ISKOLÁK, KÖNYVTÁRAK, NYOMDÁK
ISKOLÁK, KÖNYVTÁRAK, NYOMDÁK
Egy békésebb s gazdagabb korszak végén Apáczai és társai az erdélyi iskolarendszer legfőbb hibáját csonkaságában és az oktatás elavult módszerében látták: sok helységben még hiányoznak a kisiskolások, és nincs az országnak egyeteme. Az oktatás csaknem kizárólag az egyházak kezében volt. 1658 után ezt a sürgősen fejlesztést igénylő iskolarendszert is rendkívül súlyos veszteségek érték. Váraddal elveszett a nagy hírű iskola otthona is, a gyulafehérvári kollégium a tatárok büntető hadjáratának áldozata lett, 1660-ban a kolozsvári református kollégium növendékeit csaknem az utolsó szálig elvitte a pestis, 1704-ben pedig a nagyenyedi kollégium épületét felégeti, 936tanárai és tanulói egy részét kardra hányja a császári generális bosszúja. A súlyos veszteségek ellenére az erdélyi iskolarendszer nemcsak hogy megtartja eredményeit, hanem eléri a korszerű fejlődőképesség szintjét. Az Apafi-korszak konszolidációs évtizedei módot adtak rá, hogy az elpusztult vagy otthonukat vesztett iskolák új helyeken verjenek gyökeret: így a váradi iskola a debreceni kollégiumban, a gyulafehérvári kollégium Nagyenyeden kapott helyet. A bujdosó sárospataki iskolának és tanárainak is Erdély ad ideig-óráig menedéket. Gazdag alapítványok enyhítették az anyagi gondokat, a tudatos fejedelmi iskolapolitika pedig kivételes lehetőséget biztosított. 1660–1690 között jó karba kerültek, sőt új virágzásnak indultak a falusi iskolák, lendületet vett az anyanyelvi oktatás és a leányiskolázás. A négy bevett vallás a görögkeleti egyházzal együtt a fejedelmi hatalom biztosította szabadságban élhetett az iskolaalapítás jogával. Virágzásnak indult a Barcsai alapította szászvárosi kollégium. Kiépült az addigi alsófokú iskolából Bethlen János kancellár nagyszabású alapítványának segítségével a székelyudvarhelyi református kollégium, és megerősödtek az unitárius iskolák. Ekkor vetette meg a későbbi fejlődés alapjait a katolikus és görögkeleti egyház iskolarendszere. Apafi Mihály nemcsak megerősítette a Lorántffy Zsuzsanna 1657. évi alapításával életre hívott fogarasi román iskola anyagi bázisát, hanem fejedelmi védelemmel segítette korának első, legszínvonalasabb román tanintézetét. A fogarasi iskola a román pap- és tanítóképzés igényeit is igyekezett kielégíteni. Emellett Apafi a fehérvári görög monostorban román iskolát és nyomdát állíttat (1667).
Az erdélyi iskolaügy fejlődésében a jezsuiták térhódítása és az unió 1690 után heves változást hozott. A jezsuita kollégiumok, a Bécs, Graz egyetemein és Rómában megnyíló, vagy tágasabbra nyíló tanulás lehetősége kétségkívül gyarapodást hozott, de nem egyenlítette ki az iskolaügy addigi szerves fejlődésében bekövetkezett törést. A protestáns iskolák már jól kiépített külföldi ösztöndíjrendszerükkel hidalták át a nehéz idők veszteségeit. A háború éveiben a külföldi tanulmányokra természetszerűleg kevesebben jutottak ki. A wittenbergi egyetemre 1700 és 1703 között azonban már 53 erdélyi diákot írtak be. Megnövekszik az érdeklődés Anglia iránt. Paget, a Konstantinápolyból hazatérő angol követ 1702-ben három magyar és egy szász erdélyi ifjút visz magával Londonba tanulni. Erdély két legjelentősebb politikusa, Teleki és Bethlen Miklós, valamint egyik legjelentősebb tudósa, Pápai Páriz Ferenc egyaránt angliai tanulmányútra küldi fiát. Az ifjú Bethlen Mihály nemcsak a kollégiumokban, könyvtárakban és a laboratóriumokban szerzett tapasztalatait jegyezte le naplójában, hanem lerajzolta a század legfontosabb műszerét, a mikroszkópot, az ifjú Pápai Páriz Ferenc pedig elhozta úti emlékkönyvében Newton aláírását. A külföldi iskolázást az egyházi keretek között igyekeznek intézményesíteni. A protestáns iskolaügy nem kis sikere, hogy a holland ösztöndíjakat olyan újabb egyetemi ösztöndíjakkal 937szaporítja, mint az odera-frankfurti, a leideni, a franekeri és a zürichi tanulmányi alapítványok. Mindez azonban nem pótolta, hogy Apafi és köre minden átgondolt terv és szívós kezdeményezés ellenére sem tudott Erdélyben egyetemet létesíteni.
