntetést a nemesekre nézve a törvény rendeléséhez alkal-maztatandónak kijelenteni, nehogy a büntetésnek általános említésével a nemes emberek a pálcabéli törvénytelen büntetés alá vettessenek.
A 3. törvénynek 5. §-ában ugyan a nemesek által a katonai szállás adásnak, katona tartásnak és a forspontozás terheinek készpénzen lehető megváltásáról lévén határozás, ezen utolsóra, úgymint a forspontozásra mint személybéli terhre nézve azon ész-revétel ered, mely a királyi városoknál is említtetett, hogy ti. ez, mint általában törvénytelen adózás eltöröltessék; hasonló értetődvén a 4. törvényágozatnál a hajdúvárosokra, 230és az 5. törvényágozatnál a 16 szepesi városokra nézve is; a más két rendbéli adózás azonban, mint nem személyes, hanem a fekvő javaknak birtokából eredő, meg-állhatván.
Ugyanezen 5. törvénynek mindjárt az elején a 16 szepesi városok által az országgyűlésére küldendő követ eránt tett határozás (amint már a jelenlévő észrevételeknek sorában feljebb megjegyeztetett) oly változtatást kíván, hogy ezen eddig isméretlen új szokást béhozni szükségtelen lévén, a szepesi 16 városoknak az országgyűlési ülés és voks megtagadtassék.
7-szer. Az egészség dolgában (de negotio sanitatis) az országos kiküldöttség vélekedése ellen nincs észrevétel.
8-szor. A könyvnek vizsgáltatásáról (De censura librorum)
A világ eddigi történeteinek folyamota, s Európa lelkesebb nemzeteinek legújabb pél-dái világos bizonyságul szolgálnak, hogy a közjónak előmozdítására oly igen szükséges nemzeti lelkesedést, a polgárok lelki erejének gyorsabban haladó kifejlődését, és az egyes tagok különböző véleményeinek a nemzeti közügyben egy szent célra lehe-tő egyesítését semmi oly sikeresen nem eszközli, mint a sajtónak szabadsága. Nem szenved ugyan kétséget az, hogy ezen szabadság is, mint általjában minden szabadság, akkor, midőn zabolátlan indulattal minden korláton által tör, az emberiséget boldogító szelíd jótétemények helyett véres csapásokkal ostorozza, de ott, ahol a visz-szaéléseket szent és kémélést nem ismérő törvények gátolják, ott, ahol a visszaélő vétkes súlyosan és bizonyosan sújtja a törvénynek büntetést rendelő hatalma, félni nem lehet attól, hogy ezen szabadság féktelenséggé fajuljon. Mivel tehát a magyar is e korban nemzetiségének emelésére törekedik, a nemzetiség és szabadság pedig elvál-hatatlan testvérek, szükséges egy olyan törvény, mely a mívelődésnek terjedését terhesen gátoló, és semmi világos honi törvényen nem alapult könyvvizsgálat megszün-tetésével a sajtó szabadságát nálunk is erős alapra építse. Mivel pedig gróf Dessewfy-nek568 e tárgyban adott különös véleménye oly fontos és igaz okokkal vagyon támogatva, hogy ahhoz még többet mondani vagy toldani valóban felesleges volna, elfogadtatván ezen különös vélemény, annak törvénybe leendő iktatása eszközöltessék. Azon esetre pedig, ha netalán ezt eszközölni lehetetlen volna, hogy mégis a könyvvizs-gálók visszaéléseinek ön súlya valamennyire enyhíttessék, az országos kirendeltség által javallott törvénynek 7. §-ához szükséges iktatni azt, hogy ha a helytartótanács is valamely könyvnek kinyomtatását meg nem engedné, az okait, melyek az ilyes rendelésnek 231eszközlésére vezérlették, írásban tenni, s mindazon helyeket és kitételeket, melyeket a javallott törvénnyel ellenkezésbe lenni vél, feljegyezni, s ezen jegyzését ren-delésével együtt a könyvírónak vagy tulajdonosnak általadni köteleztessék, hogy az író, ha munkáját a javallott törvény által megtiltottak sorához nem tartozandónak lenni megyőzettetik, a legelsőben tartandó