I. AZ ÍTÉLŐSZÉKEK ELRENDELÉSÉRŐL
I.
AZ ÍTÉLŐSZÉKEK ELRENDELÉSÉRŐL
AZ ÍTÉLŐSZÉKEK ELRENDELÉSÉRŐL
Az igazság serényebb kiszolgáltatásának eszközlésére mindenekelőtt az ítélőszékek he-lyes elrendelése szükséges, mert ha valamely bírói hatalomnak köre szorosan meg-határozva nincsen, vagy az elrendelt ítélőszékek felosztásában a helyes arány eltévesz-tetik, gyakran egyiket az előtte folyamotban lévő pereknek árja borítja el, midőn a másik munkát alig lel az esztendőnek folytában, és így a már ítélet alá bocsátott pörök is a feleknek tetemes kárával megvizsgálás nélkül évekig hevernek, mint a királyi táblának eddigi példája bizonyítja. Az országos kirendeltség tehát ezen munkájában figyelmét legelsőben is oda terjesztette, hogy ami nálunk eddig e részben hiányos vala, századunk míveltebb szokásihoz alkalmaztatva tökéletesen orvosoltassék; mely munka vizsgálat alá vétetvén, annak némely pontjaira következendő észrevételek erednének ugyanis:
Az úriszékekről
Az ítélőszékek elrendeléséről készült javallatban az első törvénycikkely az úriszékek bírói hatalmának fenntartását és meghatározását tárgyozza. Ezen cikkely eránt azon észrevétel adja magát elöl, hogy mindazon perekben, melyek az uraság és jobbágya közt fennforognak, s a földesurat mint pörlekedő kezes, vagy résztvevő felet érdeklik, s ugyanezért a tiszti számadások bírói megvizsgálásában is az úriszék ítéletet ugyan hozhasson, de akkor sem a földesúr maga, sem annak akármi néven nevezendő tisztje, szolgája vagy atyjafia harmadíziglen mint bíró jelen ne lehessen, s az uradalmi ügyész mint jegyző teljesíthesse ugyan kötelességét, de vokssal ne bírjon.250 Igazságos, sőt felette szükséges ezen határozás, mert az ítélőszékeknek részrehajlást ismérni nem szabad, úgy kell tehát azokat elrendelni, hogy tőlök a mellékes tekéntet-nek még csak árnyéka is eltávoztassék, s a közbizodalom, mellyel minden ítélőszéknek bírni kell, fennmaradjon; ez pedig meg nem történnék, ha a földesúr ítélőbíró volna önnön ügyében. Szokásban vagyon továbbá némely uradalmaknál az úgynevezett 95tisztiszékeknek tartása, melyeken a jobbágyoknak egymás között fennforgó pa-naszai rövid úton felvétetnek és elintéztetnek. Ezen tisztiszékeket valóságos bíróságoknak tekénteni nem lehet, s az ott hozott határozást megállani senki nem köteles; mivel azonban kiegyeztetések által a sok perek megszűnnek, sok panaszolkodó a tisz-tiszéknek határozása után ügyét tovább nem keresi, az egyességek eszközlése, s a pe-reknek elhárítása pedig legszebb részét teszi a földesúr bírói hatalmának, a tisztiszé-kek úgy mint eddig fennállottak, ezután is megmaradhatnak oly megjegyzéssel, hogy az uradalomnak azon tisztjei, kik a tisztiszéken jelen voltak, az úriszéken ne ítélhessenek olyan perekben, melyeket egyik vagy másik fél a tisztiszék határozásával meg nem elégedve, az úriszékre vitt, mert senki a maga által hozott ítéletnek felsőbb ítélőszéken leendő megvizsgálásában bíró nem lehet.
Értsd: bírósegédként közreműködhessen, de bíró (pontosabban bírótárs) ne legyen.
Továbbá azon esetre, ha valamely földesúr az úriszéket megtartani nem akarná, elég célarányos határozást tett a javallott cikkely; de mivel könnyen megtörténhetik az is, hogy valamely földesúr sokkal nyomorultabb és szegényebb helyheztetésben vagyon, mintsem hogy úriszéket tartani, és annak költségeit kifizetni képes legyen, ilyen esetben, nehogy egy részről a kereső felek igazságos követeléseikkel felhagyni kénte-leníttessenek, vagy más részről a szegény nemes ember egy úriszéknek terhes költségei által ínségre jusson, hatalma, sőt kötelessége légyen a vármegye közgyülekezetének, mihelyest annak, ki úriszéket tartani köteles volna, szegénysége hitelesen bébizo-nyíttatik, egy táblabírót elölülőnek, két más tagot közbírónak,251 egy jegyzőt és a tör-vényes bizonyságot kinevezni, kik hivatalos kötelességeiknél fogva tartoznak ingyen, minden napibér nélkül úriszék módjára öszveülni, a panaszt törvényesen elintézni, s az erről vezetett jegyzőkönyvet ítélettel együtt a vármegyének bemutatni.
Értsd: bírótársnak.
Többnyire a javallott cikkelynek minden §-ai helybenhagyhatók, különösen pedig a 3. §, melyben az úriszékeken jelenlévő törvényes bizonyságnak is minden pörökben voks adatik, sokkal fontosabb okokkal lévén támogatva, mint az ezzel ellenkező különös vélemény; a javallott § egyenesen elfogadható.
A 2. cikkely a királyi városok ítélőszékéről szól.
Ezen cikkelynek első §-a, mely a városi ítélőszékekhez szükséges bíróknak számáról tesz határozást, egészen helybenhagyható.
