IV. A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL
IV.
A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL
A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL
A régi századok keményebb416 szokásihoz alkalmaztatott büntető törvényeink mível-tebb korunknak lelkével egyezők nem lévén, a vétkek megítélésében, és a büntetések kiszabásánál ma már ítélőszékeink által sem tartatnak minden tárgyakra nézve szorosan417 kötelező zsinórmértéknek, pedig ott, ahol a polgárok személyes szabadsága, sőt gyakran élete foroghat kérdésben, mindenekfelett szükséges, hogy nem a bírónak önkénye, hanem a törvénynek szeghetetlen szent szava szolgáljon arányul. Eszközölni 177fogja ezt azon büntető törvénykönyv, melyet az országos kirendeltség készített, mint-hogy abban minden véteknek méltó, de nem vérrel írott büntetése pontosan megha-tároztatik, és egyedül az egyes eseteknél tetemesen változható bészámlálás mekkoraságának a környülállásokhoz képest leendő megítélése vagyon a bíróságnak nem ugyan önkényes hatalmára, hanem a józan okosság által vezérlett belátására bízva.
Keményebb – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: durvább.
Szorosan – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: szorgosan.
Minden vétek sérelmet ejt a polgári társaság közbátorságán, minden vétek tehát büntetést érdemel; nehogy azonban a környülállások szerencsétlen öszveütközése mi-att az ítélőszékek hirtelenkedő buzgósága valamely fontos gyanúval terhelt, de mégis ártatlan polgárnak tévedésből igazságtalanul büntetést szabjon, mivel az ilyen tévedésnek orvoslása végrehajtás után mindenkor lehetetlen, nem volna felesleges büntető törvénykönyvünknek bévezetésében legalább örök figyelmeztetésül világosan ki-fejezni azon szent, és kétségtelen alap igazságot, mely a szelídebb emberiségnek és a természet örök sérthetetlen törvényeinek hódoló más míveltebb nemzeteknél is álta-lában megtartatik: hogy tudniillik ott, ahol a bíróság tökéletes meggyőződésének tör-vényes alapjához csak legkevesebb kétségek férnek is, a vétek maradjon inkább büntet-lenül, mintsem hogy valamely, talán ártatlan polgárnak igazságtalan sérelem okoztassék, mert valóban el volna polgári köztársaságunk fő célja tévesztve, ha magok azon tör-vények, melyek az ártatlanság oltalmára vagynak alkotva, bármely esetben is az igaz-ságtalan elnyomásnak hatalmas eszközévé fajulhatnának el. Ami az országos kirendeltség által javallott cikkelyeket illeti, következendő megjegyzések tetetnek azokra: ugyanis
Az első részben
A 2. cikkelyre, De captura et ejus consectariis.418 Törvényeink, különösen az 1687. esztendei 14. cikkely419 sarkalatos nemesi jussainknak egyikét a közjónak tekintetéből úgy módosította, hogy a vétek alapos gyanújával terhelt nemes embert is, midőn semmi fekvő birtoka nem lévén, megszökésétől méltán lehetne tartani, még az idézés, vagy bírói megmarasztás előtt is szabad légyen béfogatni. Hasznos, sőt gyakran felette szük-séges ezen törvényes rendszabás, az tehát tovább is változtatás nélkül megmaradhat erejében; mivel azonban sem az említett cikkely, sem más törvények nem határozá-nak azon vétkes nemesekre nézve, kik édesatyjokkal együtt lakván, különös javakat nem bírnak, nehogy a törvények önkényes magyarázatja vagy a közbátorságot kockáztassa, vagy más részről a személyes nemesi szabadságon sérelmet ejtsen, oly értel-mű törvényt kell alkotni: hogy minden nemes ember, ki még életben lévő szülőinek elhunyta után azok ősi fekvő vagyoniból nem éppen csekély örökséget reménylhet, 178ámbár jelenlévőleg magának semmi tulajdona nincs is, ha egyébként élete folytát több-ször ismételt gonoszságok nem béllegezik, bármely vétekről vádolva szinte azon jus-sokkal élhessen, melyeket e részben a birtokos nemeseknek adtak törvényeink.
A letartóztatásról és annak következményeiről.
Az 1687:14. tc. értelmében a birtokkal nem rendelkező nemest, ha valamely bűncselekményt követett el, rögtön el lehetett fogni.
