GYULA ÉS A GYULÁK. A GYULÁK ORSZÁGA A GYULÁK BIZÁNCI SZÖVETSÉGBEN
GYULA ÉS A GYULÁK. A GYULÁK ORSZÁGA
A GYULÁK BIZÁNCI SZÖVETSÉGBEN
A GYULÁK BIZÁNCI SZÖVETSÉGBEN
Bíborbanszületett Konstantin magyar vonatkozású szövegeit közli A magyarok elődeiről és a honfoglalásról (S. a. r. GYÖRFFY GYÖRGY. 2., bőv. kiad. Bp. 1975), uo. Liudprand szövege is. Eredeti szövegek és magyar fordításuk: MORAVCSIK GYULA, Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai (Bp. 1984). Bogát személyét Erdéllyel kapcsolatban: GYÖRFFY GYÖRGY, A honfoglaló magyarok települési rendjéről (Arch. Ért. 97, 1970. 217–219) kiemelte, Gyulafehérvár építését neki tulajdonítja (uo. 224), sőt az Árpád-házzal való rokonságára is célzott. Ugyancsak GYÖRFFY mutatott rá (Honfoglalás, megtelepedés és kalandozások. In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Bp. 1977. 143) arra, hogy a nyugati „kalandozásokon” egy Árpád-házi herceg mellett a gyula vagy a harka vett részt vezértársként. A Liudprandnál 921-ben szereplő Dursac nevét GYÖRFFY (A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. S. a. r. GYÖRFFY GYÖRGY. Bp. 1958, 19752. 525. sz. jegyzet) Árpád fia Tarhoséval azonosítja, míg Bogátot (Magyarország története I. Bp. 1984. 663) harkának, Erdélyben megszállt vezérnek (uo. 629), következőleg az első erdélyi gyulának feltételezi, amivel egyetértek. Éppen ezért nem oszthatom véleményét (uo. 683, 701, 764), hogy Zombor gyula fiai, Prokuj és Zsombor csak a 10. század második felében költöztek volna Erdélybe, mely addig csak a gyulák nyári legelőterülete lett volna. Ez utóbbi ellen szólnak egyébként a Bóna által felsorolt korai magyar régészeti leletek is. Zombor gyula Zsombor fiának a családfán való elhelyezését (uo. 746–747), sőt egyáltalán létezését nem látom bizonyíthatónak. A Kónsztantinosznál Kál fia Bulcsú és az Anonymusnál Bogát fia Bulcsú néven szereplő személy azonosságát történetírásunk nem vonta kétségbe, de GYÖRFFY (Krónikáink 119) Bogátot és Bulcsút rokonság (azonos nemzetség) alapján kapcsolja össze, míg szerintem inkább a harka méltóság viselése vezette Anonymust abban, hogy Bulcsút Bogát fiának mondja. Bogát, Zombor és 591rokonaik neveit viselő helységekre KRISTÓ GY.–MAKK F.–SZEGFŰ L., Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez. I–II (AUSz Acta Historica XLIV–XLVIII. 1973–74).
Az egyedüli mozzanat, amiben Györffytől lényegesen eltérő álláspontot foglalok el, Erdély déli részének az északinál későbbi elfoglalása. Indokaimat – a honfoglaló nemzetségek hiánya és a vajda kormányzatának a 13. századig csak Erdély déli felére való kiterjedése – szövegemben már kifejtettem, de szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy nem érthetek egyet K. HOREDT, Contribuţii la istoria Transilvaniei în secolele IV–XIII (Bucureşti 1958. 109–131) egyébként lényegében már KARÁCSONYI JÁNOS által is képviselt nézetével, hogy Erdélynek a magyarok által való elfoglalása öt szakaszban zajlott le: 900 körül a Kis-Szamosig, 1000 körül a Maros völgyéig, 1100 körül a Nagy-Küküllőig, 1150 körül az Oltig, 1200 körül a Kárpátokig. Ez ellen nemcsak a dél-erdélyi honfoglalás kori régészeti leletek szólnak, hanem mint ante quem dátum a 10. század közepén uralkodott Fajsz fejedelem Küküllő-völgyi szálláshelye is. KRISTÓ GYULA, Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig (Bp. 1980. 192) helyesen írja, hogy a honfoglalás első szakasza csak a Marosig terjedt, attól délre bulgár „államképződmény” létezett, de a fenti érvek, valamint Gyulafehérvár korai, a gyulákra visszavezethető léte cáfolják azt a vélekedését (485), hogy István király feltehetően az 1010-es években számolta fel a dél-erdélyi bulgár uralmat, mely eseményt a krónikákban említett Keán (szerinte a dél-erdélyi bulgár vajda) elleni hadjárattal kapcsolja össze. A dél-erdélyi bulgár uralom felszámolása kétségtelenül Fajsz fejedelemsége előtt, s a helynevek tanúsága szerint Bogát gyula által történt. Az eseményt a besenyők és a magyarok bizánci szövetségben folytatott bulgárellenes hadjáratával al Maszudi alapján hoztam kapcsolatba, szövegét magyar fordításban közli A magyarok elődeiről… (100–103) nézetemet támogató bevezetéssel és jegyzetekkel.
Zombor gyula (Bogát fia és utódja) történetében GYÖRFFY GY., István király (47–48, 60–61) értelmezését követtem, azzal az eltéréssel, hogy semmiféle bizonyítékát nem látom annak, mintha Zombor 953-ban „feltehetőleg egy Árpád-házi herceg kíséretében” és „Fajsz fejedelem megbízásából” ment volna Bizáncba megkeresztelkedni. Ellenkezőleg, éppen ebben az eseményben látom a nyugati fejedelmi és a keleti gyulai külpolitika szembefordulásának egyik jelét. Lényegében MORAVCSIK GYULA, Bizánc és a magyarság (Bp. 1953. 47–58) véleményét követem a nagyfejedelem, a gyula és Bizánc viszonyának kifejtésében. GYÖRFFY GY., István király (102–103) véleményét, hogy „Bár Erdély nagy része Géza sógorának és szövetségesének, a Gyulának [!] uralmi területe volt… ez azonban nem jelentette, hogy a Gyulák [!] ekkor önálló tartománnyal rendelkeztek”, ill. hogy tévedés lenne „itt külön utakon járó törzsfők akcióiról” beszélni (Magyarország története I. 683) csak annyiban oszthatom, hogy a nagyfejedelemnek az összes magyar törzsek fölötti uralomra tartott igénye fennállott, de azt gyakorlatilag csak István király hadjáratai érvényesíthették.