A 2. § nemcsak a nemteleneket, hanem a nemeseket is városi bíróság alá veti városi birtokaikra nézve, és azon adósságok eránt, melyeknél magok a városi bíróságot kötelező leveleikben elfogadták. Az elsőre nézve semmi észrevétele nincs, mert hazánk világos törvényei s az eddigi szokás egyenesen megkívánják, hogy minden városi birtok a városnak bírói törvényhatósága alá tartozzék, s ezáltal a nemesi jussok-nak 96nincs semmi sérelme; a másodikra nézve azonban megjegyeztetik az, hogy mivel nemes embernek a városi bíróság adósság dolgában különös kötelezés nélkül ítélő bírája nem lehet, ezen kötelezés a 3. § szerint nem is általános, hanem világos és meghatározott légyen, s a kötelezőnek halálával tüstént megszűnvén, gyermekeire vagy örököseire ki ne terjedjen, mert az olyan bíróságot, mely előtt valaki a törvénykezés rendes folyamata szerint pört állani köteles nem volna, minden efféle különös kötelezéseknél úgy kell tekénteni, mint válosztott bíróságot, melynek ítélő hatalma törvé-nyeink szerint az egyik válosztónak halálával elenyészik.
Továbbá éppen nem elfogadható a 4. §-nak azon javallata, hogy midőn valaki városi birtokát kötelezte adósságáért, mint különös hypothecát,252 személyes nemesi jus-sainak elmellőzésével a városi bíróság által ítéltessék meg, mert a hypotheca csak a hitelezőnek bátorságára volt kötelezve, s azáltal a kötelező törvényes jussairól le nem mondott; és valóban senkinek eszébe nem jutna valamely földesurat azért, mert egy másik földesúrnak fundusán253 lévő szőlejét nevezte ki különös hypothecának adós levelében, azon adósság eránt úriszék elejbe idéztetni. Nem elegendő ok ezen javallatnak elfogadására az, amit a kirendeltség a bírói ítélet végrehajtásának ezen esetben előfordulható nehézségeiről felhozott, mert a végrehajtás itt is, mint sok más esetekben compassus254 mellett késedelem nélkül megtörténhetik. Az adósságok akár házbérből eredjenek, akár auszugálisok,255 akár kötelezettek legyenek, a nemes embernek egyenesen személyét illetik mindenkor, s így a személyes nemesi jussok megsértése nélkül városi bíróság elejbe nem tartozhatnak; ugyanazért mindazon okok, melyek az ezen tárgy eránt béadott különös véleményben felhordatnak, fontosak és törvényesek lévén, különös figyelmet érdemelnek, s azoknál fogva a javallott cikkelynek 5. és 6. §-ait elfogadni nem lehet. Az adóbéli hátramaradások eránt azonban, minthogy ezek egyenesen a városi fekvő birtokért járandók, a közjó előmozdításának tekénte-téből is a városi bíróskodás helybenhagyható.
Zálogot.
Telkén.
Végrehajtó levél.
Hiteljegyzékekbe felvettek.
A 7. § a törvényes renddel tökéletesen megegyezvén, helybenhagyható.
A 8. § azon városi lakosokat, kik magokat nemeseknek állítják, de a nemességet bebizonyítani nem képesek, városi bíróság alá tartozóknak rendeli, s ez a törvényes igazsággal éppen nem ellenkezik. De ugyan ezen § a városban lakó nemeseknek nem-telen szolgáikra is mind a személyt, mind az értéket tárgyozó kérdésekben kiterjeszti a városnak ítélő hatalmát, ezt azonban elfogadni nem lehet, mert ami ezen szolgák értékét illeti, ha a falun vagy mezővárosokban lakó nemes ember kétségtelenül törvényes bírája szolgájának, minden ingó értékbéli pörökben nincs semmi helyes ok, nincs semmi törvény, mely miatt őtet ezen bírói jussától meg lehetne fosztani akkor, midőn 97királyi városban veszi lakását; megjegyeztetik mindazonáltal az, hogy ha valamely szolgának a város határában fekvő birtok, avagy háza volna, ezek eránt kérdésen kívül a városi bíróság alá tartozik, mert ilyen városi birtokra nézve még nemes ember ellen is gyakorolják a bírói hatalmat minden királyi városok.
Továbbá az említett szolgák még személyeikre nézve sem tartozhatnak a városi bíróság ítélő hatalma alá, mert az 1647. esztendei 78. cikkelynek 5. §-a256 egyenesen azt rendeli, hogy a királyi városok a nemeseknek szolgáit személyeikben bántani, bé-fogatni, vagy tömlöcre vetni ne merészeljék; ezen törvénynek szavai pedig sokkal vilá-gosabbak, mintsem hogy azokból ellenkező magyarázatott lehessen kivonni, – az, amit az országos kirendeltség véleményének támogatására felhozott, hogy tudniillik a jó rendnek fenntartása a helybéli törvényhatóságoknak kiterjesztését javallja, és hogy a vármegyék üléseitől távolabb eső királyi városokban a két törvényhatóság öszveüt-közése miatt a közbátorság szenvedne, rész szerént nem elegendő ok a világos törvénynek és nemesi jussoknak megszegésére, rész szerint bé nem bizonyítható állítás. Mert a vármegyéknek törvényhatósága el nem mulasztja a közbátorság fenntartására szükséges felvigyázást, és ha újabb törvény által szorosan meghatároztatik, hogy a királyi városok bírói hatalma a nemeseknek szolgáira ki ne terjedjen, ha ezen törvénynek legkisebb megsértése hatalmaskodásbéli büntetés alatt tiltva lesz, nem lesznek öszveütközések a törvényhatóságok között, s a közbátorság fenntartása hátra-maradást nem szenved; ami végre némely királyi városoknak a vármegyék közgyűléseinek helyétől távullétét illeti, emiatt semmi rossz következésektől tartani nem lehet, mert ha a vármegyék törvényhatósága a legtávulabb eső falukban és népes mezővárosokban fent tudta eddig tartani a közbátorságot, nincs ok és környülállás, mely a királyi városokban lakó néhány nemesek szolgáira nézve a vármegyének felügyelését közbátorsági tekéntetből nehezzé, vagy éppen lehetetlenné tenné, annyival is inkább; minthogy ezen felügyelés magokra a városi nemesekre úgyis mindenkor szükséges leend.
Az 1647:78. tc. 5. §-a nem csupán a nemeseket, de a nemesek szolgáit is kivette a városi joghatóság illetékessége alól.
