ÉSZREVÉTELEK A METALLICO - MONTANISTICUM432 MUNKÁRA
193ÉSZREVÉTELEK A METALLICO - MONTANISTICUM432 MUNKÁRA
Ércbányákkal foglalkozó, bányaügyi.
A Metallico montanisticum, vagyis az ércbányáknak míveltetését, és azok körül előforduló rendszabásokat érdeklő országos kiküldöttségi munkában minden ezen egyéba-ránt jeles, s az országnak legnagyobb figyelme alá tartozó tárgy eránt a nemzeti jussok fennálló régiebb törvényeink szerint tökéletesen kifejtve s megállapítva lévén, a javallott törvényekre nézve semmi különös észrevétel az itt alább megjegyzetteken kívül nem ered; s azért is a jelenlévő munkában felhozott és javallott törvények elfogadhatóknak lenni látszatnak; ha azonban az országgyűlése alatt ezekre nézve talán némely oly környülállások fejtődnének ki, melyek a javallott törvényeket még némü-néműképpen változtatni célarányosnak ítéltetnék, vagy ha valamely itt ezúttal figyelem nélkül maradott észrevételek a bányáknak pontosabb míveltetését érdeklő szorosabb rendszabásokat hozatni, vagy a bányabirtokosoknak és mívelőknek magános jussaik eránt valamely világosabb meghatározásokat tetetni javallanák, az ország rend-jeinek köztanácskozása alkalmával akkor, amidőn ezen munka felvetetni fog, a javal-lott törvényekben megkívántató szükséges módosításokat az ott előforduló felvilágosítások és kifejlődések szerint alkalmaztatni lehet is, kell is, – többnyire ezen néhány észrevételek terjesztetnek itt elő, úgymint:
Ezen országos kiküldöttségi munkában javallott 5. törvény ágazatban azon határozás tetetik, hogy minden bányabirtokosok vagy bányákat míveltető személyek az általok kiásattatott aranyot és ezüstöt, minekutána abból a szokott urburát433 már kiadták, tartozzanak egészen és minden hiányosság nélkül a királyi kamarának érdemes árért általadni, ezen határozás azonban nem egészen egyez meg hazánk fennálló törvényeivel, melyek szerint, nevezetesen pedig Zsigmond király434 3. decretumának 13. törvénycikkelye435 erejével mindenki az ilyen maga által kiásattatott aranyból és ezüstből tulajdon szükségére szolgáló eszközöknek, kanaloknak és más szereknek elkészítésére egy részt szabadon visszatartóztathat, azért is e részben a javallott törvényre nézve oly módosítást tenni célarányosnak láttatik, hogy béjelentvén ugyan a kamarai tisztségnek az általa visszatartóztatott aranynak vagy ezüstnek mennyiségét, azt maga házi eszközeire és ruhabéli szereire, önnön haszonvételére tudniillik, szaba-don fordíthassa a bányabirtokos, vagy bányát míveltető, s a maga ezen szükségén felül való mennyiséget tartozzék csak bizonyos érdemes ár mellett a kamarának általengedni, – javallja ezen határozásnak eszközlését az is, hogy magok hazánk törvényei az aranymíveseknek is megengedik az ő mesterségök folytatására szükséges nemesebb 194érceket megvásárolhatni, akiknek ha a közfolyamat alól ezeket elvonni, és holmi eszközök feldolgozására fordítani szabadságokba áll, mennyivel inkább meg kell engedni ezen használással való élést magoknak a bányákat míveltető tulajdonosoknak, nehogy sok költségeik és fáradozásaik mellett az aranymíveseknek munkáikért felesebb nyereséget adni kénteleníttessenek akkor, amikor ezt, tulajdon érceiket adván munka alá, meggazdálkodhatják; de javallja ezen határozást tetetni még az is, hogy maga az országos kirendeltség munkájának folytában megengedi a tulajdonosnak a mosott aranyból ilyen végekre némely részt visszatartathatni; nem látszik tehát elegen-dő ok lenni arra, hogy ha egyrészről az aranyot megtartani lehet, az azt elölállítónak mért ne lehessen másrészről is ugyan az aranyat, melyet a bányákból ásattat valaki, visszatartóztatni, minekutána mind a két rendbéli érc ugyanazon egy minémüségű.
Bányabért.
Luxemburgi Zsigmond (1368-1437), 1387-től magyar király, 1414-től német-római császár.
Az 1405:13. tc. a bányák birtokjogáról, valamint jövedelmük elosztásáról rendelkezett.