országgyűlésére, mint legfelsőbb e tárgyra nézve rendelendő helyre, folyamodhassék, s munkáját végső megvizsgálás végett be-mutathassa, ahol mind a két táblától közönséges voksok által válosztandó egy kiküldöttség meghatalmaztassék arra, hogy az a bémutatandó munkát pontosan megvizsgálhassa, s egyedül csak arról tegyen az országgyűlésének jelentést, hogy ha a munkát kinyomtatandónak vagy tilalom alá veendőnek ítéli-e vagy sem, s azon esetre, ha azt kinyomtattatni rendelné, azon rendelés azonnal eszközöltethessék; nem használván akár az egyes könyvvizsgálóknak, akár a censorok öszvességének, akár magának a helytartótanácsnak is adott ellenkező vélekedése és rendelése, nehogy akkor, amidőn a törvény egyedül csak a közjónak ártalmat okozó könyveket parancsolja a sajtótól elmozdíttatni, olyasok is eltiltva maradjanak, melyek a nemzeti léleknek kifejlődésére, s a nemzeti mívelődésnek előmenetelére céloznának; mely könnyen megtörténhetne a kormányon ülő több idegen nemzetbéli tisztviselők által ez érdemben kiadatandó, s a magyar geniussal569 egészen ellenkezésben álló utasításokkal.
Dessewffy József gróf (1771-1843), az országos bizottság tagja terjedelmes különvéleményben szállt síkra a teljes sajtószabadság mellett.
Szellemi alkotóerővel, tehetséggel.
9-szer. Az országbéli magános különbféle sérelmekre és kívánságokra nézve
(De particularibus objectis quoad gravamina et postulata ad deputationem publico politicam relegata)
(De particularibus objectis quoad gravamina et postulata ad deputationem publico politicam relegata)
Jelesen 1-ször. Azon törvényjavallatnak, mely az idegeneknek meghonosításáról szól, az a meghatározása, hogy ha az országban letelepedni kívánó idegenek mesteremberek volnának, azok az illető céhbéli társoságokba vetessenek be, azon észrevétel téte-tik, hogy ez csak akkor és azon esetre történjék, ha a céhek a commercialis570 munkában megjegyzett vélekedés ellenére tovább is az ő mostani helyheztetésökben és divatjokban fenntartatnának, mert ha talán azok az egész országban eltörölve lennének, amint ezt az országos kiküldöttségnek ugyan ezen munkában alább a kézi mí-vek limitatiójának571 eltöröltetése eránt adott véleménye még inkább szükségessé te-szi, minthogy a céheknek eddigi visszaéléseik mindenkor abban gyökereztettek, hogy azok a mesterembereknek számát megszorítani törekedvén, munkáikat magok közben meghatározni szokott szerfeletti nagy áron adják el az adózó szegénységnek nem kevés károsításával, melyet annyival nagyobb mértékben fognak gyakorolni, ha a li-mitatiók mint az őket még csak egyedül zabolázó módok eltörölve lesznek, azért ezen 232eltörlés esetére, mely az országos kiküldöttség által javallott némely kivételekkel igaz-ságosnak is látszik, a céhekről való említés ezen törvénycikkelyből hagyattassék el; teljes szabadság adatván az idegen mesterembereknek is az ő mesterségeiket minden akadály és céhbéli társaságokban való létel nélkül szabadon folytathatni; ugyanez ér-tetődik alább az 5. szám alatt a kóborló cigányoknak, amennyire azok mesteremberek volnának, reguláztatásokról szóló törvényágozatra nézve is.
Kereskedelmi.
Árszabásának.
A 8. szám Szeverin vármegyének helyreállítatása572 eránt az országos kiküldöttségnek vélekedése helyes és fontos okokkal lévén támogatva; az országgyűlési követek által Őfelségénél ezen vármegyének felállítását szorgolni szükséges, és ha ezen kí-vánság óhajtott célt érhet, annak is a vármegyék sorában az országos gyűlésen hely és voks adatván, kebeléből két követet küldeni kötelességében álljon.
