ÉSZREVÉTELEK A VÁLTÓ KERESKEDŐI TÖRVÉNYKÖNYVRE
190ÉSZREVÉTELEK A VÁLTÓ KERESKEDŐI TÖRVÉNYKÖNYVRE
Az első résznek 8. cikkelyében a 2. §-ban csak rövid említés tétetik azon nyereségről, mely a váltó levelet kifizetőnek járandó. Nehogy pedig ezen járandó nyereség egyik vagy másik félnek önkényétől függvén, számos viszálkodásoknak és kellemetlen pe-reknek okot adhasson, szükséges leend a hozandó törvényben világosan meghatároz-ni, mit és mennyit követelhessen a fizető minden száztól törvényes nyereséget.
A 3. résznek első cikkelyében úgy vagynak a váltó kereskedői törvényszékek elrendelve, hogy minden ítélő bírók városi polgárok lévén, a nemesek egészen ki lesznek rekesztve azokból. Mivel pedig az országos kirendeltségnek ezen munka 84. lapján lévő megjegyzése szerint méltán reményleni lehet, hogy idő folytával országunk nemesei nem csekély részét fogják tenni a valósággal béjegyzett kereskedők számának, – mivel sok mesterember, sok nemes földbirtokos eladás- vagy vevésbéli szerződése-iben a váltó kereskedői bíróságnak magát önkényt alája veti, célarányosabb, és törvény-kezésünk általános rendszerével sokkal egyezőbb leend úgy alkotni a váltó kereskedői bíróságot, hogy abban a nemesek is részt vegyenek mindenkor. Nem helytelen az, hogy ezen ítélőszékek öt tagból álljanak, az pedig, hogy annak rendes elölülőjét mindenkor a fejedelem nevezze ki, szükséges a lehető öszveütközések elkerülése végett. De hogy ezen elölülő és a törvényes tudományú két közbíró csak egyedül városi pol-gárokból választassék, az sem igazságos. Hasznos volna tehát ezen törvényt úgy mó-dosítani, hogy elölülőnek azon város is, melyben a váltó kereskedői bíróság üléseit tartja, és azon vármegye is, melyben ezen város bekebeleztetik, a maga tagjaiból ter-jesszen fel Őfelségének alkalmatos férfiakat, kik közül a választás a fejedelemnek jussa legyen mindenkor. Törvénytudó közbíráknak egyikét a város, egyikét szinte a vármegye voksok többségével válassza tisztújításkor, valamint más egyéb tisztviselőit szokta, s ezeknek a felsőbb helybehagyása szükséges ne legyen; a két kereskedő közbírót a béjegyzett kereskedő voksok többségével nevezzék ki, mert ők ismérhetik társaik ügyességét leginkább, és mivel nagy részben az ő peres kérdéseik lesznek ezen bíróságok ítéleteinek tárgyai, nagyobb közbizodalom fogja késérni azon bírákat, kik a perlekedőknek bizodalmon épült akaratából nyerik az ítélő hatalmat; végre a jegyző a városnak előterjesztése után Őfelségének kinevezésétől függjön, mindezen hivatalok pedig holtig tartsanak.