17. ábra. A nagyenyedi kollégium diákjainak megoszlása a papi és a világi pálya választása szerint
A Habsburg-állam elgondolásai a felsőoktatás központjait Felső-Magyarországon látják továbbfejleszthetőnek, s Erdély iskolarendszerében a már korábban is fejlett középszintű oktatást építik tovább.
A váradi tudóskör 1660 után széthullott, egykori tagjai Debrecenben vagy Apafi udvarához kapcsolódva és néhány főúr: Teleki Mihály, Bethlen Miklós körül szerveződtek újra. Bethlen Miklós híres iskoláját, ahol férfiakat és nőket tanítottak, Uzoni Balázs javaslatára szervezte meg. Az 1690-es években Kolozsvárott kialakuló művelődési kör tevékenységét Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájában kinyomtatott és ingyen osztogatott olvasást tanító 938könyv őrzi. A Magyar Oskolát az Utrechtben tanult Szőnyi Nagy István kolozsvári prédikátor azzal a céllal írta, hogy az addig írástudatlan felnőttek, parasztok, fuvarosok könnyedén elsajátíthassák az olvasás művészetét. Új módszerét, a hangoztató módszert sikerrel is alkalmazta Kolozsvárott, sok írástudatlan felnőttet vezetve be a betűismeret tudományába.
Az oktatás rendje, anyaga annyiban változott, hogy Apáczai új igényei szerint az elme kiművelésére, a természettudományok oktatására nagyobb gondot fordítottak. Hiányoztak azonban a megfelelő eszközök, tankönyvek, kísérleti műszerek. Az 1660-as években teret hódító karteziánus szellemmel szemben a protestáns iskolákban az ortodox hadállások 1690 után megerősödtek. A jezsuita kollégiumokban a skolasztika új fellegvárai épülnek ki, s a hatásos nevelési rend az arisztokrácia igényeit szolgálja.
Erdély fejlett könyvkultúrájában 1657–1711 pótolhatatlan veszteségeket okozott. A gyulafehérvári könyvtár elpusztult, a váradi iskolai könyvtár szétszóródott. A kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi kollégium és a szebeni szász gimnázium könyvgyűjteményéből sok könyv megsemmisült. A Honterus János alapította páratlan értékű brassói könyvtár 1689-ben a tűzvész martaléka lett. A súlyos sérüléseket szenvedett könyvállomány pedig a század utolsó negyedében részben már elavult, részben pedig nem elegendő. Az igényeket – amint a marosvásárhelyi kollégium 1680. évi bejegyzése bizonyítja – súlyos költségekkel, nemegyszer megszerezhetetlen művek kéziratos másolatával elégítik ki. A könyv értéke megnövekedett, kezdett a szélesebb körű kortársi tudatban is kikristályosodni, hogy a könyvtár a művelődés műhelye. Apáczai, Pápai Páriz és mások könyvtára tanúsítja, hogy a külföldi egyetemekről nemzetközi színvonalú szakkönyvtárral tértek haza. Szokássá vált, hogy a papok, tanárok és világiak iskolákra, egyházakra hagyott könyveit egy csoportban tartva őrizték. Mihail Halici félezernél több könyvével a szászvárosi református iskolát tisztelte meg. Az udvarhelyi kollégium coetusi könyvtára most egészült ki a „Tolnai-Téka”, „Apafi-Téka”, „Bethlen-Téka”, gyűjteményekkel. Bethlen Elek, Bethlen Miklós, Béldi Pál és mások könyvei a magánkönyvtárak gyarapodásáról beszélnek, s miként Apafi Mihály könyvtára is bizonyítja, az államelmélet, a történelem, politika, világismeret új könyvei kerülnek karteziánus művekkel együtt a polcokra. A korszak egyik legnagyobb magánkönyvgyűjteménye Köleséri Sámuel orvos négyezer kötetes könyvtára volt Nagyszebenben. Bornemissza Anna radnóti könyvtára, Bethlen Kata könyvei, Teleki Jankó könyvtára pedig figyelmeztet arra, hogy a látóhatáron már feltűnt az új olvasóközönség: a nők és a gyerekek. „Bánffy Gyurkó küldött egy új aranyos táblájú Esopust”* – 939jegyezte be Bornemissza Anna könyvtárának 1676-os leltárába utolsó tételként a leltárkészítő.