Továbbá figyelmet érdemel az országos kirendeltségnek azon javallatja is, mely szerint minden földesúr az illető tisztviselők által hivatalosan felszólítva köteles lenne a gonosztévők befogására szükséges segédet is adni. Hogy a közbátorságnak szol-gáit, vagy a tisztviselőt senki ne háborgassa büntetlenül, midőn azok a vétkeseket nyomozzák vagy üldözik, azt hazánk közjavára célozó törvényeink minden polgártól méltán megkívánják, de az üldözésre, vagy befogásra szükséges segéderőnek adását szeghetetlen kötelességgé változtatni helytelen volna, nem csak azért, mert hazánk nemeseinek eddig nem ismért új terheltetését vonná maga után, hanem azért is, mert sok, magános pusztákon vagy kisebb falukban lakó birtokosoknak minden értéke, sőt gyakran élete is az üldözött gonosztévők véres bosszújának oltalom nélkül ki lenne téve. Maga megvallja az országos kirendeltség is ezen munkájának első cikkelyében azt, hogy noha mások vétkes tetteit felfödözni minden polgárnak szoros kötelessége volna, de mivel ezen kötelességnek teljesítése gyakran veszedelmet szülhetne, azt tör-vény által parancsolni nem leend tanácsos; minthogy pedig az üldözésre segéderőt nyújtó magános birtokosokat hasonló veszélyek fenyegethetik, és az illető törvényes hatalomnak titoktartása is, mely sok feladót a bévádolt vétkesnek lehető bosszújától gyakran megmentett, az üldözőre nézve mindenkor lehetetlen; valamint a vétkek nyo-mozása csak azoknak lehet szoros törvény által parancsolt kötelessége, kik arra vagy-nak egyenesen rendelve, úgy hasonlóul az üldözésnek és befogásnak kötelességét má-sokra is kiterjeszteni nem volna célarányos. Hozzájárul mindezekhez még az is, hogy a törvényhatóságoknak bérlett szolgái, s az országban tanyázó katonaság, melynek a közbátorság fenntartása lévén törvényes rendeltetése, hivatalosan felszólítva soha meg nem tagadhatja együttmunkálódását; eddig is elegendő hatalom karul szolgáltak a felfedezett vétkeseknek befogására, és valóban sokkal számosabb vétkek maradá-nak büntetlenül azért, mert a vétkes felfedezve nem volt, mint azért, hogy az erőnek és hatalomnak nem léte miatt az üldözött gonosztévőnek ellentállását legyőzni, s azt a büntető igazság kezére szolgáltatni nem lehetett. Hasznos tehát, sőt felette szükséges leend e részben az eddigi törvényes szokásnak további megtartása.
Azt is kívánja törvény által meghatároztatni az országos kirendeltség, hogy a nem halálos vétkeknek részese, habár nemtelen sorsú volna is, elegendő kezesség mellett eleresztetvén, magát szabadlábon védelmezhesse. De figyelembe vévén azt, hogy a most javallott új törvények szelídebb rendelése csak igen kevés vétekre szabván halá-los büntetést, a kezességnek állíthatása majdnem minden rablásra, gyújtogatásra, egy-szóval a vétkeknek legnagyobb részére kiterjedne, kétséget sem szenved, hogy ezen új rendszabásnak elfogadása jót valóban semmit nem eszközölne, sőt inkább a legterhesebb veszélyeket szülné, mert azon szegényebb sorsú tehetetlen, kit az élet leg-súlyosabb szükségei vagy háza népének ínsége csábítottak arra, hogy más tehetősnek 179tulajdonát elidegenítse, legelső vétkes tette vagy ügyetlenségének vagy ön félelemének árulása által kitudódván, kénytelen volna perének végét a tömlöcben elvárni, minthogy sem értéke, sem tehetős baráti nem lévén, kezességet állítani nem tudna. A meg-rögzött gonosztévők ellenben, kik terhes, de titkos lopásaik vagy rablásaik által már több időtől fogva valamely vidéknek rettenetes ostorai valának, minthogy a bosszúálló igazságnak nyomozásait álnok mesterséggel gyakran kikerülvén, tetemes prédáikból magok is, orgazdáik is meggazdagodtak, csak nevetni fogják a törvényes hata-lomnak őket üldöző lépéseit, mert ha kézre kerülnek is, a rablott ezerekből csekély fáradsággal kezest állítanak, és midőn az ellenek lefolyó pernek veszélyes vége közelít, a büntetni akaró bíróságnak gúnyolva hátot fordítván, szerzett prédájokkal odább állanak. Gyakran a kisebb lopás vagy rablás miatt befogott gonosztévők ellen csak pereik folytában világosodnak ki sok terhes vétkek, melyek némelykor halálos bünte-tést is vonhatnak magok után, mert a tömlöcben bűntársaikkal nem értekezhetvén, egymást árulják el, de ha kezesség mellett szabadon védelmezhetik ügyöket, mindazokkal, kik vétkeikben részesek valának, egyetértve szorosan öszvehangzó vallásaik által sok bűnt eltakarnak. Sok tanút adomány vagy ígéret, sokat félelem, és a véres bosszúval való fenyegetés fog a bizonyság tételtől tartóztatni, és mindezeket a törvényhatóságok meggátolni képesek nem lesznek, mert a vádlott bűnösnek alattomos mesterkedéseit felfedezni gyakran lehetetlen.
Ösztönül szolgálna tehát a kezességek eránt javallott rendszabás arra, hogy a vétkezni kezdő folytassa bűneinek pályáját mindaddig, míg vagyont, és tehetős barátokat nem szerez általok, mert akkor sorsa jobb leend, és szabadlábon kezesség mellett folytatott védelmének ideje alatt a fenyítő törvények ostorát hamarább elkerülheti. Igaz ugyan, hogy az országos kirendeltség is tiltja a kezességek állítását ott, ahol a tanúk megvesztegetésétől, vagy általában a véteknek könnyen lehető titkolásától tart-hatni, de mivel ezen környülállások megbírálása mindenkor csak önkénytől függ, és gyakran előre nem látható, a kirendeltség módosításai nem elegendők arra, hogy a kezességek káros következéseit gátolják.