Ugyanazon résznek 2. cikkelye az első fellebbvitelbéli bíróságot, melyet az 1790. esz-tendei országos kirendeltség a kerületi tábláknak javallott adatni, azon vármegyének törvényszékére bízza, melyben a váltó kereskedői ítélőszék üléseit tartja, hihető azért, mert ezen kirendeltség a kerületi tábláknak számát megkevesítette, a vármegyék tör-vényszékeit pedig állandó ítélőszékek rendszeréhez alkalmaztatva másképpen szerkesztette. Mivel azonban az ítélőszékek elrendelésére tett megjegyzésünk szerint mi ezen javallatot el nem fogadva, mind a kerületi táblák előbbi számát, mind a vármegyék 191törvényszékeit eddigi állapotokban megtartani kívántuk, és így ezen törvényszékek csak időnként ülvén öszve, a halasztást nem szenvedő váltói vagy kereskedői kérdések elintézését tüstént nem mindenkor teljesíthetnék, – helyesebb leend a fellebbvitelbéli bíróskodást a kerületi táblákra bízni oly meghagyással, hogy azok az efféle pereket törvényszünetek alatt is tartozzanak felvenni és elintézni mindenkor. Azt is javallja az országos kirendeltség, hogy a fellebbvitelbéli bíróságot gyakorló tör-vényszékekhez mindenkor két kereskedő tag is rendeltessék, és vokssal is bírjon, sőt az 1790. esztendei kirendeltség ezen rendszabást még a legfőbb ítélőszéknél a hétszemélyű táblánál is szükségesnek vélte; de ezen utolsót a mostani országos kirendeltség el nem fogadta, egyenesen azt állítván, hogy más tartományok példájára is a kereskedést űző tagoknak a bíróskodáshoz járulása csak az első ítélőszékeknél szükséges, mert csak itt eredhetnek a kereskedési műszavak eránt kérdések, és itt kell egyedül az egész dolgot tökéletes világosságra hozni, melyhez gyakran kereskedői tu-domány és tapasztalás kívántatik. Mivel pedig ezen kétségtelen valóságú fontos okok az első fellebbvitelre is kivétel nélkül alkalmaztathatók, nem lesz szükséges a kerületi táblákhoz kereskedést gyakorló tagokat nevezni.
A 4. résznek 2. cikkelye az alkuszerzők jegyzőkönyveit teljes hitelű tökéletes próbának rendeli bévétetni. Mivel azonban az ilyen alkuszerzők minden fizetése csak azon díjból áll, mely nékik a kötött alkukból járandó, ezen díjt pedig akkor, midőn az alku meg nem készült, nem követelhetik, nehogy az ilyen díjnak reménysége által el-csábítva hamis béjegyzéseket tegyenek, s így a kereskedői közhitelnek megrontásával más magánosokat károsítsanak, úgy kell ezen cikkelyt módosítani, hogy az alkuszerzők jegyzőkönyvei tökéletes próbák csak olyan perekben legyenek, melyeknek így vagy amúgy leendő eldöntéséből reájok sem haszon, sem kár nem háramlik, – mert ezen alkuszerzők sem érdemelnek több tekéntetet, mint más egyéb hiteles tisztviselők, kik pedig törvényeink szerint önnön ügyökben, önnön hasznok vagy káraik kérdésének a hivatalos hitelesség színe alatt bizonyságot nem tehetnek.
A törvénykezés rendének javallatánál az első szakaszban azt mondja az országos kirendeltség, hogy a váltó kereskedői pereknek hibáit a pernek felsőbb helyen lett meg-tekéntése után visszafoglalást rendelő parancsolat által is lehessen orvosolni, de mint-hogy a törvénykezés rendét mindenkor zavaró parancsolatok általános megszüntetése több helyen kijelentett véleményeink szerint felette szükséges csak azért is, hogy ítélőszékeink törvényes függetlenségét semmi ne zavarja, nem lehet a kirendeltségnek e javallatát elfogadni, és mivel igazságos az, hogy ami törvényes per útján forgott és végeztetett, az abból eredő sérelem ismét csak hasonló törvényes úton orvosoltas-sék, a váltó kereskedői kérdésekre nézve is, a bírói foglalást igazgató, és a keresetet újító perek elegendő segedelmül szolgálnak.
Ugyanezen javallatban a 6. szakasz a fellebbvitelről oly megjegyzéssel leend elfogad-ható, hogy mivel a váltó kereskedői követelések halasztást éppen nem szenvednek, de amúgy is a törvénykezés rendéről írt megjegyzésünk szerint minden perben tökéletesen 192elegendő, ha az első bírónak ítéletét birtokon belül még egy bíró vizsgálja meg, – minden váltó kereskedői per a kerületi táblától birtokon kívül vitethessék csak a hétszemélyű táblára, mely számos perekkel egyébként is el lévén foglalva, nem volna képes a birtokon belül feljebbvitt váltó kereskedői követelések megvizsgálását olyan serénységgel teljesíteni, mint azt a kereskedésnek és nemzeti hitelünknek eszközölni óhajtott emelkedése megkívánná.
Végre megjegyeztetik az, hogy a szóbéli perek fellebbvitele mindenkor birtokon kívül történjék.