A királyi városoknak bírói hatalma tehát a nemeseknek csak városi fundusaira terjedhet ki törvényesen, személyeiket pedig, egyéb értékeiket és nemtelen szolgáikat az alá vetni a világos kötelezés esetén kívül, mely azonban örököseikre soha által nem mehet, semmi szín alatt nem lehet, s a javallott 2. törvénycikkely csak ily módosítással lesz elfogadható.
98A vármegyék ítélőszékeiről
A 3. cikkely a vármegyék bírói hatalmát határozza meg, eltörli az alispányoknak és szolgabíráknak egyenes és közvetetlen bíróskodását, a törvényszékeket más rendbe szedi, és némely pöröket, melyek eddig rész szerint a kerületi, rész szerint a királyi tábla előtt folytak, a törvényszékek megítélése alá rendel. Az alispányok és szolgabírák közvetetlen bírói hatalmának további fenntartását mind törvényes tekéntetekre figyelmezve, mind pedig az ezeknek eltörléséből kétségtelenül eredő károkra kie-reszkedve tanácsolja azon különös vélemény, mely az országos kirendeltségnek egy rész által ez érdemben béadatott. Sokkal fontosabbak ezen véleménynek okai, mintsem hogy annak elfogadásában kételkedni lehetne, sokkal terjedtebb és világosabb az, mintsem hogy újabb okokat felhordani, vagy az ott elmondottakat magyarázgatva ismételni szükséges légyen; csak azt lehet még itt megjegyezni, hogy amit a különös vélemény általában állított, hogy tudniillik a törvényszékek mindazon öszvehalmo-zott számos pöröket, melyek előttök folynának, pontosan megvizsgálni képesek nem lesznek, minden nagyobb vármegyére, különösen pedig önnön tapasztalásunk szerint Zala vármegyére nézve kétségtelenül bizonyos; mert nálunk eddig is a törvényszékek gyakran két, de némelykor három ülésekben is bűnpöröket vizsgáltak, ezeken kívül egy ülésben a feljebbvitt polgári pörök intéztettek el, egy ülés pedig csupán az adószedők és más számadók számadásainak megítélésével foglalatoskodott, és így közönségesen négy ülésekben minden terminusok257 alatt két hétig folyvást munkálódott a törvényszék, ha tehát még ezekhez minden, ez ideig az alispányok és szolgabírák előtt folyó perek járulnának, ha ezen szám némely, a kerületi és királyi táblá-tól a törvényszékhez általteendő pörökkel szaporodnék, nem volna törvényszékünk képes kötelességének eleget tenni, habár egész esztendőn által folyvást együtt ülne is. Hol találnánk pedig az ilyen szünetet nem engedő munkálódáshoz elölülőt, mert az alispányok és szolgabírák, egyéb számos dolgaik miatt ott mindenkor jelen nem le-hetnének; hol találunk annyi fizetésért, amennyit adózó népünk tetemes terheltetése nélkül adhatunk, oly táblabírákat, kik magokat a folyvást együtt ülésre kötelezzék? Vagy ha találunk is, fogja-e őket a közbizodalom késérni, már csak azon okból is, hogy vagy fekvő javaik nincsenek, vagy gazdaságaikat elhagyva, bérért, fizetésért ily terhes és unalmas életmódra elszánták magokat; és habár tisztújításkor fognak is ezen táblabírák választatni, nem fog-e az gyakran megtörténni, hogy nem azért válosztat-nak, mert a közvélemény őket találta érdemeseknek, hanem azért, mert a választottakon kívül magát éppen senki el nem határozza az ilyen hivatalnak elvállalására, az így válosztott bírók pedig közbizodalommal, melyet az országos kirendeltség minden bíróban oly szorosan megkívánni látszatik, éppen nem bírhatnak, s az általok hozott 99ítéletekben még azon megnyugvást sem lelik a pörlekedők, melyet eddig egy szolgabírónak elintézése szült, mert ennek ítéletét a meg nem elégedő fél törvényszéken is megvizsgáltathatta, és minden költsége csak két forintból állott, ha pedig a törvényszék előtt fog kezdetni minden pör, a meg nem nyugodott fél pörét a számos költségek miatt gyakran feljebb sem viheti. Továbbá, ha a törvényszékeknek ily hosszas ideig kell tartani, lesznek-e törvénytudó érdemes tagok, kik egyik gyűléstől a másikig, az az egy fertály esztendőre törvényszéki közbíráknak kineveztetvén, ezen kinevezte-tést kivált tavaszi és nyári hónapokban, midőn a mezei munkák súlyosodásával élelmet adó gazdaságaikat tetemes károsodás nélkül oly hosszas időre elhagyniok nem lehet, elfogadják? Végre képesek lesznek e jegyzőink folyvást együtt ülve a pöröket felolvasni, minden ítéletet elkészíteni, s ezeken kívül a köz- és kisebb gyűlések minden munkáit elvégezni? Ha tehát volnának is hazánkban némely kisebb megyék, me-lyekben az állandó törvényszékek mint első bíróság a pörök megvizsgálását elgyőzné, nálunk ez bizonyosan meg nem történhetnék; mivel pedig az olyan javallat, mely általános rendszabást foglal magában, csak akkor elfogadható, ha az a hazának minden részeiben egyformán célra vezet, de a mondottakon kívül is számos okokat ho-zott fel a többször említett különös vélemény, melyek miatt az állandó törvényszékeknek, mint első bíróságnak béhozása még kisebb megyékben is káros volna, az alispányok és szolgabírák közvetetlen bírói hatalmának eltörlését helybenhagyni nem lehet, mert a javallott újítás a pörök folyamotának célba vett siettetése helyett azoknak öszvehalmozott volta miatt éppen ellenkezőt szülne.
Határidők.