Végre sok szerencsétlen háznépet, sok hitvest, atyát, és gyermeket, sok nyílt bizo-dalmú szíves jó barátot az ínségnek örvényébe buktatnának az efféle kereskedések, mert hány kitanult gonosztévő volna, ki ártatlanságának álnok színlésével hitvesének, atyjának, gyermekének, vérségének, vagy jó barátinak kezességét kicsalván, a rablott értékkel megszöknek, s akkor a fenyítő törvénynek célja se volna elérve, mert nem a vétkező bűnös szenvedné mások példájára tetteinek érdemlett díját, hanem az ártatlan kezes, a másnak emberségének vigyáztalanul bizakodó jó barát károsodnék azért, hogy a szelíd emberiségnek ösztönét, a vérség szavát, és a barátság törvényét követve, barátjáról vagy nemzetsége tagjáról rosszat hinni nem akart, ez pedig jóra sem vezet, és valóban igazságtalan is. Ezek szerint tehát kezességet, mely a vétkek és büntetések természetével egyenesen ellenkezik, soha semmi bűnösre nézve elfogadni nem lehet.
180A 3. cikkelyre, De judice, et judicatu in causis publicis.420 Ezen cikkelyben azt javallja az országos kirendeltség, hogy minden vétkes azon törvényhatóság által ítéltessék meg, hol vétkét elkövette, habár onnan eltávozott is, vagy egyébként máshol tartaná lakását. Vagynak azonban némely nehézségek, melyek miatt ezen általános rendszabást megszorítás nélkül elfogadni nem lehet. Ugyanis
A bíróról és a bűnügyekben való bíráskodásról.
1-ször. A vétekről vádolt nemesember az ítélőszékek előtt megje[le]nni, sőt a törvények folyamotának egész ideje alatt jelen állani köteles; habár ezen javallat szerint valamely nemesember egyik vagy másik távolabb törvényhatóságnak ítélőszékénél tartoznék megjelenni s ügyét védelmezni, mindazon terhes költségeket, melyek a többször ismételt utazásra, s az ítélőszékek helyén tulajdon élelmére szükségesek, honjától, háza népétől, és élelmet adó szolgálatától, vagy gazdaságától elszakasztva vagyonbéli környülállásainak kockáztatása nélkül meg nem győzné, és habár a pernek folytában ártatlanságát bébizonyítván, minden vádnak terhe alul feloldoztatnék is, minthogy kiadásait senki meg nem téríti, legtisztább ártatlansága mellett is tönkre-menne gyakran minden értéke, és igazságtalanul lenne büntetve; törvény és természe-tes igazság szerint pedig a gyanú még nem bizonyosság, és senkit a gyanúnak terhe miatt valóságos bírói megmarasztás előtt büntetni nem szabad. Leginkább ki lennének a hasonló veszedelmeknek téve azon uradalmi tisztek és cselédek, kik egy helyről gyakran a legmesszebb vidékbe tétetnek által, mert ezek az ellenök támasztott vádok tekintetéből a vétek helyének törvényes bírósága elébe lévén idézve, ügyöknek védelme miatt szolgálatok helyét elhagyni kéntelenek lévén, gyakran a per lefolyta után kenyér nélkül maradnának, ez pedig nem csak igazságtalan, hanem a közbátorságra nézve veszedelmes is.
2-szor. Minden vétkesnek megítélésében méltó figyelmet kíván annak sorsa, nevelése, s élete folyása, mindezeket pedig általában véve jobban és bizonyosabban tud-hatja azon törvényhatóság, melyben a vétkes lakik, mint akármely idegen ítélőszék.
3-szor. Azon vétkesekre nézve, kiknek megszökésétől tartani éppen nem volna tanácsos, ezen cikkely 3. §-ának javallatja, mely szerint a vádoló törvényhatóság minden próbákat előbb általküldeni köteles, és azon törvényhatóság, hol a vétkes lakik, ezen próbákat a vádlottal védelmének megszerezhetése végett közölni tartozik, mert ezen közlés által a valóságos vétkes figyelmetessé tétetvén, vagy szökés, vagy megvesztegetés által a bosszúálló igazságnak törvényes lépéseit könnyen kijátszaná.
4-szer. A tapasztalás bizonyítja, hogy gyakran egyik törvényhatóságnak lakosi min-den vétkes tetteiket a szomszéd törvényhatóságnak határában követik el, ha tehát ezeknek vétkeik helyén kellene bűnhődni, törvénytelenül terhelnék azon törvényhatóság közpénztárát, melyben soha semmit nem adóznak, holott vétkes tetteik megfenyítésére 181bizonyosan inkább azon törvényhatóság tartoznék kiadásokat tenni, mely-ben laknak és a közterheket viselik.
5-ször. A törvényes rend parancsolja, hogy minden vétkes ott állja ki büntetését, ahol megítéltetett, ha pedig a vádolt vétkes nem lakásának megyéjében, hanem idegen ítélőszék tömlöcében tölti el büntetésének idejét, büntetve lesznek egyszersmind ártatlan hitvese és gyermekei, kiket a legszentebb érzés ösztönöz, hogy a férjet vagy atyát némelykor láthassák, sőt gyakran gazdasági közös dolgaikban, tőle, mint házi népe fejétől tanácsot is kérnek, mely nélkül talán házi környülállásaik végpusztulásra juthatnának.
