TERMÉSZETTUDOMÁNYOK AZ ELMÉLET ÉS GYAKORLAT ÚTJAIN
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK AZ ELMÉLET ÉS GYAKORLAT ÚTJAIN
Számos mű bizonyítja, hogy Erdély professzorai a különböző külföldi egyetemekről koruk színvonalán álló természettudományos képzettséggel tértek haza. Az első megjelent karteziánus fizika tankönyv a debreceni Szilágyi Tönkő Márton Philosophia ad usum scholarum praesertim Debrecinae applicata (Heidelberg 1678) című műve. A karteziánus fizikát teljes tisztaságában Régeni Mihály Pál, a kolozsvári unitárius kollégium tanára foglalta össze és tanította (Physica contracta, Lipcse 1689). A kopernikuszi világkép mechanikáját és a heliocentrikus csillagászat ismeretanyagát Pápai Páriz tanította a karteziánus fizika keretei között. A holland és angol egyetemeken tanult Kaposi Juhász Sámuelnek, a marosvásárhelyi kollégium tanárának az 1689–1690-es évekből több matematikai, fizikai munkája maradt kéziratban. „A 17. századi erdélyi fizikai irodalom egyik legjelentősebb alkotása”* Köpeczi János disszertációja: De cometis (1666). Az üstökösökről című mű megállapítja, hogy az anyag és a mozgás milyenségének ismerete teljesen elegendő minden természeti jelenség leírására. A másik, ugyancsak jelentős 943munka Köleséri Sámuel értekezése a fényről (1681). Nadányi János mint a nagyenyedi kollégium rektora már 1666-ban kifejtette, hogy a világ megismeréséhez a teológiától elkülönülő tudományok különböző ágazatainak fejlesztésére van szükség. Mindazonáltal a mostoha viszonyok, a műszerek, a tudóskörök hiánya befullasztotta a legjobb igyekezeteket. Az elszigeteltség és értetlenség légkörében a nagy egyéni teljesítmények nem lehettek a természettudományok szerves fejlődésének katalizátorai.
SPIELMANN J., A közjó. 117
Az elmélet fejlődése és a tudás gyakorlati hasznosítása között a nevezetes szikraátütés az orvostudományban következett be. Sajátos erdélyi módon. De nem korát megelőzően. Sőt, a helyzet adta lehetőségek között a lényeget tekintve a nemzetközi fejleményekkel lépést tartva történt.
A 17. század közepén Erdélyben a közgyógyítás három nagyon különböző réteg tagjainak kezében nyugodott. A betegeket házi gyógyítók vagy borbélyok vagy orvosok látták el. A falvak, mezővárosok lakói, de még a városok szegényebbjei is, az ősi tapasztalatok alapján gyógyítóknál kerestek segítséget. Hagyomány, hogy a földesúrasszony köteles ellátni uradalmának háza népét. Bornemissza Anna házipatikájában nemcsak gyógyító füvek, hanem török orvosságok is találhatók. A falvakban és városokban bábák, füvesasszonyok, javasasszonyok vagy gyógyító férfiak sokasága élt. Bizonyos egészségügyi feladatokat csaknem kizárólag nők láttak el. A levelezésekből és házi patikaládák leírásaiból elég sokat tudunk erről az ősi hagyományokat és nagy tapasztalati anyagot egybeötvöző házi gyógyításról. A sajátos erdélyi boszorkányperekből pedig világos kép alkotható a székely székek, falvak, mezővárosok, a szászföld vagy a városok lakóinak testi-lelki viszonyairól.
Régen feltárta a kutatás, hogy az erdélyi boszorkányperek különböznek a magyarországiakétól, vagy bizonyos nyugat-európai típustól. Főleg betegségek miatt robbantak ki. Ebben az időben nemesasszony, szász férfi, magyar jobbágynő, bába vagy – elenyésző esetben – román asszony (1675) egyaránt kerül boszorkányság vádjával bíróság elé. Kiderül azonban a vallomásokból, hogy valamennyien orvosló tudományuk miatt jutottak bajba, miként Táncos Kata 1652-ben Kolozsváron. Sok közöttük a bába. Legtöbben pénzért gyógyítottak, és a vádlottak padján ártatlannak tudják magukat. Szabó Zsigmondné például kijelentette: nem vétett semmi törvény ellen, hogy szemgyógyító írral sokakat meggyógyított. A vádlók között pedig nemcsak tudatlan szegények vannak, hanem művelt emberek, például Aranyosszék vicekirálybírája, vagy a segesvári Töpfer Márton. A főleg a városokra jellemző boszorkányperek heves konkurenciaharc nyomait is őrzik: sokszor borbély vagy bába illeti tudatlanság, megrontás, boszorkányság vádjával kollégáját.
Sebek gyógyítását, érvágást, köpölyözést ellátó borbélyok munkáját céhszabályok írták körül. Erdély városaiban Gyulafehérvárott, Kolozsvárott, Nagybányán és másutt a borbélycéhek nagy múltra tekintenek vissza. De a céhrendszerbe fogott és egyedül jövedelemre beállított kirurgusrendszer sem a 944tudományos természetismereten alapult, és melegágya lehetett a sarlatánkodásnak, miként a források bőven tájékoztatnak róla.
A korszak orvosainak száma kevés, de elméleti képzettségük kiváló, és teljesítményük is jelentős.
