2. A DÁK KIRÁLYSÁG
2. A DÁK KIRÁLYSÁG
A dák királyság új, részletes monográfiája H. DAICOVICIU, Dacia de la Burebista la cucerirea romană (Cluj 1972), ahol a régebbi irodalom csaknem minden vonatkozásban megtalálható. A görög és római importtárgyak hasznos összeállítása ennél újabb keletű: I. GLODARIU, Dacian Trade with the Hellenistic and Roman World (BAR Suppl. Series 8, London 1976). I. H. CRIŞAN, Burebista and his time (Bucureşti 1978) a címben jelzett korszak részletes feldolgozását kísérli meg, a források beható elemzését azonban sokszor spekulációkkal helyettesíti.
Nemcsak nyelvészeti szempontból fontos összefoglalás I. I. Russu, Die Sprache der Thrako-Daker (Bucureşti 1969). A geták és dákok pénzverésének feldolgozása C. PREDA, Monedele geto-dacilor (Bucureşti 1973).
A dákokkal nyugat és dél felől határos területek politikai történetét a római hódításig két korábbi munkám alapján összegezem; lásd egyrészt Pannonia címszó alatt RE Suppl. Bd. IX. Stuttgart 1962, 527–537; másrészt Die Vorgeschichte Obermösiens im hellenistisch-römischen Zeitalter (Acta Ant. Hung. 14, 1966), vö. Pannonia and Upper Moesia (London 1974. 1–30). Ez utóbbi munkámban több helyen szólok a birodalmon kívül maradt törzsek eldákosodásáról. Vitatott, hogy a Pannonia területén késő kelta vagy kora császárkori leletösszefüggésben felbukkanó dák kerámia Burebista nyugati előretörésének régészeti nyoma-e, vagy a kora császárkor folyamán a Kárpát-medence északi feléből Pannoniába telepített és részben már eldákosodott germán és kelta néptöredékektől származik. A dákok régészeti nyomairól az Alföldön VISY Zs., Die Daker am (!) Gebiet von Ungarn (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged 1970). Oroles és Rubobostes koráról megszívlelendő szempontok V. ILIESCU cikkében, Wann lebte König Oroles (Analele Univ. Bucureşti, Limbi Classice 17, 1970).
A dák királyokat Jordanes gót története sorolja fel (73, 76, 77), aki a geták és dákok egykori területén megtelepedett gótokkal azonosította a getákat és dákokat. Gót (tehát dák) elfogultságával magyarázható, hogy a vereséget szenvedő Decebalust elhallgatja. A dák királynevek írásában sorozatos torzulások találhatók nála. – Burebista haláláról és birodalma széthullásáról Sztrabón VII. 3,11 nyújtja a legtöbbet. – Cotiso és Comosicus azonosítása természetesen rendkívül bizonytalan; elsősorban az támogathatja, hogy Cotisóról Jordanes nem tud, holott a centrális dák területnek minden jel szerint Cotiso volt a királya, s kiemelkedő jelentőségét a többi utód király között a neki szentelt figyelem (vö. pl. Horatius, Carm. III. 9) tanúsítja. Kevesebb nehézséget okoz egy Koszón nevű király, akinek görög betűs, de római aranypénzei azon a területen kerülnek elő, ahol Cotiso királyságát kell gyanítanunk. Valószínű, hogy a dák király kb. Kot-szó-nak ejtett nevét latinul és görögül többféleképpen írták át (Cotiso, Koszón). A Koszón-pénzeket a kutatás a Caesar halálát követő időre teszi, és a dák–római kapcsolatok egyik szép bizonyítékát látja bennük.