Azt kell tehát törvény által meghatározni, hogy minden nemes és nemtelen, kinek állandó bizonyos lakása vagy tulajdon fekvő értéke vagyon, mindenkor azon törvényhatóság által ítéltessék meg, melyben lakását tartja, habár a vétket máshol követ-te is el. Igaz ugyan, hogy a próbák megszerzése, és a tanúknak szembeállítás végett általküldése gyakran tetemes költségbe fog kerülni, de csakugyan igazságosabb az, hogy az efféle költségeket inkább az illető törvényhatóságok viseljék, mintsem hogy valaha valamely igazságtalanul vádolt ártatlan az ilyes kiadások nehéz súlyával törvénytelenül terheltessék, mert az ártatlannak helytelen sérelmét orvosolni többé nem lehet, a törvényhatóságoknak pedig amúgy is fő kötelességök a közbátorság fenntartására szorosan ügyelni. Ha azonban valamely esetben a tanúknak szembeállítás végett szükséges megjelenése éppen lehetetlen volna, akkor hatalmában álljon a bí-róságnak törvényes ítélet által arra kényszeríteni a vádolt alperest, hogy a szembeállás végett a másik törvényhatóságnál megjelenni tartozzék, melyet ha elmulasztana, vagy ha egyébként is már fogva volna, mindenkor elegendő őrizet és hatalom kar mellett a megítélő törvényhatóság költségein kísértessék oda; minden próbák megszerzése után azonban megítélés végett mindenkor visszavezetendő leend.
Ami pedig a bizonytalan tartózkodású nemteleneket és hasonlóul kóborló értéktelen nemeseket illeti, minthogy ezeknek megszökésétől félni lehet, mihelyest a vétek fontos, és elegendő gyanújával terheltetnek, az illető törvényhatóság által tüstént bé-fogattassanak, és ha tartózkodások helyén semmit nem vétettek, azon törvényhatóságnak adassanak által, melyben a vétket elkövették, mert ezt a közbátorság tekintete megkívánja.
Végre minden félreértések és balmagyarázatok elkerülése végett világos törvény által meg kell azt is határozni, hogy a vérhatalommal bíró uradalmak ítélő hatalma csak valóságos alattvalóikra, kiknek személye egyébként is azon uradalom bíróskodá-sa alá tartozik, terjedhet ki, más földesúrnak, vagy akármely független magános személynek alattvalóját és cselédjét tehát soha semmi szín alatt vérhatalmi bíróskodása-ik alá nem vonhatják, hanem ezeknek egyenesen az illető megye törvényszéke leend bírájok, mely határozás a királyi városokban lakó nemesek szolgáiról is értetődik.
182A 6. cikkelyre, De probationibus in genere, et specie.421 Ezen cikkelynek 32. §-ában azt véli az országos kirendeltség, hogy midőn a valósággal megtörtént véteknek bébizo-nyított jelei az esetnek környülállásaival egyezőleg valamely vádolt alperest terhelnek, és az ellenpróbákkal azokat megcáfolni nem képes, de egyébként is semmi ok nincsen, melyből a véteknek más személy által lett elkövetését gyanítani lehetne, méltán következhetik ugyan az alperesnek megmarasztása, de a rendes büntetésnél kisebbet kell ellene határozni. Mivel azonban tapasztalás bizonyítja, hogy a legfontosabb gyanút gerjesztő jeleknek szerencsétlen öszvefonódása sokszor éppen olyan személyt ter-helt, kinek ártatlansága későbben jött világosságra, holott a bűnnek elkövetését másra valakire még csak távolról sem lehetett gyanítani; mivel továbbá büntetést határozni, s a polgárok személyes jussait csorbítani csak a legvilágosabb próbák után, csak a tökéletes bírói bizonyság mellett lehet és szabad, mivel végre a bévezetésnél említett alap igazság szerint polgári köztársaságunk fő célja is megkívánja azt, hogy a vétek maradjon inkább büntetlenül, mintsem hogy valamely ártatlan polgár tévedésből szenvedjen; törvény által kell meghatározni, hogy megmarasztó ítéletet csak vilá-gos és tökéletes próbákon, nem pedig jeleken és gyanúságokon lehessen alapítani. De amúgy is maga magával ellenkezik a kirendeltség, midőn az efféle környülállások között csak kisebb büntetéssel rendeli fenyíteni a megmarasztott alperest, mert ha annak vétke bizonyos és terhes, megkívánja a törvények rendelésének szeghetetlen szentsége, hogy a meghatározott büntetés a vétket egész mértékben kövesse, ha pe-dig a bizonyítások valamely részben kétségesek és hiányosak, akkor a büntetés mindenkor veszedelmes, mert az okozott sérelem orvosolhatatlan marad.
A bizonyításról általában és különösen.
A 10. cikkelyre, De poenis delinquentium.422 Ezen cikkelyben a testi büntetés alul fel-menti az országos kirendeltség a többek között a kereskedőket, céhbéli mesterembereket, szorgalmatos parasztokat, helységek elöljáróit és a haszonbérlőket, mindezekre nézve azonban némely észrevételek adják elől magokat.
A bűnösök megbüntetéséről.