HEREPEI J., Bornemissza Anna fejedelemasszony radnóti könyvtára (HEREPEI, Adattár III. 82).
Ezt a megnövekedett könyvigényt az erdélyi nyomdák csak nagyon kevéssé tudták kielégíteni. 1650–1680 között Brassó, Szeben, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Debrecen, Nagyvárad nyomdáiban az újrakiadásokat nem számolva négy híján négyszáz könyv megjelenését tartja nyilván jelenleg a kutatás. Az 1650-es évtizedben Váradon, Bethlen István bőkezűségét dicsérendő, az ország első nyomdája működött. 1660 után nemcsak Várad esett ki, hanem Gyulafehérváron is megszűnt a könyvnyomtatás egy teljes évtizedre, s később is évtizedenként csak néhány könyvet adtak ki itt.
Várad kiváló nyomdásza, az Elzevírek világhíres leideni műhelyében tanult Szenczi Kertész Ábrahám a váradi nyomdát Debrecenen és Huszton át Kolozsvárra menekítette, majd gépeit, műszereit és betűanyagát összecsomagolva, papiroskészletével együtt Szebenbe költözött. Apafi, amint rendeletei bizonyítják, igyekezett több nyomdát összevonva Kolozsvárott korszerűbb műhelyt létrehozni. 1662-től kiváló nyomdász működött itt, Veresegyházi Szentyel Mihály, Hollandiából hozott betűkkel, javarészt magyar könyveket nyomtatott, tizenhat év alatt száznál többet. Két új nyomda is létesült ugyan Csíksomlyón és Keresden, 1683-ban pedig Szászsebesen román egyházi nyomtatvány készült, a kiadványok száma után ítélve azonban nem változtattak a sivár helyzeten. Erdély magyarországi nyomdákra szorult, vagy igényesebb munkát külföldön kell megrendelnie.
A könyvnyomtatás teljes megújítása Misztótfalusi Kis Miklós nevével és bukásával forrott össze. Már 1684-ben felvázolja a korszerű nyomda tervét: papírmalommal egybeszervezett, új technikai eljárással dolgozó nyomdát kell létesíteni úgy, hogy nagy példányszámban és olcsón tudjanak igényesen kiállított könyveket nyomni. Szándékát jelentős karteziánus kör és az államhatalom támogatta. Mire azonban a nyomdászmesterséget művészi fokon Hollandiában elsajátította és hazatért, merőben megváltozott viszonyok fogadták. Az államiságát vesztett országban az 1690-es évek súlyos körülményei között kis tőkéjéből és csak nagyon szűk kör támogatására számítva építette fel Kolozsvárott egyemeletes tipográfiai officínáját, Erdély első könyvkiadó műhelyének tervezett házát, ahol az öntő-, a szedő- és a könyvkötő műhelyek a munkafolyamatok tervszerű elrendezésben kapcsolódnak egymáshoz. Az „Ország Typográfiája” olyan értelemben is korszerű műhely, hogy képes nagy példányszámban, igényes kiállításban olcsó műveket kiadni, kiszolgálja az államvezetés nyomdai igényeit, megteremti a magyar társadalom alsó rétegeiben élők kezébe adandó, tartalomban és formában egyaránt európai színvonalú könyv típusait. A változást jól kifejezi a 2. táblázat.
9402. táblázat. Az Erdélyi Fejedelemségben kiadott munkák száma, 1651–1710
| |||||||
Város
|
1651–1660
|
1661–1670
|
1671–1680
|
1681–1690
|
1691–1700
|
1701–1710
|
Év nélkül
|
Brassó
|
33
|
6
|
28
|
56
|
67
|
62
|
–
|
Csíksomlyó
|
–
|
–
|
4
|
7
|
2
|
2
|
–
|
Debrecen
|
6
|
32
|
29
|
58
|
32
|
35
|
4
|
Gyulafehérvár
|
38
|
15
|
-
|
7
|
3
|
2
|
1
|
Keresd
|
–
|
–
|
–
|
8
|
–
|
–
|
–
|
Kolozsvár
|
14
|
14
|
93
|
59
|
121
|
89
|
13
|
Nagyszeben
|
8
|
55
|
42
|
30
|
40
|
42
|
–
|
Nagyvárad
|
66
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
Összesen
|
165
|
122
|
196
|
225
|
265
|
232
|
30
|
Az első korszerű Typographica Officina a művelődés struktúrájában 1690 után bekövetkezett változások miatt omlott össze, maga alá temetve különleges tehetségű megteremtőjével együtt a korszerű könyvkiadás ügyét is.