Licinius Crassus dák háborújáról és a római hagyományban való eltussolásáról A. MÓCSY, Der vertuschte Dakerkrieg des M. Licinius Crassus (Historia 15, 1966). Oescus legiótáboráról és e partszakasz korai megszállásáról B. GEROV, Epigraphische Beiträge zu Geschichte des mösischen Limes etc. (Acta Ant. Hung. 15, 1967). A szarmaták áttelepüléséről az Alföldre A. MÓCSY, Die Einwanderung der Jazygen (Acta Ant. Hung. 25, 1977). A Vaskapu feletti Duna-szakasz hajóvontató útjáról máig fontos munka E. SWOBODA, Forschungen am obermösischen Limes. Österr. Akad. Schriften der Balkankomm., Antiquarische Abt. X. (Wien 1939); az 552 útépítési feliratokat a legjobban A. et J. ŠAŠEL, Inscriptiones Latinae quae in Iugoslavia inter annos MCMXL et MCMLX repertae et editae sunt. Situla 5 (Ljubljana 1963. 55–63. sz.), újabb felirat M. GASRIČEVIĆ, Straßenbau in der Donja Klisura etc. (Arheološki Vestnik 23, 1972).
Nem lehet a dákok Scorilo kori története szempontjából egyértelműen felhasználni Plautius Silvanus Aelianus nevezetes feliratát (DOBÓ 840 sz.); ez a szenátor Nero uralkodásának vége felé Moesia helytartójaként „a basztarnák és roxolánok királyainak fiait, a dákokénak testvérét, miután fogságba ejtette, illetve az ellenségtől kiszabadította őket, visszaküldte”. E tömör fogalmazásból nem derül ki, hogy a dák király testvére római vagy más, például szarmata fogságba esett-e. Utóbbi esetben a szövegrész a dák–római foedus bizonyítéka. Az épp e helyen hibás szövegű felirat egyik értelmezése szerint (Dacorum fratrum: a „testvér”, azaz szövetséges dákok) valóban erről lenne szó, azonban a mindenképp értelmetlen, a mondatszerkezetbe nem illő Dacorum fratrum javításra szorul. A szokásos fratres-re való javítás helyett paleográfiai okokból kézenfekvőbb a fratrem.
Ptolemaiosz Dacia-leírásának (Geogr. III. 8) kora nem vitatott annyiban, hogy Dacia provincia megszervezésénél korábbinak tartják. Eltérés van azonban a földrajzi körülhatárolás és a helységek („városok”) jegyzéke között. Utóbbi nem terjed ki az egész, Tisza–Dnyeszter közötti területre, hanem néhány kivétellel a későbbi Dacia tartomány területére szorítkozik. Mivel e határokon belül a népjegyzék tizenöt „törzse” nem helyezhető el – a kosztobókok például biztosan nem tartoztak a provinciához –, a népek felsorolását a Tisza–Dnyeszter közötti (bizonyára „kerekítve” adott) elhatárolással közös eredetűnek kell tartanunk. Az öt sorba és három oszlopba rendezett népek között a helynévből képzett nevek a második sorban kezdődnek, majd a további sorokban, tehát dél felé menve a bal oldali, tehát nyugati oldalra korlátozódnak. Ez megfelelhet a dákok Erdély közepe felől délnyugat felé elnyúló szállásterületének. A görög betűs kőtömbökről lásd BODOR A., Blocurile cu litere greceşti din cetăţile dacice (Crisia 2, 1972), aki számokat lát a jelekben.
Traianus háborús előkészületei közé kell sorolnunk a Vaskapu sziklazátonyait kikerülő csatorna építését is, amelyet nemrég előkerült felirata szerint 101-ben, tehát közvetlenül a háború megkezdése előtt fejeztek be, lásd J. ŠAŠEL, Trajan’s Canal at the Iron Gate (JRS 63, 1973). Bár erre a csatornára a dunai hajóforgalom megnövekedésével a rómaiaknak előbb vagy utóbb mindenképpen szükségük lett volna, az időpont miatt a hadi előkészületek közé kell ezt a nagy művet sorolnunk. Decebalus országát csak két oldalról, a Bánság és Oltenia felől lehetett megtámadni; Traianus mindkét hadjáratában így is járt el. A Dunától kiinduló két seregcsoport között azonban csak a Dunán lehetett összeköttetést teremteni. A felvonulás, az utánpótlás és az esetleges visszavonulás alapvonala a Duna volt. A dák háborúk újabb tömör áttekintése G. FORNI, La provincia della Dacia e la politica romana (Romania Romana, Accad. Naz. dei Lincei 371, 1974. No. 207); e füzetben több jó áttekintés található a dák királyságról is.