Ami azon pereket illeti, melyek más ítélőszékektől elvétetni, s a törvényszékek bí-róskodása alá rendeltetni javalltatnak, csak azt kell megjegyezni, hogy a mondottak következésében az alispányok és szolgabírák közvetetlen ítélő hatalma megtartatván, az adóságbéli és concursualis258 pereket határtalan summáig,259 a szerződések és vég-rendelések bétöltését, a kötések vagy vinculumok260 követelését az alispányok ítélhessék meg, mert nincsen helyes ok, mely miatt az alispányok, kik egyébaránt más ilyennémű kérdéseknek törvényes bírái, éppen ezen egynéhány pert el ne intézhessék. Azon perek pedig, melyek a királyi táblától általhozatni javalltatnak, úgy mint az új osztályt,261 a leányi negyed kimetszését,262 az öszvekötött zálogokat,263 habár a sommának felosztása tárgyoztatik is, végre az örökös bévallásnak264 az előintés265 100elmulasztásáért leendő eldöntését tárgyazó perek a törvényszéket illessék, mint első bíróságot, mert ezek mégis gyakran oly fontos kérdéseket foglalnak magokban, hogy ezek miatt eleink a gyökeres jussok igazságát megítélő királyi táblának bíróskodása alá rendelték azokat; tanácsosabb tehát most is egy számosabb tagokból álló ítélőszékre bízni ezekben a bírói hatalmat.
Hitelezőket összehívó, azaz csődületi, vagyis csőd.
Értsd: értékhatártól függetlenül.
Bánatpénzek.
Értsd: a családi vagyon megosztásakor bekövetkezett súlyos hiba kiküszöbölését.
Értsd: a leánynegyed természetbeni kiadását.
Értsd: azt a zálogot, amivel több különböző jószágot kötnek le egy meghatározott összeg erejéig.
Értsd: ingatlan tulajdonának átruházása iránti (adásvételi) szerződésnek.
Értsd: a megkínálás, vagyis az ingatlan osztályos atyafiaknak (illetve a szomszédoknak) történő felkí-nálása a magukhoz váltás végett.
A törvényszékeknél elölülők a fő- és alispányok legyenek, ha pedig ezek akármi okból az elölülői széket el nem foglalhatnák, elölülőt kinevezni a vármegye közgyűlé-sének hatalmában álljon; a pereket valamint eddig a vármegyék rendes jegyzői referálják, szolgabíró és esküdt pedig minden ülésben okvetetlen jelen légyen. Állandó fi-zetésű tagokra szükség nem leend, minthogy az alispányok és szolgabírák közvetet-len ítélő hatalmának megmaradásával a törvényszéki perek oly igen nem fognak meg-szaporodni, mint a javallott eltörlés által szaporodtak volna, de azon kívül is a bírói sportulák266 egyenesen az említett első bírókat illetvén, nem a nemes vármegyének házi pénztárába fognak fizettetni; nincs tehát fundus,267 melyből ezen táblabírák ál-landó fizetéseiket nyerhetnék, az adózó népet pedig újabb fizetések béhozásával ter-helni nem lehet. Egyébaránt mindenkor a közgyülekezet, nem pedig a fő- vagy alis-pány nevezzen ki a legközelebbi törvényszékekre táblabírákat oly számmal, amennyit az ítélőszék teljes voltához, és a felveendő perek mennyiségéhez képest szükségesnek lát, s ezen táblabírák minden üléstől az eddig szokásban volt napibért, valamint eddig, a házi pénztárból húzzák, melybe néműnemű pótolékul a királyi táblától a tör-vényszékre általhozott, s ezentúl itt kezdődő pereknek sportulái fognak tétetni. Ezen különösen kinevezett táblabírókon kívül szabad légyen azonban minden megyebéli birtokos táblabírónak, ha csak a felveendő per őtet is mint atyafit, ügyészt, vagy akár-mi módon nem érdekli, megjelenni, s ezen táblabírák hasonló vokssal bírjanak, de napibért ne kapjanak. Így lesz fenntartva a törvényszékeknél azon részre hajlást nem ismérő igazságszeretet, mely őket eddig is közönségesen ajánlotta, mert azon kívül, hogy a vármegyének gyűlése mindenkor igazságszerető, törvénytudó jelesebb férfiakat fog kinevezni, a ki nem nevezett táblabíráknak szabad megjelenése és voksolása miatt a perlekedő felek soha nem tudják előre, kik fognak pereikben ítélni, s ezáltal a netalán lehető megvesztegetésnek, és egyéb mellékes tekinteteknek útja a lehetőségig nagy részben el lesz vágva, attól pedig, ami az állandó törvényszékek béhozásának esetére feljebb említtetett, hogy tudniillik a kinevezendő táblabírák meg ne jelenjenek, tartani nem lehet, mert az alispányok és szolgabírák ítélő hatalmának fenntartása mellett a törvényszékek korántsem fognak oly hosszas ideig tartatni, egypár hétre pedig, kivált változtatva, mindenik könnyebben elfogadhatja a kinevezést. Ha azonban valaki a kinevezettek közül megjelenni nem tudna vagy nem akarna, ezen hiá-nosság 101a napibér nélkül szabadon megjelenő és voksoló táblabírák által mindenkor pótolva lenne.
Bírópénzek, pertaksák.
Pénzforrás.
Továbbá mivel pedig némely vármegyékben most is valóságos megállapított fize-téssel bíró táblabírák vagynak, a törvényszékek említett elrendelése mellett ezek job-bára feleslegesek, és csak az adózó nép terheltetését vonják magok után; az efféle meghatározott fizetéseknek általános eltörlése nem lesz felesleges.
Az esküdtek a vármegyéken minden ítélőszéknél törvényesen szükségesek; mivel pedig a vidékbéli esküdtek, kik valamint az alispányok, jegyzők és szolgabírák ingyen, napibér nélkül köteleztetnek jelen lenni a törvényszéken, gyakran hivatalos foglalatosságaik miatt távozni kénytelenek, nehogy ebből valamely hátramaradások eredjenek, ugyan a közgyűlés a perek és munka számhoz mérsékelve elegendő számmal vál-toztatva nevezzen ki becsületbéli268 esküdteket, kik vokssal bírni, s az eddigi szokás szerint napibért húzni fognak, ezeken kívül pedig becsületbéli esküdtnek sem voksa, sem napibére ne légyen.