Szeverin vagy Szörény vármegyét Fiume környéki, horvát tengerparti területekből hozta létre rendeleti úton Mária Terézia 1776-ban, törvény azonban később sem született róla.
10-szer. A királyi városokban használni szokott városi mázsáktól, a valamely szereket eladók vagy vevők által fizetendő bérnek limitatiója573 eránt az országos kiküldöttség javallata ellen ezen munkához csatolt votum separatumban közlött más és ellenkező törvényjavallat hazánk régi törvényein s a vármegyék törvényes jussain ala-pulván, az, és nem az országos kiküldöttségé fogadtassék el.
Megszabása.
A 13. szám alatt az országos kiküldöttség az országbéli népesedésnek esztendőnként történendő öszveírását politicus, és a hazai katona erőnek célarányosabb elrendeltetését tárgyozó okoknál fogva tovább is megtartatni javallja; ennek eltöröltetése azonban ezen nemes megyének az 1825. országgyűlése elejbe adott kívánságai közül egyik volt, azért ha emellett ezen nemes megye tovább is megmaradni kíván-e, vagy sem, további tanácskozás alá terjesztendő lesz; a közjó mindazonáltal, s az ország erejének tudása, nyilvánságba való tartása, de kivált az újoncoknak igaz arány szerint a megyékre való elosztása a népes öszveírásnak ennek utána is esztendőnként leendő folytatását kívánni látszik, s ezen okból az helyben is hagyathatik.
A 14. szám alatt javallott törvényben a gyermekvesztés vétkének (infanticidium) megakadályoztatására az országos kiküldöttség által azon határozás tetetik, hogy a tör-vénytelenül terhben ejtett személyek se gyalázattal, se büntetéssel is ne illettessenek, s ha valakinél ilyes terhes személyek szolgálnának, azok az ő gazdáik által készpénzbéli, sőt még tömlöci büntetés fenyítéke alatt is el ne bocsáttassanak, hacsak előbb az ő terhektől leendő megválásra alkalmatos helyről ugyan gazdáik nem gondoskodnak, vagy a helybéli törvényhatóságnak felőle jelentést nem tesznek; s ezen esetre, ha a születendő gyermeknek atyja ki nem tudódik, az illető közönséges törvényhatóságok mind a szülés helyéről, mind a törvénytelenül születendő gyermeknek felneveltetéséről rendeléseket tenni, s szükséges költségekkel is a szülő személyt ellátni köteleztessenek. Ami ezen törvénynek első §-át illeti, bár eddig hazánk fennálló törvényei ellen-kezőt 233parancsolnak is, de az emberi gyarlóságot tekintetbe vevő szokás már most az ilyes személyeket csupán a terhbe esésért büntetni elmellőzvén, e részben ezen törvénycikkely is megállhat; ami azonban a javallott törvénynek következő cikkelyeit il-leti, ha azok úgy maradnának, mint az országos kiküldöttség szerkesztette, mennyi sok visszaéléseknek, dísztelenségeknek, s a tiszta erkölcs kétségtelen megvesztegetésének lennének indító okai, előre lehet tehát látni, ugyanis a fajtalanságra hajlandó személyt leginkább egyik az tartóztatta vissza eddig is buja élete folytatásától, hogy nem lévén elegendő költsége a netalán tiltott törvénytelen közösködésének következéseit ellátni, a tőle születendő gyermeket tartani és nevelni nem tudja, de már most bizonyossá tetetvén, mégpedig törvény által arra, hogy legkevesebb gondjába sem kerülend gyer-mekének tartása és nevelése, minthogy a közönségek által ennek utána fajtalanságának törvényes pártfogás fog rendeltetni, nem csak nem irtózik tisztátalan életet foly-tatni, hanem inkább bátrabb lépésekkel menvén, öregbedni fog benne a paráznaságra vágyó indulat, s az adózó szegénység költségeire egymás után hozza világra a törvénytelen gyermekek számát, s így nemhogy a buja életet elfojtaná