Ugyanis ami mesterembereket illeti, minthogy a kereskedői munkára tett észrevé-teleinkben a céheknek eltörlése javalltatik, bizonyos céhbéli mesteremberek nem len-nének, de amúgy is számos példa bizonyítja, hogy sok, falun lakó mesterember mind szokásainak durvaságára, mind erkölcseinek romlottságára nézve semmit nem külön-bözik a legmíveletlenebb pásztortól, nem volna tehát tanácsos minden mesterembert azért, mert mesterember, a testi büntetések terhétől általában felmenteni, mert sokat közülök csak az ettől való félelem tarthat zabolán. Hasonló tekintetet érdemelnek a helységek elöljárói s a szorgalmatosabb jobbágyok, mert az érték és iparkodás nincsen mindenkor az erkölcsösebb élettel és a finomabb böcsület érzéssel öszvekötve, sőt éppen az elöljárók, kik példásabb élettel volnának kötelesek, és iparkodó tehetősebb 183jobbágyok, kik a vétek hasznaira nem szorultak, nem kímélést, hanem terhesebb büntetést érdemelnek bűneikért. Végre a haszonbérlők közül sokan durvábbak és er-kölcstelenebbek akármely parasztnál; sok csárdás, korcsmáros, zsidó és árendás, bir-kás a tömlöcöt alig tartaná büntetésnek testi fenyíték nélkül, mert élelme pontosan megjárna, melynél jobbhoz és többhöz talán tulajdon házánál sem szokott, a közmunkától pedig nem félne, mert dolog között nevelkedett; nem volna tehát a kiszabott büntetésben semmi rettentő, mely őtet a vétektől tartóztassa, sőt ha egyszer törvénnyé válnék, hogy a haszonbérlők testi büntetést nem szenvednek, sok gonosz-tévő félbehagyná szolgálatát, és bérbe venne valamit, mert a bért vétkeinek jövedelméből megfizetné, és ha gonoszságai felfedeztetnének is, testi büntetést mint haszon-bérlő nem kapván, a fenyítéknek legsúlyosabb terhétől me?ten maradna. Mindazokra nézve tehát, kik ezen cikkelynek 9. §-ában e) és f) betűk alatt elszámláltatnak, törvény által azt kellene rendelni, hogy tekintetbe véve életök folytát, neveltetésöket és erkölcseiket, mindenkor a törvényes bíróság határozza el, ha testi büntetés alá tartoznak-é? S midőn azt szükségesnek látja, botot, vagy korbácsot nékiek is szinte, mint más parasztoknak szabasson fenyítékül.
A 11. cikkelyre, De sententia.423 Ezen cikkelyhez megjegyeztetik, hogy mivel némely vádolt és gyakran le is tartóztatott alperes, vagy a próbák hiányossága miatt vagy ártatlanságának tökéletes bebizonyítása után feloldozó ítéletet nyer, hogy letartóztatása, és az ellene folytatott bűnper azok előtt, kik annak végét nem tudják, becsületének ártalmára ne legyen, nehogy a közvélemény, mely minden büntetett vétkest méltán gyalázattal bélyegez, az ártatlannak is szolgálat vagy hivatal nyerésében gáto-kat vethessen, törvény által kell megparancsolni, hogy minden ártatlannak feloldozó törvényes ítéletet az illető törvényhatóságnak kebelében annak rende szerint a hirdet-mények sorában általános köztudománnyá tétessék, s ezenfelül a feloldozottnak ezen ítélet vármegye vagy vérhatalmi urodalom pecsétje alatt kiadassék, hogy ezzel böcsü-letének tisztaságát, és a letartóztatás alatt eltöltött idejét mindenhol és minden esetben a lehető gyanúból kimenthesse. Mert azon törvényes hatalom, mely a közjónak tekintetéből kénytelen volt a gyanúval terhelt polgárt személyes szabadságától egy ide-ig megfosztani, vagy a nemesembernek közhírét bűnper által kockáztatni, a bébizo-nyított ártatlanságnak minden lehető elégtétellel tartozik.
Az ítéletről.
A 12. cikkelyre, De apellata.424 Nem lehet elfogadni ezen cikkely 4. §-ának azon javallatát, hogy midőn a bűntársok közül csak egyik viheti fel az ellene hozott ítéletet, a fellebbvitel a többinek is használhatván, hogy a pernek megérkezéséig tömlöcben szenvedni ne kénteleníttessenek, kezesség mellett szabadlábra eresztethetnek, mert itt is nagy részben meg vagynak mindazon okok, melyek a 2. cikkelyre tett észrevételben 184a kezesség ellen általában felhozattak. Mivel azonban a feljebbvitt pereknek végső megvizsgálása gyakran sok időre terjed, az ítéletet pedig végső megvizsgálás előtt teljesítésbe venni, magával a fellebbvitel természetével is ellenkezik, megtörténik azonban az is, hogy a tömlöcnek és testi büntetésnek bizonyos időszakaszokban le-endő elszenvedésére kárhoztatott vétkes ellen az ítélet felsőbb helyen is úgy hagyatik helyben, hogy a tömlöcnek ideje a törvényszéki megmarasztó ítéletnek napjától vegye kezdetét, s ekkor az időnként kiállandó testi büntetésnek számából vagy egy rész elmarad, vagy ha az időköz rövidebbre vétetik, a megítélt vétkesnek egészsége, sőt talán élete is kockáztatva lesz; mindezen kétségek s nehézségek elkerülése végett nem leend felesleges a főbb ítélőszékeket törvény által oda utasítani, hogy azon időre, melyet a letartóztatott rabnak tömlöcben tölteni kellett, mindenkor figyelemmel lévén, azon mennyiséget, a mire még ezen felül érdemesnek találtatik, mindenkor önnön ítéleteik kihirdetése napjától vegyék számlálásba, világosan kifejezvén minden kárhoztató ítéletben azt, hogy a vétkes a letartóztatás idején kívül még a felsőbb íté-let kihirdetése napjától mennyi tömlöcözésre, mely számú, és milyen idő szakaszokban elszenvedendő testi büntetésre ítéltetik.
A fellebbezésről.