A javallott 8. törvény ágazatban az országos kirendeltség azt véli meghatároztatni, hogy a pénzzé nem vert arany és ezüst (aurum et argentum non cusum) az országból ki ne vitessék, mely vélekedését régiebb számos honi törvényekben gyökerezi. Ezen javallata az országos kirendeltségnek helyes és törvényes lévén, az nemcsak elfogadható, hanem szükségképpen meg is állapítandó fog lenni; minekutána azonban a pénz-zé nem vert ércek kivitelének tilalma által nem egészen érettetnék el azon cél, melyet őseink is már általok alkotott számos törvényekkel óhajtottak elérni, azt tudniillik, hogy az arany és ezüst kivitele által a közfolyamatra szükséges pénzeknek mennyisége meg ne kevesedjen, mert habár az országban verettetnek is ezen nemesebb ércek pénzekké, s azok anélkül, hogy a haza kebelében bocsátatnak közfolyamat alá, mint már készpénzek emeltetnek ki az országból, szinte azon fogyatkozás eszközöltetik a hazában, melyet a még fel nem vert ércek kivitele eszközölhetne, mely károsodást el-hárítani bizonyosan a törvényhozó testnek egyik legfőbb figyelme alá tartozik, és no-ha az országos kirendeltség által felhozott számos törvények de auro et argento non cuso,436 és így a fel nem vert aranynak és ezüstnek ki nem vitettetése felől szólanak is, vagy-nak azonban számos olyan törvényeink is, nevezetesen az 1555. 8., 1622. 77., 1609. 48., 1618. 19., 1625. 41. és 1635. 69. törvényágazatok,437 melyek az arany és ezüst pénznek az országban leendő maradhatását tárgyozván, annak kivitelét vagy közvetve, vagy közvetetlen is tilalmazzák, sőt az 1635-i 69. törvény a felvert arany és ezüst kivitelének (auri et argenti etiam cusi) tilalmát is egyenesen és nyilván magában foglalja; de különben is ha csak oda terjesztetnék ki a hazai törvényeknek ereje és lelke, hogy addig semmi aranyot és ezüstöt az országból kivinni szabad ne legyen, amíg azok 195pénzzé nem verettetnek, felverettetvén pedig egyszer, minden megszorítás nélkül azok a külföldön bocsátatnának közfolyamat alá, – mit nyerne a haza önmaga kebelében a természet által ajándékozott bányáival mást, minthogy az azoknak míveltetésére for-dított számos költségeknek és tetemes fáradozásoknak jutalmául az idegeneknek a magyar pénzről tett dicséreteikkel kénteleníttetnék csak megelégedni, holott maga tulajdon ércei mellett a valóságos jó értékű pénzben nem kevés fogyatkozást szenvedne, mely a hazának szerfeletti kárára és veszedelmeztetésére szolgálna. Az volt mindenkor, és az is marad hazánknak legforróbb kívánsága, hogy a közfolyamatú pénz az országban mindenkor arany és ezüst légyen, melyet ha egészen nem is, de csakugyan nagyon közelítve elérhet akkor, ha tulajdon bányáiból ásottatott érceit kebelében láthatja legelsőben is a közfolyamat alá tétetni, azért szükséges a javallott tör-vényben nemcsak a non cusum438 hanem a cusum aurum és argentum439 eránt is oly módosítást tenni, hogy minden az országban lévő bányákból ásattatott arany és ezüst ugyan az országban verettetvén pénzzé, az legelsőben is az országban tétessék közfolyamatba, és semmi szín alatt a külföldre (kivévén a szokott kereskedés útján, melyen ismét az országba visszafolyhat) ne vitettessék; innen szükséges a törvénybe ik-tatni azt, hogy minden a felséges kincstár, vagy királyi kamara által teendő fizetések és vételek, minden a közhivatalokat viselő tisztviselőknek honorariumai,440 az ország-ba szállást tartó katonaságnak zsoldja, és más közönséges szolgák béreik, melyeket tudniillik a kormány szokott fizetni, legelsőben és mindenekelőtt ezen, az országban veretett pénzekből fizettessenek, hogy ezek által az arany és ezüst pénz az országban terjedvén, a közfolyamotban lévő pénz mennyisége szaporodjon, s a valóságos igaz értékű pénz hazánk fennálló törvényeink szerint más minden érték nélkül lévő pénzzel fel ne cseréltessék; és úgy ami ezen fizetések mint egyébaránt is a status költségei-nek kipótolása után fennmaradand, hagyattassék tovább is a kormánynak szabad ren-delése alá. A külső országok nevezete alatt pedig Ausztria, és minden ahhoz tartozó örökös tartományok is értetődnek, mert az 1790-i 10. törvényágazat441 szerint Magyar-ország a hozzá kapcsolt részekkel együtt az ausztriai örökös tartományoktól minden tekéntetben független lévén, azoktól egészen különböző törvényekkel kormányoztatik, és így azoktól mindenkor idegen országnak is tartathatik e részben.