ezen törvény, hanem annak inkább tágosabb utat nyitván, az erkölcstelenséget, melyre úgy is hajlandó az emberi nem, előmozdítja, az adózó nép terheit pedig szaporítja; továbbá azt, hogy az ilyes buja cselédeknek dísztelen tetteik után még a gazdáknak kelljen az ő sorsok egész megkönnyebbítéséről gondoskodni, akik tudniillik dolgozó, s jó erkölcsű személyeket kívánnak az általok drága bérben fogadottakban tartani, azért, hogy mások által magokat megejteni engedték, még büntetés alatt tartozzanak szülőhelyekről agságoskodni, vagy csak a jelentés tételekben is fárodozni, valóban nincs igazság, mellyel öszveegyeztetni lehessen; idejárul az is, hogy a javallott törvény által a gyermeknek atyja is, ha kitudódik, köteleztetvén a gyermek tartásra, nem vetemedik-e sok elfajult, és minden előfordult férfiúval örömest magát öszveadó szemtelen személy azon gyalázat tételekre is, hogy csak a jobb birtokostól nagyobb tartást nyer-hessen, a legböcsületesebb férfiút is szóba és gyanúba keverni fogja; ily rossz következéseknek tehát, és igazságtalanságoknak eltávoztatása tekéntetéből a törvényágo-zatnak első §-a ugyan megállhat, de a 2. és 3. §-ok a törvényből egészen kihagyattas-sanak, s maradjon az ilyes megesett személyeknek sorsok az eddig tartatott rendszabásokhoz alkalmaztatva, keressen magának menedéket mindenik, amint eddig keresett, úgyis ha sem atya, sem anya nincs, ki a gyermeket pártolja, törvény nélkül is ed-dig az illető törvényhatóságok az emberiségnek ezen részét szükséges oltalom nélkül nem hagyták, s nem is fogják hagyni, csak a törvénynek erre világos útmutatása ki nem nyilvánosíttassék.
A 17. szám alatt a zsidóknak elrendeléséről javallott törvénynek 2. §-ában érintett azon kifejezést, hogy a zsidóknak ennek utána az egész országban, és ahhoz tartozandó 234részekben az incolatus574 minden akadály nélkül megengedtessék, szükséges úgy magyarázni, hogy az a földesuraknak ezután is legkevesebb sérelmekre, s jussaik megszorítására ne történjék; az urbariális munkánál tett jegyzés szerént azonban ott, hol már lakóképpen tartózkodnak zsidók, házokat is a javallott törvény értelme sze-rént vehessenek, vagy ha Horvátországban valamely földesúr a maga jószágában őket letelepedni megengedné, ott az állított országbéli municipalis575 törvény ezután akadályt ne tehessen, igazságosnak látszik.
Lakás, letelepedés.
Tartományi.
A 9. §-ban azon kitétel, hogy javakat haszonbérben kivenni, és semmiféle korcsmákban (kivévén a magok borának kimérhetését) valamely bor, pálinka, avagy ilyes italok mérését gyakorolniok szabad ne legyen, nem magokra a zsidókra, hanem a föl-desurakra és nemes birtokosokra nézve felette sérelmes, és egyenesen a nemesi jussokkal és szabadságokkal ellenkezik, minthogy hazánk törvényeinek következéseiben minden nemes ember a maga javait szabadon és tetszése szerént használhatja, követ-kezve haszonbérben is annak adhatja, akinek akarja, de ezen a zsidók által történhető árendálásokat tiltó törvény egyébaránt a hazai kereskedést és a nemzeti vagyonosodást is nagyon akadályozná, mert bizonyos az, hogy minél több árendások találkoznak valamely jószágra, annál több a concurrens,576 s az ezek által feljebb ígért áren-dával, és így jövedelemmel szaporodik a kiadónak vagyona, s ezáltal a gazdasági szor-galom is nevelkedik, melyet nem elfojtani, hanem inkább nevelni szükséges; továbbá hogy ugyanezen törvényben érintett azon határozásnak is, hogy a zsidók a földmíve-lésre buzdíttassanak, elég tétethessék idővel, már eleve