Értsd: tiszteletbeli.
Eltávoztatására mindazon aggódásoknak, melyek az alispányok és szolgabírák egye-nes ítélő hatalmának fenntartásából eredhetnének, törvény által határoztassék meg, hogy minden per a törvényszékre birtokon belöl vitessék fel, leginkább azon tekintetből, mivel ezen fellebbvitel sem hosszas időbe, sem számos költségbe nem kerül, a perlekedő feleknek pedig nem csekély megnyugvást szerez. Felesleges volna megjegyezni azt is, hogy a szolgabírák esküdtjeikkel, az alispányok pedig szolgabíróval és esküdttel együtt ítéljenek, úgy szinte felesleges volna elszámlálni azon pereket is, melyik egyiknek, vagy másiknak bíróskodása alá tartozzanak, mert azt eddigi törvényeink, különösen az 1729. esztendei 35. cikkely269 bőven előadják, s ezen törvénynek határozása e részben továbbá is fennmarad; amennyire pedig az a kerületi és királyi táblától a vármegyére hozott némely perek által változást szenved, a feljebb előadottak azeránt elég világosítást nyújtanak.
Az 1729:35. tc. a megyei igazságszolgáltatásról (bíráskodásról) rendelkezett.
Végre mivel köztapasztalás szerint a csekélyebb, és csak egynéhány forintokra terjedő követeléseket, különösen adósság és károsításbéli kereseteket a törvénykezésnek költséges volta miatt sok szegényebb sorsú nemes ember folyamotba tenni nem képes, és emiatt igazságos keresetétől, mely magában ugyan csekély, de reánézve éppen szegénysége miatt fontos és tetemes, felhagyni kénytelen; az ebből eredő kárasodások eltávoztatásának tekéntetéből új törvény által kell meghatározni azt, hogy adósságok és kár követellések ügyében 60 forint folyópénznek erejéig minden nemesek, és olyan nemtelenek ellen, kik városi vagy urodalmi törvényhatóság alá szorosan nem tartoznak, a vidékbéli esküdtek az alispányoknak vagy főszolgabíráknak írott ki-küldése mellett hosszas per útja nélkül bíróskodhassanak, a panaszlott felet 15-öd 102napra magok elejbe idézzék, s a keresetnek rövid előadása, a próbáknak megvizsgálása, és a tanúknak, ha volnának, kihallgatása után törvényt és igazságot valóságos vég-rehajtással is szolgáltassanak; az előadott követelésnek foglalatját, a próbákat,270 a tanúk vallását, és a hozott ítéletet minden törvényes okokkal együtt írásba foglalván, az egész pernek folyamotáról a kiküldő alispánynak vagy főszolgabírónak jelentést tegyenek. Ezen bírói foglalatosságáért az esküdtnek fuvarján kívül 5 forintok, kiküldő alispánnak vagy főszolgabírónak pedig a kiküldésért 1 forint lészen járandó pengő pénzben, s ezen költséget mindenkor a vesztő fél legyen köteles megfizetni. Az íté-let a szolgabírónak vagy alispánnak megvizsgálása után tüstént végrehajtassék, minthogy a per tárgyának csekély volta hosszas halasztást nem érdemel, a meg nem elégedő fél tehát birtokon belül ügyét a kiküldő alispány vagy főszolgabíró által meg-vizsgáltathassa, sőt ha valamelyik perlekedő kívánni fogja, a bíróskodó esküdtnek a kiküldőknek béadott környülállásos hivatalos jelentése birtokon kívül a törvényszéknek megtekintése alá is felterjesztessék. Megkívánja ezen rövid törvénykezés módjának megállapítását a szegényebb sorsú nemeseknek tekintete, kiknek e részben egyéb-ként sokkal sanyarúbb volna helyheztetése, mint a jobbágyoknak és királyi városok polgárainak sorsa, mert midőn a szegény nemes ember csekély mennyiségű, de igaz-ságos keresetét a rendes pernek számosabb költségei miatt folyamatba tenni nem ké-pes, vagy más részről az adós fél törvényesnek vélt okoknál fogva öt vagy tíz forint adósságának lefizetését megtagadja, s emiatt perben idéztetvén, tíz forint helyett költ-ségekkel együtt 50 vagy 60 forintokat fizetni kéntelen, ugyanakkor a jobbágy másik jobbágytársa ellen egy kérelem levél mellett is nyer az illető úriszéknél orvoslást, a polgár pedig 60 forintok erejéig szóbéli előadással, rövid úton, kevés költséggel keresetéhez jut.
Bizonyítékokat.