Az első kartezianusnemzedék orvosai az 1650–1660-as évtizedekben foglalják el posztjukat, miként Medgyes orvosa, Auer István, Brassóban Francisci Pál, Kolozsvárott Vizaknai Bereck György. Képzettségükre jellemző, hogy a Descartes dualizmusán túllépő Regius, aki a korabeli orvostudományban a nagy jövőre tekintő új irányzat úttörője volt, és a betegségek pontos klinikai leírását szorgalmazta, több kiadást megérő, nagy jelentőségű művében (Medicina et praxis medica, 1657) három fiatal erdélyi orvos, Sikó János, Enyedi Sámuel és a brassói származék Gunesch János munkáját is közli. Enyedi Sámuel, a nagyenyedi kollégium tanára történetbölcseleti előadásában (1664–1666) Regius, Harvey és mások eredményeit ismerteti. Physica seu philosophia naturalis című műve – amint az újabb orvostörténeti kutatás megállapította – az első hazai orvosi mű, amely állatkísérletekre és a matematikai bizonyítás módszerére hivatkozik.
Az 1660-as években Amszterdamban tanult, Kőhalomról származott Bartholomeus Bausner már leírja: „aki a vérkeringést tagadja, az értelmet és a tapasztalatot tagadja”,* és az emberi test részeinek összhangjáról értekezik. Az orvosságok technológiájával foglalkozó, a vegytanban „kiemelkedő” tudósnak nevezett nagybányai eredetű Bánffyhunyadi János receptjei belekerültek Goddard angol kémikusnak, a Royal Society tagjának 1681-ben megjelent gyógyszertani művébe. A vegytan elméleti kérdéseivel kora elméleti ismereteinek színvonalán foglalkozó első erdélyi tollforgató, Huszti Szabó István Apafi udvari orvosa, később Debrecen filozófiaprofesszoraként a pietizmus egyik úttörője, majd Rákóczi hadi medikusa volt. Az Angliában valószínűleg Newton előadásait hallgató, orvosi képesítését és klinikai szemléletet Leidenben megszerzett Köleséri Sámuel leírja a skorbutot (Nagyszeben 1707), és azt a bányászok rossz táplálkozása következményének tekinti. Sürgeti a balesetet szenvedett bányászok gyors orvosi ellátását és kórházak létesítését. A pestisjárvány megelőzéséről korszakunkban több munka született.
Bartholomeus Bausner, De cordis humanis actionibus (Az emberi szív működéséről). Leiden 1654. SPIELMANN J.–A. HUTTMANN, Blätter aus der Medizingeschichte der Siebenbürger Sachsen. Die Grünenthal Waage VII/1968/2. sz. (SPIELMANN J., A közjó. 125.)
Nadányi János lefordította Antoine Mizald francia orvos munkáját (Párizs 1595). Másokkal, mindenekelőtt Kájoni Jánossal együtt Nadányi is a gyógynövényekről és hasznukról ad könyvet azok kezébe, akik nem jutnak tanult orvosokhoz, s szegény állapotuk miatt patikáriusokhoz sem mindenkor folyamodhatnak. Ezek a művek már jelzik, hogy a korabeli Erdélyben a legfontosabb feladata az orvostudománynak: érthetően és felhasználhatóan 945kezébe kell adnia az orvoslással foglalkozó házi gyógyítóknak is az orvostudomány legújabb eredményeit.
Ezt a sajátos feladatot oldotta meg Pápai Páriz Ferenc. Enyedi Sámuel tanítványaként már a karteziánus tanokkal felvértezetten kezdte meg külföldi tanulmányait (1672). Lipcse, az Odera menti Frankfurt, Marburg, Heidelberg egyetemei után Bázelban nyert orvosi oklevéllel tért haza (1675). Először városi, majd udvari orvos lett, s 1680-tól a nagyenyedi kollégiumban tanított. A legjobb nemzetközi tudományos színvonalon foglalta össze kora orvoslását úgy, hogy munkája a gyógyítás gyakorlati könyve lehetett, s így égető társadalmi szolgálatot látott el.
Pax corporis, az-az Az emberi Testnek belső Nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről és azoknak orvoslásának módjáról való tracta (Kolozsvár 1690) című könyve az első magyar orvos szerzőtől nyomtatásban megjelent, magyar nyelvű orvostudományi mű. Jelentősége abban áll, hogy végérvényesen áthelyezi a hangsúlyt a csodahitekről az orvostudományra, a determinizmusról az ember autonóm felelősségére. Szabatosan meghatározza az egészség, a betegség, a fájdalom fogalmait. Elhatárolja a test és a lélek megismerési módszereit, kimutatja a kettő idegrendszeri összefüggését és kölcsönhatásukat.
Pápai Páriz csodák, amulettek, rítusok helyett a józan ész és a természeti törvények alapjaira helyezi a gyógyítást. Elvileg állást foglal a babonákkal szemben. Mivel a házi, a falusi gyógyítás ellátóinak is szánja művét, természetes, hogy a népi gyógymódok, orvosi tapasztalatokkal igazolt gyógyfőzetek felhasználásával bőségesen foglalkozik, bár még nem tudja mindig biztonságosan elhatárolni a bevált népi gyógymódokat és a varázsszereket. Hangsúlyozza, hogy az egészséges életmód a legjobb védekezés a betegségekkel szemben. A néppusztító járványok ellen hatósági védekezést kíván. A Pax corporis először ír a hatósági intézkedések, köztisztaság, népegészségügy fogalomkörébe tartozó dolgokról. Egy évszázadon át kézikönyv Magyarországon, 1774-ig tizenegy kiadásban jelenik meg.
Az erdélyi karteziánus orvostudomány másik nagy jelentőségű gyakorlati eredménye Andreas Teutsch nevéhez fűződik. Utrechti és wittenbergi tanulmányai után orvosi gyakorlatot folytatott, majd Nagyszeben polgármestere lett, s végül mint a szászok ispánja a Királyföldön betiltotta a boszorkánypereket, csaknem másfél évtizeddel megelőzve Mária Terézia felvilágosult orvosának, Van Swietennek korszakalkotó javaslatát.
