A MAGYAR ÉS ROMÁN MOZGALMAK ÚTKERESÉSE A MÁRCIUSI FORRADALOM ERDÉLYÉBEN
A MAGYAR ÉS ROMÁN MOZGALMAK ÚTKERESÉSE A MÁRCIUSI FORRADALOM ERDÉLYÉBEN
Az erdélyi magyar liberálisok első kezdeményezéseként a Batthyány Lajoshoz címzett felirat másolata: OL, GPr. 1848: 536; OL, EKPr. 1848: 106; HHStA, Staatsconferenz, 1848: 416. Bethlen kezdeményező szerepéről: Jósika Leó levele Wesselényi Miklósnak. OL, Filmtár, 8770. A két „párt”, nyilatkozatát és Kolozsvár feliratát közli: KŐVÁRY L., i. m. (Okmánytár). Kolozsvár és az erdélyi magyar városok „márciusi forradalmáról” a sajtó mellett: SZILÁGYI S., Bécs–Pest–Kolozsvári Forradalom. (Kolozsvár 1848); JORDÁKY L., A márciusi ifjúság (Kolozsvár 1945); Jósika Samunak elképzeléseit tükröző leveleit és a jobbágyfelszabadítás halogatását kilátásba helyező királyi leiratot közli az ANDICS E. által szerkesztett A nagybirtokos arisztokrácia II. kötete. Kossuthnak a pozsonyi uniótörvény születésében játszott kezdeményező szerepére: Kossuth Lajos összes munkái XI (S. a. r. BARTA I. Bp. 1951); MISKOLCZY A., Az Erdélyi Nagyfejedelemség „birodalompolitikai” jelentősége az 1848. májusi válságban (A magyar polgári átalakulás kérdései c. kötetben. Szerk. DÉNES I. Z., GERGELY A. Bp. 1984). Az uniótörvény bécsi fogadtatásáról: KÁROLYI Á., Az 1848-iki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt (Bp. 1936). A guberniumi levéltár anyagának alapos ismeretében némileg idealizált képet rajzol Telekiről JAKAB E., Szabadságharczunk.
Az általános forrongásról tanúskodó levéltári forrásokat TRÓCSÁNYI Zs. mutatja be említett könyvismertetéseiben (Sz 1979, 1981); Torockóról és Désről tudósító főtiszti jelentéseket közöl: PASCU–CHERESTEŞIU, Documente II; hasonló Déváról: OL, GP, 1848: 4970; Fogarasról: OL, GP, 1848: 709. Fogarasnak „önálló magyar várossá” emelését kérte a népképviseleti országgyűléstől – a családi és a keresztnevek alapján hozzávetőlegesen becsülve – 122 magyar, 153 szász és német, 68 román. OL, Archivum Regnicolare, 1848–49-i országgyűlés, Lad. XX., Fasc. 2A-241b. Udvarhelyszék határozata: OL, GP, 1848: 775.
Az 1848–49-i erdélyi román nemzeti törekvések egészét az újabb irodalom és levéltári, ill. kézirattári kutatások alapján áttekinti: TRÓCSÁNYI Zs., Parasztság; K. HITCHINS, The Rumanian National Movement. A román nemzeti és társadalmi törekvések viszonylagos autonómiájáról és egymásba fonódásáról 1848-ra kitekintésszerűen: D. PRODAN, Supplex Libellus Valachorum (Bucureşti 1967). 1848 őszéig, ill. nyaráig tekintik át a román nemzeti mozgalom kibontakozását: S. DRAGOMIR, Studii şi documente V; V. CHERESTEŞIU, A balázsfalvi nemzeti gyűlés 1848. május 15–17. (Bukarest 1967.) Ez utóbbiról polemikus könyvismertetéseket írt: C. MUREŞAN (Lupta de clasă, 1967. 10) és C. GÖLLNER (FVLK 1967. l).