A kerületi táblákról
A 4. cikkely a kerületi táblákat egészen eltörli, s azok helyett két új ítélőszéket, egyiket a dunai, másikat a tiszai részek számára javall Pesten felállíttatni. Minekutána már a mondottak szerint is minden pörök, melyeknek tárgya egy vármegyében fekszik, a kerületi tábláktól elvétetni javalltattak, ezen tábláknak, úgy mint eddig elrendelve va-lának, továbbá fennállani nem lehet; de mindenesetre szükséges leend új ítélőszékeket alkotni, melyek a több vármegyében fekvő tárgyok eránt mozdított pereknek első bí-rái légyenek, és szükséges az is, hogy a királyi tábla előtt meggyülekezett számos pe-reknek egy része más ítélőszék elejbe adatván, ezáltal a törvénykezés folyamota hama-ríttassék, – az országos kirendeltségnek azon javallata, hogy azon ügyek, melyeknek tárgyai több vármegyékben vagynak helyheztetve, ezen új bíróságok előtt tétessenek folyamotba, 103úgy szinte az is, hogy a királyi városok, úriszékek és privilegiált helyek által megítélt bűnperek fellebbvitel útján ezen táblák elejbe, onnan pedig egyenesen a hétszemélyű táblához vitessenek, egészen elfogadható, de még ezáltal a királyi tábla oly tetemes könnyebbülést nem nyerne, amilyent az igazság kiszolgáltatásának siette-tése az országos kirendeltség munkájának 59. lapján lévő különös vélemény, s a ki-rályi tábla előtt folyamotban lévő pereknek odazárt feljegyzése szerint mintegy pa-rancsolva megkíván. Felette számosak a királyi tábla előtt azon bűn- és tiszti fenyítő perek, melyek a vármegyék törvényszékei által vizsgáltattak meg, nincs pedig semmi helyes és törvényes ok, mely miatt ezen pereket a fellebbvitelre nézve a városi tanács, vagy úriszékek előtt elintézett bűnperektől meg kellene különböztetni, a kérdések fontossága mindenik félénél egyforma lehet, a nemesi jussoknak szentsége pedig nem ellenezheti azt, hogy a vétekről vádolt nemes embernek ügyét fellebbvitel útján, az ezeránt hozandó új törvény esetére a kerületi tábla szinte mint az úriszékek és városok előtt lefolyt bűnpereket megvizsgálhassa, csak ezen táblák ebbéli bírói hatalma törvény által állapíttassék meg, annyival inkább, minthogy a fellebbvitel a hétszemélyű táblára mindenesetre sértetlenül fennmarad; minden bűnpereket, tehát akár úriszékek, akár városok, akár vármegyék előtt folytak is, azok a fellebbvitelnél egyenesen a kerü-leti táblák bírói hatalma és megvizsgálása alá kell rendelni, mert ezáltal a királyi tábla eddigi munkájának sok időt elvonó nagy részétől megszabadulván, a polgári perek elintézését gyorsabban teljesítheti. Akkor azonban, ha minden feljebbvitt bűnpereket a kerületi tábláknak kell megítélni, két új ítélőszék ezen egész munkának serény teljesítésére nem fog elegendő lenni, annyival inkább, minthogy idejének egy részét az ott folyamotba tett első bíróságbéli perek elfoglalják, szükséges tehát a négy kerületi táblának megtartása; azonban Pestre helyheztetni ezen ítélőszékeket sok tekénte-teknél fogva éppen nem tanácsos. Tagjai a kerületi tábláknak ez ideig érdemekkel tel-jes, és több éveken keresztül közhivatalokat viselt férfiak voltak, kik a terhesebb, és sok fáradsággal járó vármegyebéli hivatalok viselése után pihenést óhajtottak ugyan, de a közjónak használni mégis akarván, oly hivatalt keresének, melynek pontos viselése oly sok testi fárodságokba nem kerül, és habár hasznot nem kerestek is, utolsó bizonyosan nem volt nálok azon tekéntet, hogy ha netalán fizetéseikkel városon lakva bé nem érik is, nem felette sok lesz az, amit javaik jövedelméből a fizetéshez kell tol-dani, hogy hivatalos rendeltetésöknek helyén háznépestől illendően elélhessenek, s így legalább a hivatalnak viselése nehéz áldozatokba nem kerül. Ha azonban az új ítélőszékek Pestre tétetnének által, hol a háztartásnak költségei sokszorozva felülmúl-ják azon kiadásokat, melyeket hazánk más, kisebb városaiban az illendő életmód meg-kíván, sok érdemes és hivatalra alkalmatos férfiút el fog rettenteni a Pesten lakásnak költséges volta egy oly hivatalnak elvállalásától, melyet egyébként elvállalna, s melyben hazájának, és polgártársainak legtöbb hasznot hajthatna. Sokan, kiknek értékük annyi, hogy itthon, vagy kisvárosban független helyheztetésben könnyen elélhetnek, Pesten, kivált számosabb háznépestől bé nem érhetnék azon jövedelemmel, melyből 104itthon előbb évenként gyermekeik számára talán félre is tettek valamit. El lenne tehát ezen ítélőszékektől zárva a közép tehetségű nemesség, s éppen azok volnának abból kirekesztve, kik a vármegyék közhivatalainak nagyobb részét viselik, s így törvényes gyakorlatságoknál fogva az ítélőszékek üres helyeinek bétöltésére legalkalmatosabbak. Igaz ugyan, hogy törvényeink rendelése szerint a vármegyék hivatalaira is csak jó bir-tokú nemeseket kell alkalmaztatni, de sokat méltán jó birtokúnak kell tartani mint itthoni tisztviselőt, ki háznépestől Pesten lakni gyermekeinek tetemes károsítása nél-kül nem képes; ily terhes áldozatot pedig kívánni senkitől nem lehet. Vesztene ezen javallat mellett a hivatalra magát fáradozva kimívelő közép sorsú nemesség, de vesz-tenének magok az ítélőszékek is, mert sok alkalmatos férfiú lépne vissza, sok lépést sem tenne egy oly hivatalért, melynek egyéb terheit nem rettegné ugyan, de tetemes költségeitől méltán tartana; kisebb volna tehát a folyamodók száma, s így a válosztás is szűkebb határok közé lenne szorítva, ez pedig az igazság kiszolgáltatására nézve soha nem nyereség. A perlekedő feleknek könnyebbségét is emlegeti az országos ki-rendeltségnek javallata, de az új ítélőszékeknek Pestre által tételéből ezen említett könnyebbséget következtetni felette nehéz. A perlekedőnek legtöbb dolga vagyon azon ítélőszék előtt, mely perében az első bíróságot gyakorolja, az pedig kétséget sem szenved, hogy az ország négy kerületeiből Pestre utazni távolabb is, költségesebb is, mintha a perlekedő minden kerület kebelének amennyire lehet, közepében találja fel az ítélőszéket, de azon kívül is Pesten napokat, sőt heteket töltve, pereire felvigyázni sokkal több költséget és kiadást kíván, mintsem hogy azt sok perlekedő, ki eddig a kerületi táblán vagy maga ügyelt perére, vagy legalább gyakran megtekéntette azt, el-győzhesse. Igaz ugyan, hogy a per fellebbvitel útján a hétszemélyű táblára mehet, s akkor a pesti költségek is előfordulhatnak, de sok per nem fog feljebb vitetni a kerü-leti táblától, sok perlekedő pedig az első bíróság előtt bőven kimerített perét, ha fel-jebb vitetik is, a felsőbb ítélőszék előtt személyesen sürgetni feleslegesnek tartja, Pestre tehát utazni nem fog. Igaz az is, hogy ha a kerületi ítélőszékek Pesten volnának, ugyan-azon ügyész,271 ki az első bíróság előtt folytatta valakinek perét, felvigyázna arra, a fellebbvitel útján is, de ha ez kevesebb költségbe kerülne-e, ha azon ügyész kettős fá-radtságáért nem kívánna-e szinte annyi jutalmat, amennyit most a két ügyész öszve-véve kér, előre bizonyossággal meghatározni nem lehet. Továbbá tekéntetet érdemel a bírói ítéleteknek végrehajtása is. Ha a kerületi táblák, vagy az ezek helyett felállítatni javallott új ítélőszékek Pesten tartják üléseiket, a végrehajtásra kiküldött közbírónak Biharig, Máramarosig, vagy csak Sopronig, Mosonig is oly számosak lesznek úti költségei, s az utazásnak hosszas ideje miatt oly sokra megy napibére, hogy már magok ezen költségek némely szegény perlekedőt tönkretesznek, el lesz tehát tévesztve azon fő szempont, melyre az országos kirendeltség egyébként szorosan látszatik ügyel-ni, 105hogy tudniillik az igazság kiszolgáltatása ameny-nyire lehet, kevés költségbe kerül-jön; ha ellenben a kerületi táblák minden kerületben meghagyatnak, ezen terhes költ-ségek nagy részének eleje vétetik.