A pénzzé nem vert aranyról és ezüstről.
Az 1555:8. tc. az ezüsttallérok nagyobb mennyiségű kivitelét, míg az 1609:48. tc. a pénzzé nem vert arany és ezüst kivitelét tiltotta. Az 1618:19. tc. a pénzverés minőségéről és értékének egységesítéséről, az 1622:77. tc. a pénz értékéről, árfolyamáról és veréséről, valamint az arany, ezüst és a jó pénz kiviteli tilalmáról, az 1625:41. tc. az arany és ezüst kiviteli tilalmát megszegők büntetéséről rendelkezett, az 1635:69. tc. értelmében pedig aprópénzt kellett verni a ki nem vihető ezüstből.
Pénzzé nem vert.
Pénzzé vert arany és ezüst.
Fizetései.
Az 1790:10. tc. szavatolta – legalábbis elviekben – Magyarország és a hozzá kapcsolt részek birodalmon belüli függetlenségét és alkotmányos önállóságát.
A javallott 76. törvényágozatban említésbe jött aranymosásra nézve az az észrevétel tétetik, hogy a folyóvizek is a földesuraknak valóságos tulajdonai lévén, minden azon vizek hasznaival szabadon és háborgatás nélkül élhetnek, és így mindazon hasz-nokat, melyeket a folyóvizek magokban rejtenek és foglalnak, hazánk fennálló sarkalatos 196törvényei szerint minden megszorítás nélkül, akár magok használhatják, akár mások által használtathatják, anélkül, hogy ezen haszonvételekért mástól függniek, és így az aranymosás eránt a bányászi bíróságtól442 jóváhagyást, vagy engedelmet kér-niek kellene; de másrészről az aranymosással vesződő személyek is nem mindenhol foglalatoskodnak állandóul, s mindég egyformán ezen munkával úgy, mint a bányák mívelésével szoktak foglalatoskodni azoknak tulajdonosi, vagy más urburariusok,443 hanem hol egykor, hol máskor, s majd egyik, majd másik, ki miként érkezhetik ezen munkával idejét tölthetni, veszi ezen mosást foglalatosságának tárgyául, és így sokkal kevesebb nyereséggel van az a dolgozóra nézve öszvekapcsolva, minthogy oly különös figyelmet érdemlene, mint a bányamívelés; mivel azonban bármi csekélység le-gyen is a fáradság jutalma, az csakugyan az egész közönségre nézve haszon fog maradni, mert a semmiségből annyi arany hozattatik közfolyamatba, amennyi kimosat-tatik, – nehogy tehát a közjóra nézve még csak ezen csekélység is elenyésszen, mely bizonyosan el fog enyészni, ha a mosásra nézve a messzebb eső bányászi bíróságtól kellene jóváhagyást kérni, minthogy bizonytalan csekély nyereségért engedelem kérés végett messze földre senki sem fáradna, – de a földesúri jussokat is, hogy az ő tulajdonokban nem ők magok a birtokosok, hanem mások osztogathatnának engedelme-ket, sarkalatos törvényeink sértése nélkül megszorítani nem lehetne, azért ezen javal-lott törvénynek 2. §-a elhagyattatván, helyébe oly változtatást kellene tenni, hogy az aranymosók egyedül a földesuraknál tartozzanak magokat jelenteni, kik is mindannyi-an, ki magát evégett jelenteni fogja, tartozzanak akár ingyen, akár illendő haszonbér fizetésért (ha csak magok a földesurak ezen foglalatosságot gyakoroltatni nem akarják) engedelmet adni, értetődvén az, ha a mosás által a vízpartokban, vagy máskülön-ben akármi kárt okoztatnék, tartozzon a kárt a mosó megtéríteni. Egyébaránt pedig a bíróskodás egyenesen azon törvényhatóságot illesse, melynek kebelében a mosó mun-kájára nézve tartózkodik; fennmaradván a mosókra nézve azon kötelesség, mely sze-rént az általok mosott aranyot, ha csak tulajdon magok szükségére egy részét eszközöknek feldolgoztatni nem kívánnák, senkinek másnak, mint a királyi kamarának eladni ne merészeljék.
Magyarországon ekkortájt négy kerületi bányatörvényszék ítélkezett a bányászattal összefüggő ügyekben.
Bányabirtokosok.