szoktatni kell őket az árendált földek mívelésére, minthogy mindjárt kezdetében ezen rendszabásnak senki jobbágyát az általa bírt ülésből ki nem veri, de szabadságában sem áll akármely zsidó kedvéért is kiverni, éspedig következőleg sem fogja senki is megüresedett jobbágyülését a keresztény magyar lakós előtt zsidónak általadni, minthogy a keresztény lakósok száma is szaporodván, honi keresztények is elegen találkoznak a jobbágyülések felvételére, és így csak a haszonbérben vett nemesi javakban kezdhetik a földmívelést gyakorolni, sőt ellenkezőül tartani lehetne attól is, hogy a zsidók a jobbágyülésekben a szorosabb kézi munkát megunván, kelletinél nagyobb készpénzbéli árendát is adnának, melyhez talán némely földesurak is inkább nyúlván, lassan-lassan mind a job-bágyüléseket, árendás földeket a curializálás577 színe alatt a közönséges adózás terhe alól, legalább idő jártával könnyen ismét kivonhatnák, azért talán tanácsosabb volna inkább árendálni hagyni őket, mint jobbágyülésekbe bocsátani; nem ártana tehát azt határozni, hogy mind javakat árendába kivenni, mind korcsmákat is árendában bír-niok szabad legyen ugyan a zsidóknak, de ha legkevesebb visszaélésekben tapasztaltatnának, 235a legkeményebb büntetés fenyítéke alá fognak vetetni, a javak kiárendálásánál pedig legkevesebb bíróskodási jussok se legyen; sem igazságszolgáltatás, sem büntetés is az árendához kapcsolva nem lévén, ez mindég a keresztény törvényhatóság hatalmához tartozandó maradjon, a cameralis578 vagy más közönséges status579 javainak, úgy a törvények által eddig nékiek megtiltott minéműségeknek, vámoknak, harmincadoknak és bányászi dolgoknak kiárendálásától ezután is tiltva lehetnek, – egyébként figyelemre méltó az, hogy ha mindég nagyobb és nagyobb megszorítások alá vettetni, s a kereset módjaitól megfosztatni fognak, kénytelenek lesznek a magok táplálását, melyre a természet törvénye már just ád minden embernek, holmi alattomos, s az általok eddig is gyakorolni szokott csalfaságoknál még nagyobbakkal is élvén, s az eddig okozott kártételeiknél nagyobb károkat okozva keresni; végre az emberiséggel, s a mái felvilágosodott század lelkével egyáltaljában öszve nem fér az, hogy valaki azért, mivel az Istent a többi honi lakósoktól különbözve, és más szertartásokkal imádja, készpénz fizetésekkel terheltessék, azért igen illendő, sőt szükséges a zsidókat sorsoknak e részben való könnyebbítése tekéntetéből minden türödel-mi (tolerantialis) adózástól ennek utána egészen felmenteni, – egyébként a javallott törvénynek intézetei az ő többi megszorításokra nézve állván, azok elfogadhatók.
Versenytárs.
Szabad telkesítés.
Kincstári.
Állam.
A XVIII. számhoz. Törvény által kell eszközölni azt is, hogy minden magyarországi postahivatalokra magyarul tudó tagok emeltessenek, és ezek mindennémű leve-lezéseiket a fő postahivatallal is egyedül magyar nyelven folytassák, és a levelek borítékait a feladás helyén nem német vagy deák, hanem mindenkor magyar nevével bélyegezzék.
A 20. szám alatt Erdélyországhoz kapcsolva lévő, de törvényesen Magyarországhoz tartozandó Kraszna és Középszolnok vármegyéknek, Kővári districtusnak,580 és Zaránd vármegye egy részének ismét Magyarországhoz leendő visszacsatoltatását Őfelségétől újra kérettetni vélvén az országos kiküldöttség; ezen vélekedés, mint va-lóságosan törvényes, elfogadandó, és Őfelsége ez érdemben újólag a legelsőben tar-tandó országgyűlésen ismételt szorgolásokkal is megkéretendő lesz.
Kerületnek, vagyis Kővár vidékének.