Értsd: ügyvéd.
A 4. törvénycikkelyt tehát úgy kell módosítani, hogy az ország négy kerületeiben négy kerületi tábla állapíttassék meg, üléseit amennyire lehet a kerületnek közepén lévő valamely kisvárosban tartsa mindenik, mint első bíróság ítélje mindazon pöröket, melyek a javallott cikkelyben előszámláltatnak, fellebbvitel útján pedig minden akárhol lefolyt bűn- és tiszti fenyítő pöröket (a királyi táblához mint első bírósághoz tartozókon kívül) megvizsgáljon, és minden pör a kerületi táblától nem a királyi táblához, hanem legfőbb megvizsgálás végett egyenesen a hétszemélyű táblához vitessék.
A Királyi Tábláról
Az 5. cikkely a királyi tábláról szól, mely eránt megjegyeztetik az, hogy mivel a feljeb-bi észrevételben minden bűnpöröknek, még azoknak is, melyek a vármegyék előtt tétettek folyamotba, fellebbvitel útján leendő megvizsgálása a kerületi táblákra bízatni javalltatik, ezen pörök a királyi táblához semmi tekéntetben többé tartozni nem fognak, és mivel ezáltal a királyi táblának eddigi munkája felette megkevesedik, a különös véleményben javallott új ítélőszék, mely a feljebbvitt pöröket a királyi tábla helyett megvizsgálná, szükséges nem leend. Többnyire az egész cikkely elfogadható.
A tárnokszékről
A 6. cikkely, melyben a tárnokszék újabban elrendeltetik, általában észrevétel nélkül helybenhagyható.
A horvátországi bírói és bánális táblákról
A 7. cikkely a horvátországi törvényes és bánális táblának bírói hatalmát határozza meg. Ezen ítélőszékek bírói hatalmára kiterjesztessék mindaz, ami a kerületi és királyi tábláról a feljebbi észrevételekben mondatott, úgy tudniillik, hogy mindazon pörök, melyeket Magyarországban a kerületi táblák mint első bíróság ítélnek meg, úgy szinte fellebbvitel útján mindennémű bűn- és tiszti fenyítő perek Horvátországban a bírói vagy törvényes tábla elejbe tartozzanak, a bánális tábla pedig azon polgári pöröknek legyen bírája, melyek Magyarországon a királyi táblát illetik; a fellebbvitel pedig mindeniktől a hétszemélyű táblához történjék. Egyébaránt ezen cikkely ellen semmi ész-revétel nincs.
106A hétszemélyű tábláról
A 8. cikkely, mely a hétszemélyű tábláról szól, általában elfogadható, megjegyeztetvén itt az, hogy ott, ahol a törvénykezés rendében az ítéletről szó leend, a hétszemélyű táblának azonos bírói hatalmáról, mely szerint ítéleteiben nem mindenkor a tör-vénynek szoros rendelését követte, némely észrevételek fognak tétetni.
A szentszékekről
A 9. cikkely a szentszékeknek ítélő hatalmáról általában helyes és törvényes, de nem lesz talán felesleges itten még azt is említeni, hogy akármely egyházi személynek a vi-lági által akármi módon történt megsértése egyházi ítélőszék elejbe semmi esetre ne tartozhassék, hanem mivel a felpörös köteles mindenkor az alpörösnek törvényes bí-ráját megkeresni, minden ilyen sértéseknek megítélése egyenesen és egyedül a világi törvényszékek dolga légyen; ezen jegyzést a hozandó törvényben világosan kell érdekelni. Többnyire az egész javallott cikkely általában helybenhagyható.
A jászok és kunok, a hajdú és szepesi városok ítélőszékeiről
A 10. cikkely a jászok és kunok, a hajdú és szepesi városok ítélőszékeinek elrendelését tárgyozza, mely eránt semmi észrevétel magát elő nem adja.