A 14. cikkelyre, De executione.425 A halálos büntetések végrehajtásának fő célja csak azon példa, melynek a polgárokat minden vétkektől, s a törvények önkényes megsze-gésétől tartóztatni kellene, és éppen ezen célnak eszközlése végett történtek eddig nyilvánságos köz helyen a halálos ítéletek végrehajtásai. Az alkotó természet azonban oly érzést oltott a legvadabb embernek is szívében, hogy halállal küszködő ember-társát, kinek elhunytából egyenes hasznot nem reményl, részvétellel nézi még akkor is: midőn az, undok vétkeinek díjában, az ártatlant oltalmazó törvények szava által szenvedi halálát; köz tapasztalás bizonyítja, hogy a halálos ítélet végrehajtását szemlélő népcsoportnak nagy része sajnálkodva, és könnyezve tér vissza, de nem a vétkes által meggyilkolt ártotlanokért, hanem a kivégzett vétkesért folynak könnyei. Ha bor-zadást gerjesztének is a gonosztévőnek vérengző vétkei akkor, midőn az a bosszúál-ló igazságnak kezére került, ha perének folyta alatt méltó keseredéssel halált kiáltott is fejére az indulatos népcsoportnak közszava, a halálos ítéletnek végrehajtásakor mind-azonáltal felejtve vagynak minden vétkei, senki nem figyelmez a felolvasott ítélet tar-talmára, csak a szenvedő bűnöst látják, sajnálják és bámulják, s az első borzadásnak, az előbbi gyűlölségnek helyét szánakozó részvétel foglalja el. Bizonysága ennek azon környülállás is, hogy a végrehajtást teljesítő hóhérok egy kis ügyetlenség miatt is, mely a tíz gyilkosságért tíz halált érdemlő gonosztévőnek csak egy két percenetig426 nyújtotta végső kínjait, gyakran alig menekedének meg a felzúdult köznépnek indulatos dühétől, mely felhevülésében kész lett volna az igazságnak ártatlan szolgáját is, 185talán menthető vigyáztalanságért kínosabb halállal büntetni, mint magát a törvény ál-tal méltó halálra kárhoztatott gonosztévőt. Ha kivált a vétkes életének végóráiban, különösen végrehajtásakor a halálnak félelmeit elnyomja, és a Mindenhatónak végtelen irgalmában bizakodva csendes ájtatos lélekkel, vagy átalkodott erős tökélettel szenvedi a halálos csapást, nem a vétektől irtózást, hanem bámulást fog gerjeszteni a durva sokaságnak, hőse lesz a köznép regéinek, és tárgya a pásztorok dalainak, mert fájdalom, nem harcok és ütközetek zivatarit, nem a tatárnak és töröknek dúló korából eredett néphagyományokat, hanem nagy részben a hajdan híres rablóknak véres tetteit, szerelmét és elszánt halálát énekli nálunk a durva csoport; az életerővel teljes fiatal pásztornak feszülő kebelét pedig szinte úgy emelik az efféle dalok, mint a mí-veltebb emberét azon hősöknek példája, kik a hírért és hazáért csatázva, vagy büszkén szenvedve vérmezőn vagy hóhér által vesztették éltöket. Emelik pedig ezen rossz-ra vezető visszás lelkesedést a halálos ítéletek nyilvános végrehajtásai, károsak tehát, mert oktató példa helyett eltörlik a köznépnél még azon első hasznos borzadást is, melyet a vétkesnek közhírré tett bűnei szülének.
A végrehajtásról.
Pillanata.
Ugyanazért célarányosabb volna törvény által ezt határozni, hogy minden halálos büntetés az ítéletnek nyilvánságos, és az egész megye kebelében is leendő kihirdetése után nem nyilván, hanem a tömlöcben teljesíttessék, s a teljesítésnek percenete csak a lélekharangnak meghúzása által adassék a közönségnek tudtára, a kivégzettnek holt-teste azonban a városon kívül valamely erre határozott szabad427 köz helyen példa vé-gett két vagy három napig nyilván kitétessék. El lesz így érve a büntetésnek fő célja, mert látni fogja minden polgár, hogy a törvényben kiszabott rettentő büntetés nem sikeretlen puszta fenyegetés, hanem az a vétkes ellen teljesíttetik is; tapasztalni fogja, hogy a törvényt büntetlenül megszegni, s annak fenyítékét elkerülni vagy kijátszani nem lehet; nem fog a bűnös is részvétet vagy bámulást gerjeszteni, mert utolsó küsz-ködését a végpercenetig megtartott erős és elszánt lelkét a köznép látni nem fogja, lelketlen holtteste pedig inkább irtózást okoz.
Szabad – Deák Ferenc s. k. beszúrása.
A halálos ítéletek végrehajtásának itten javallott módjára nézve azonban a választmánynak némely tagjai428 különböző véleményt tartottak, és a végrehajtásoknak eddig való nyilvánságos módját a példaadás eszközlésére sikeresebbnek vélvén, azt továbbra is megtartani, ezen különböző véleményt a nemes vármegye közgyűlésén be-jelenteni kívánták.
A választmánynak némely tagjai – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: Skublics Károly, Nagy Antal, Farkas János tábla-, és Csillagh Lajos főszolgabíró urak.
Végre a szelíd emberiség, a levegő dögleletes megromlásának elkerülése, és azon vak babonáknak, melyek a kivégzett gonosztévők kitett testeivel nem egyszer gyakoroltatnak, kiirtása vagy legalább meggátlása szükségessé teszik, hogy a holttest legalább harmadnap múlva eltakaríttassék, mert az utak mellett az akasztófákon lógó holt-testek 186nem annyira sikeres példák valának eddig is, mint inkább csinosabb századunk mívelt erkölcseinek valóságos gúnyolása.