A marosvásárhelyi fejleményekre és a román mozgalmakra: BÖZÖDI GY., 1848 márciusa Marosvásárhelyen (Korunk, 1958); V. CHERESTEŞIU, Martie 1848 – la romînii din Transilvania (KL Ekv.); P. TEODOR, Ideologia revoluţiei din 1848 şi opera istorică a lui Samuil Micu (SUBB-H 1965. 2); D. KÁROLYI, Adunările românilor din Cluj, Abrud, Cîmpeni şi Bistra în primăvară 1799anului 1848 (AIIACN 1974); BENKŐ S., Eszmék és tettek 1848 tavaszán Erdélyben (1848. Arcok).
A fent idézett emlékiratokon kívül a román nemzeti mozgalom zászlóbontásáról: V. MOLDOVAN, Memorii din 1848–1849 (Braşov 1895); 1. PUŞCARIU, Notiţe despre întîmplările contemporane (Sibiu 1913); A kolozsvári petíciót és Bărnuţiu kiáltványát közli: PASCU–CHERESTEŞIU, Documente I. Bariţ cikksorozatát, szinte egészében, magyarul közli: 1848–1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről (Bp. 1948). A bariţi tájékozódást elítéli az erdélyi román irányzatokat a bărnuţiui magatartáson mérő S. DRAGOMIR, Studii şi documente V. Pozitívan emeli ki Bariţ közvetítő állásfoglalását: V. CHERESTEŞIU összefoglalása a Din istoria Transilvaniei-ben és MISKOLCZY A., George Bariţ a román–magyar szövetségért 1848-ban (Tiszatáj, 1974. 6). A részleteiben körvonalazatlan román dunai – A. T. Laurian egyik leveléből vett kifejezéssel „svájci típusú” – konföderációt célzó törekvéseket elemzi, elsősorban az említett Anul 1848 în Principatele forrásai alapján: I. TÓTH Z., A magyar–román szövetség kérdése 1848–1849-ben (I. TÓTH Z., MR); UŐ, Bălcescu Miklós élete. 1819–1852 (Bp. 1958); Bălcescu – erdélyi politikájáról is szóló – 1852-ben diktált jegyzeteit közli: GH. GEORGESCU-BUZĂU, Activitatea lui N. Bălcescu pentru pregătirea dezlănţuirii revoluţiei din 1848 (St 1956. 3).
A paraszti mozgalmakat az erdélyi guberniumi levéltár kimerítő felhasználásával bemutatja TRÓCSÁNYI ZS., Parasztság. Elsősorban ennek alapján az erdélyi paraszti törekvéseket és a nemzeti mozgalmak velük való kapcsolatait a magyarországi fejlemények egészébe ágyazza összehasonlító módszerrel: ARATÓ E., Die Bauernbewegungen und der Nationalismus in Ungarn im Frühling und Sommer 1848 (AUSB 1967, 1977). A magyarul is kinyomtatott (OL, Mohács utáni gyűjtemény, 1848–1849-i nyomtatványok, 16. cs. 123) Román Testvérek című, forráskiadványban eddig még nem közölt kiáltvány drági fogadtatását leírja TRÓCSÁNYI ZS., Parasztság. E kiáltvány előfordulásáról: OL, GPr., 1848: 728, 827, 883, 894, 932, 993, 982, 1034, 1102, 1152. OL, GP 1848: 6123, 6241–6242, 9012.
A székelyföldi magyarság mozgalmairól: IMREH I., Népi mozgalmak Háromszéken (1848. Arcok); EGYED Á., Az 1848-as polgári-demokratikus forradalom kezdetei Háromszéken (Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek történetéből); UŐ, Háromszék 1848–1849 (Bukarest 1978); BENKŐ S., Csíki ifjúsági mozgalmak 1848 tavaszán (BENKŐ S., A helyzettudat). Az uzoni fejleményekről az oda kiküldött guberniumi biztosok, Zeyk Károly és Mikes János mellékletekben gazdag jelentése adja a legteljesebb képet: OL, GP, 1848: 6524. Puchner fenyegetőzéséről ő maga az osztrák hadügyminiszternek: Kriegsarchiv, Hofkriegsrat, Präs. MK 1848: 1218.