A bírói parancsolatok
A 11. cikkelyben minden bírói parancsolatok, melyek a panaszolkodóknak puszta előadására az ország rendes bírái, s azok ítélőmesterei által kiadattak (az ítéletet megújító, s végrehajtó parancsolaton kívül) általában eltöröltetnek. Nem tétetik itten szó azon parancsolatokról, melyek által a főméltóságú magyar udvari kancellária nem ugyan puszta előadásra, hanem a dolognak bővebb megvizsgálása után is az igazság kiszolgáltatását rész szerint hátrálta, rész szerint megzavarta gyakorta olyannyira, hogy e részben több országgyűlések alatt, de különösen 1825/7. esztendőben a haza rend-jei méltó sérelmöket orvoslás végett Őfelségének különösen felterjesztették; nehogy továbbá272 is újabb törvénytelen parancsolatok gátolják törvénykezésünknek rendes folyamotát, szükséges leend az ezen érdemben már felterjesztett országos sérelemnek végső megszüntetését újabb felírás mellett ezen országgyűléséről ismételve kérni. 107Többnyire a javallott törvénycikkely elfogadható oly megjegyzéssel, hogy mivel a nemes emberek ellen szükséges vallató parancsolatok a törvénykezésnek haladását nem csak nem gátolják, sőt inkább siettetik, s azon kívül is általok senkinek igazságos jussai csorbulást nem szenvednek, a felek könnyebbsége végett ezeknek kiadhatása eddigi mód szerint az ország rendes bíráinak, s azok ítélőmestereinek kezénél meghagyattassék.
Nehogy továbbá – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: mivel pedig könnyen megtörténhetik, hogy az országos kirendeltségnek azon munkája, mely a publico politicumot tárgyozza, s amelyben a főméltóságú magyar udvari kancelláriának elrendelése is okvetetlenül előfordul, ezen országgyűlése alatt fel nem vetethetik, nehogy addig.
Az ügyészekről 273
Értsd: ügyvédekről. (A fél perbeni képviselőiről.)
A 12. cikkely az ügyészekről általában elfogadható. Mivel pedig köztapasztalás szerint némely ügyésznek telhetetlenségét a szegény és törvényben járatlan perlekedő csak alig képes kielégíteni, máshol ellenben a perlekedőnek fösvénysége az ügyésztől fárodo-zásainak megérdemlett jutalmát is megvonja, hogy e részben minden viszálkodások és csalatások elkerültessenek, törvénybe kell iktatni azt is, hogy az első bíróság a per-nek elintézésekor mind a két fél ügyészének illendő jutalmát a munka mennyiségéhez képest bíróiképpen határozza meg. Gyakorlották ezt némely ítélőszékeink már ennek előtte is, s elhárították általa mind az ügyészeknek, mind a feleknek károsodásait. Ahol azonban rendes fizetéssel bíró ügyész dolgozik a perben, ott ezen jutalom meghatározása csak akkor leend szükséges, midőn a vesztő fél ellenfelének minden perbéli költségeit megtéríteni köteles.
A törvényszünetekről
A 13. cikkely a törvényszünetekről minden észrevétel nélkül helybenhagyható.
A bírói taxákról 274
Díjakról.
A 13. cikkely a bírói taxákat határozza meg. Ezen cikkely eránt csak az jegyeztetik meg, hogy a szolgabírák és alispányok ítélő hatalmának megtartásával mindazon pe-rektől, melyek ezek előtt tétetnek folyamotba, az eddigi mód szerint őket fogja ezután is a bírói sportula275 illetni, melynek mennyisége a javallott cikkely szerint hatá-roztathatik meg. Ami azonban a birsagiumokat276 illeti, mivel ezeket hazánk törvényei nem egyedül azért rendelték, hogy a sérelmet orvosló felperesek gyarapodjanak általok, hanem leginkább azért, hogy a megmarasztott alperesek a fizetés által büntetve legyenek; s ugyanezen okból a birsagiumoknak nagy része eddig is nem a perlekedőt, 108hanem az ítélő bírót illette; mivel továbbá az ítélő bíró fáradságának törvé-nyes díját a bírói sportulában amúgy is megkapja, és valóban semmi helyes ok nincsen, melyért néki a birsagiális perektől277 sokkal bővebb jutalmat kellene kapni, mint más polgári perektől, melynek megvizsgálása és elintézése gyakran még több munkába kerül, hogy egy részről azon céh, melyet törvényeink a birsagiumok megrendelése által elérni kívántak, tudniillik az alpereseknek megbüntetése szinte eszközöltes-sék, más részről pedig a vármegyéknek házi pénztárai mindazon kiadásokért, melyek a nemesek pereinek törvényszéki megvizsgálására tétetnek, némünémű pótolékat nyer-jenek, és a súlyos közterheket viselő szegény adózó népnek e részben is könnyebbség szereztessék, törvény által kell meghatározni, hogy a birsagiumoknak azon része, mely eddig az ítélő bírót illette, a vármegyék házi pénztáraiba folyjon, és minden bírónak kötelessége legyen az előtte lefolyt perből járandó summát hivatalos jelentés mellett a vármegye gyülekezetére bemutatni. Javallja ezen rendszabást még azon te-kéntet is, hogy az ítélő bíráknak részrehajlást nem ismérő egyenessége eránt a közbizodalmat neveli, mert midőn eddig az ítélő bíró a pernek tárgyában osztozott a perét megnyerő felperessel, sőt némelykor annak nagyobb részét kapta ő, mint a kereső fél, lehetetlen volt némely alperesnek úgy nem gyanakodni, hogy az ítélő bíró csak azért hozott megmarasztó ítéletet, mert a megmarasztásból nékie legnagyobb haszna vagyon. Továbbá ugyan a házi pénztárnak, s ezáltal az adózó népnek kéméléséért szükséges leend a törvényszéki táblabírónak napibérét, melyet az országos kirendeltség 3 és 4 forintokra határozott, két forintban megállapítani, úgy szinte a böcsületbé-li esküdtekét 45 krajcárra leszállítani. Amidőn pedig törvényszék előtt kezdendő pe-rekben egyik vagy másik félnek kérésére szemes megtekéntés278 végett valamelyik tag kiküldetik, annak napibére a javallott 3 és 4 forintokban megállhat. Végre
Pertaksa, bírópénz.
Bírságokat.
Értsd: bírságra, pénzbüntetésre marasztaló perektől.
Értsd: bírói szemle.
A vásári bíróságról
A vásári bíróságokról is javall az országos kirendeltség egy különös törvénycikkelyt, mely általában helyes, sőt a kereskedésnek előmozdítására nézve felette szükséges is lévén, minden észrevétel nélkül elfogadható.