A 2. résznek 13. cikkelyére, De homicidio in genere, ejusque speciebus.429 Az országos kirendeltség ezen cikkelynek 13., 14. és 15. §-aiban a tulajdon csecsemőjét meggyilkoló édesanyának legnagyobb büntetését négy esztendei tömlöcre határozza, de ja-vallatja sok fontos tekinteteknél fogva helyben nem hagyható. Minden véteknek nagy-ságát a cselekvőnek gonoszsága, és a megszegett kötelességek szentsége határozza meg. Az egyik gyilkos halálos ellenségét sújtja le, hogy annak ingerlő bosszantásaitól végre menekedjék, a másik mérget kever, hogy élete boldogságának gyilkosát, méltán gyűlölt hitvesét kivégezze; a harmadik öldöklő kézzel hárítja el határt nem ismérő szerelmének akadályait, és mindezeknek vétke borzasztó, de a tulajdon gyermekét gyilkoló anyához hasonlítva, még ezek menthetők, mert őket a felzúdult indulatok zabolátlan hatalma ragadta vétekre, a gyilkos anya pedig a legszentebb érzéseket, a természet legszorosabb kötelét nem ingerelve, hanem hideg fontolással zúzta öszve. Ha az ártatlan csecsemő, kit a jótévő természet anyjának ápolgató szeretetére bízott, ki tehetetlen állapotában véteni senkinek nem képes, még idegentől is elhagyattatásá-ban segédet és oltalmat érdemel, ha már azon idegen, ki az ilyen csecsemőt életétől megfosztani nem borzad, méltán a legvadabb indulatú gonosztévőnek tartatik, mert az emberiség szelídebb érzéséből egészen kivetkőzött, mennyire megromlott lehet azon gyilkos anyának szíve, ki tulajdon gyermekének szeretet, ápolgatás és oltalom helyett véres halállal végezi életét. Ha az elszánt akaratú testvérgyilkost maga az országos kirendeltség is halállal rendeli büntettetni, leginkább azért, mert az a vérség szent kötelét feldúlta gyilkoló kezével, mennyivel inkább méltó a halálra azon gyilkos anya, kit még szentebb kötelek kapcsolának önszülöttének életéhez. Szükséges tehát a csecsemőt meggyilkoló édesanyának büntetését is a legterhesebb beszámlálás esetében halálra, egyébként pedig három hónaptól kezdve legalább 8 esztendőkig tartó tömlöcre határozni, mert a vétket enyhítő környülállások mindenkor a bírónak elítélésétől függnek.
Az emberölésről általában és annak fajairól.
A 3. résznek 2. cikkelyére, De delictis contra ordinem publicum,430 különösen a 9. §-ra megjegyeztetik, hogy mivel az első résznek 2. cikkelyénél előadott észrevételben lévő számos okok miatt a gonosztévők üldözésére segédet adni senki nem köteleztethetik, ezen 9. §-nak rendelése helyben nem hagyható.
A közrend elleni bűncselekményekről.
A 4. cikkelynél, De delictis honori civium injuriosis,431 megjegyeztetik az, hogy mivel a mocskolódásnak ezen cikkelyben említett büntetése nincsen minden mocskolásra általában kiterjesztve, mivel továbbá a magános megbosszulásnak útja csak mellékesen említtetik anélkül, hogy akár itt, akár a polgári törvények sorában csak legkevesebb 187javallat volna is a becstelenítési pereknek elrendeléséről, nem lesz felesleges világos törvényt alkotni azeránt, hogy azon becstelenítéseknek, melyek megbosszulása közfigyelem alá nem tartozik, törvényes díja, valamint a hatalmaskodásnál kétszereztessék, s a megmarasztott alperes köteles légyen a perbéli költségeket egész meny-nyiségben megtéríteni. Többnyire ezen pénzbéli büntetésnél is, valamint általában a birsagiumoknál mondva volt, az egyébként a bírót illető rész egyenesen a törvényha-tóság közpénztárába folyjon.
A becsületsértésekről.
Többnyire az itt elszámlált megjegyzéseken kívül ezen három részből álló bünte-tő törvénykönyvre semmi különös észrevétel nem lévén, annak minden egyéb cikkelyei változtatás nélkül elfogadhatók.
Mindezek után toldalék gyanánt a rabokkal való bánásmódot adja elő az országos kirendeltség, mely általában helyes és elfogadható. Mivel azonban a raboknak otthoni munka által leendő elfoglalására csaknem minden megyében még előkészületek, s erre költségek szükségesek, melyeket az adózó népnek szerfeletti terheltetése nélkül egyhamar megszerezni nem lehet, nehogy addig is, míg az efféle intézetek megállapítva lesznek, a rabok henyélve vesztegeljenek, a kirendeltség javallatának 29. §-át mindenesetre úgy kell érteni, hogy a belső dolgozóházaknak, posztó vagy pakróc szövéseknek, és más efféléknek, melyek mindenkor az illető törvényhatóságok választásától függnek, alkalmatos elrendeléséig a megítélt rabok elegendő vigyázat mel-lett külső munkára is alkalmaztathassanak.
Ami az ország minden kerületeiben felállítandó fenyítő házakat illeti, valóban óhaj-tani lehetne, hogy a törvényhatóságok tömlöcei, melyek a gonosztévőknek egyre ne-velkedő száma miatt naponként szűkebbek lesznek, valamely efféle intézetek által leg-alább egy részben megürülvén, a rabok szükséges elválasztása könnyebben eszközöl-tethessék, mivel azonban több ilyen fenyítő házak felállítása tetemesebb költségeket kíván, mintsem hogy azok pénzetlen hazánknak szűkölködő polgári viselni képesek volnának, mivel továbbá tartani méltán lehet attól is: hogy a szegedi fenyítőház példá-jokért ezen intézetekben a megítélt raboknak tartásáért sokkal több kiadások lesznek a törvényhatóságok által megtérítendők, mint amennyit ugyanazon raboknak élelmére magok a törvényhatóságok otthoni tömlöceikben költöttek volna, nevelkedvén tehát ezáltal is a szegény adózó nép tetemes terheinek súlya, nem haszon, hanem ín-ség és káros következések eszközöltetnének, a javallott intézetek megalapítását csak akkor lehet elfogadni, ha a felséges aeraium hazánk közjavának tekintetéből minden felállításbéli költségeket elvállal, s az intézetek elrendelése is olyan sikerrel bírhat, hogy általok a törvényhatóságok pénztárainak semmi terhesebb és újabb költségek nem okoztatnak.
A vérhatalommal bíró törvényhatóságok számára készített utasítás általában elfogadható, nem lesz azonban felesleges a vérhatalommal bíró földesurakról ezen helyen egy-két szóval említést tenni.
188Számosak azon panaszok, melyek hazánknak több vidékeinek a vérhatalommal bíró magános urodalmak visszaéléseit tárgyozzák; gyakran a földesurak, még gyakrabban azok tudta nélkül urodalmi tisztjeik a bűnről vádolt cselédet, vagy jobbágyot legterhesebb vétekért is az úriszéken, hol ők is mint törvényes bírók hellyel és vokssal bírnak, voksaik többségével csak igen csekély büntetésre kárhoztatják, és mivel a per feljebb sem vitetik, örökre födözve marad a bosszúálló igazság kiszolgáltatásának önkényes elcsavarása, gyakran a terhesebb fenyítéket határozó törvényes ítélet, minthogy végrehajtását az urodalmi tiszt veszi eszközlésbe, vagy a legnagyobb kímélő engedékenységgel, vagy talán éppen nem is teljesíttetik, és így a vétkes közbátorságunk sérelmével az igazságnak büntető ostorát elkerüli, mind ezen kiszökéseket pedig a vármegyék törvényhatósága sem gátolhatja, mert az uradalmak vérhatalma sem íté-leteinek hozásában, sem azok végrehajtásában a vármegyéktől még eddig függésbe nem vala. Leginkább elkerültethetnének hasonló visszaélések az által, ha a magános urodalmak vér hatalmi jussa végképpen, és általában eltöröltetnek, mivel azonban egy-néhánynak vétkes kiszökése a rendet, és törvényt tisztelőkre büntetést nem vonhat, mivel a kétségtelen jussok sérelme magát a tulajdont is tetemesen csorbítja, mivel az eltörlés esetében azon raboknak élelme, eddig a vérhatalmú földes urak tápláltak, a vármegyék pénztárait terhelnék, célarányosabb leend a visszaélések lehetőségét oly móddal gátolni: hogy a bűnperek megítélésében sem az uradalmi ügyész, akármely uradalmi tiszt, sem maga a földesúr vokssal ne bírjon, minden vérhatalommal bíró magános birtokos a megítélt raboknak táblás jegyzését a vidékbéli szolgabírónak fer-tályonként megküldeni köteleztessék, s ezen szolgabíró az uradalmi tömlöcöket gyak-rabban megtekinteni, s a testi büntetések teljesítésekor vagy maga jelen lenni, vagy egy járásbéli esküdtet maga helyet kiküldeni tartozzék, ki a perben hozott ítéletet meg-tekintvén, a kiszabott büntetésnek rendes és törvényes végrehajtására szoros felügye-léssel légyen. Amely uradalom pedig kötelességét e részben elmulasztja, vagy amelynek tömlöceiből vigyáztalanság miatt a rabok ismételve megszöknek, annak törvényeink szerint leendő megbüntetése per útján is eszközöltessék.
Végre azon utasítások, melyek a megsértett élő vagy holttestek orvosi megvizsgálása eránt készültek, észrevétel nélkül elfogadhatók.
Bérekesztőleg, minthogy az országos kirendeltség a nyomban ítélő törvényszékről semmi határozást nem javall, ezt pedig végképpen eltörleni, vagy továbbá is törvényeken kívül lehető önkényes változtatásoknak kitenni hazánk közbátorsága tilta-ná, szükséges valóban az 1793. esztendei kirendeltségnek e részben javallt cikkelyét általában elfogadni és törvénnyé változtatni oly világos megjegyzéssel, hogy a nyomban ítélő törvényszék is csak azon vétkesekre mondhasson halálos ítéletet, kik ezen új büntető törvénykönyvnek rendszabásai szerint a szokott, és rendes törvényes úton is halálos büntetést kapnának, mert azon esetek, melyekben az efféle nyomban ítélő törvényszékek felállítása javalltatik, az igazságnak legserényebb kiszolgáltatását kíván-ják ugyan, de a szerfeletti keménység mind a természetes igazsággal, mind az emberiséggel 189ellenkezik, kegyetlenség volna pedig ezen rendkívüli törvénykezés módja mel-lett keményebben büntetni, mint a mennyire a véteknek minéműsége, a beszámlálásnak mekkorasága, és meghatározott törvényeink rendelése parancsolják.
