A SZABADKŐMŰVESSÉG
A SZABADKŐMŰVESSÉG
Az erdélyi felvilágosodás legfontosabb összefogó ereje a szabadkőművesség. Ezzel a szellemi-szervezeti erővel 1742 tájt jutottak érintkezésbe elsőként erdélyiek, két magyar arisztokrata (Kemény László és János) és a későbbi nagy (és lényegében konzervatív) szász államférfi, Samuel Bruckenthal. Buzgalmukra megkapják a hideg zuhanyt: Mária Terézia 1742-ben egy időre bécsi lakásukra arestáltatja őket. A szabadkőművesség azonban hamarosan mégis gyökeret ver Erdélyben, évtizedekre csak a szászok közt. Az első páholy a brassói „Zu den 3 Säulen”. Alapítója Martin Gottlieb Seuler, Németországban 1069tanuló brassói patríciusfi. 1749-ben Jénában csatlakozik a szabadkőművességhez, engedélyt kap erdélyi nagypáholy és páholy alapítására. A brassói páholy azonban valószínűleg igen szűk körben működik, s rövidesen csendesen feloszlik. Erőteljesebb jelenség a szebeni Szent András-páholy („H. Andreas zu den drei Seeblättern”). Itt is egy fiatal szász patrícius, Simon Friedrich Baussnern az alapító. 1764 és 1767 közt alakul meg a páholy, tagjai németországi tanulmányaik idején szabadkőművessé lett szászok, az alapítón kívül 2-2 evangélikus pap, városi titkár és orvos, egy könyvnyomdász, majd egy szász guberniumi titkár is. A tagság 1778-ig majdnem kizárólag szászokból és örökös tartományokbeli személyekből áll. Különleges alakja a szervezetnek ez években Alexandru Moruzi Mavrocordat, Moruzi moldvai fejedelem testvére, Alexandru Ipsilanti havasalföldi fejedelem sógora, aki orosz szolgálatban tengerész, mielőtt Erdélybe kerülne. Előbb nagy szolgálatokat tesz a páholynak, aztán viszont károkat okoz fecsegésével és zavaros pénzügyeivel. Az első magyar a páholyban Bánffy György, a majdani gubernátor. Őt 1778-ig csak Bánffy Farkas, Jósika Antal (a Bánffy tisztét guberniumi elnökként átvevő Jósika János apja) és egy jelentéktelenebb személy követi. 1779–80-ban történik a fordulat; az ekkor felvett 28 új személyből 12 magyar, köztük a nagy jogász és az 1790–95. évek erdélyi ellenzékének vezéralakja, Türi László, mellette Tholdalagi László, Aranka György, Kemény Farkas és Teleki Lajos. A beáramlás még évekig tart; 1785-ben 132 tagja van (ebből 62 aktív, 43 vidéki és 27 tartózkodik Erdélyen kívül). A tagok sorában ott van Erdély egész szellemi-politikai elitje: a magyar kormányférfiak és más politikusok közt az említetteken kívül Teleki Ádám és Mihály, Fábián Dániel; az erdélyi magyar kultúrát Aranka György, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság kezdeményezője képviseli. Más páholy tagja, de a Szent András-páholy összejöveteleit látogatja Esterházy János és a későbbi kincstartó, Bethlen József. A szászok közt ott van Joachim Bedeus, az 1790–91 utáni rendi reformtervezetek egyik legjelentősebbjének, a Commerciale-munkálatnak egyik szellemi atyja, a majdani guberniumi tanácsos, Straussenburg, Müller szebeni gimnáziumi igazgató, a későbbi evangélikus püspök, Johann Filtsch, a szász szellemi élet egyik vezére, a Siebenbürger Quartalschrift alapítója és Martin Hochmeister, a sokoldalú merész vállalkozó lapkiadó, színház- és papírmalombérlő. Az erdélyi román szellemi-politikai elitet két 1781-i belépő, az akkor guberniumi protocollista Koszta István és az erdélyi román felvilágosodás említett kimagasló alakja, Ioan Piuariu-Molnár képviseli. Az Erdélybe frissen beszármazott jelességek közül tagja a páholynak a selyemtenyésztési szakember Gallarati és két kitűnő bányaügyi szakértő, Franz Müller von Reichenstein és Johann Fichtel. A Szent András-páholy az 1780-as évek derekán Erdély szellemi-politikai központja. Néhány más páholy is működik még 1785-ig. Jelentősebb közülük az újraalapított brassói, tagjai közt a későbbi szász comes Johann Tartlerrel, két jeles szász orvossal, 1070Barbeniusszal és Martin Langgal, valamint Eustatievici-csel, a román ortodox szellemiség vezéralakjával; a kolozsvári a fricsi Fekete Ferenc kezdeményezésére jött létre; itt Pákei József, az első magyar kantiánusok egyike, kolozsvári unitárius kollégiumi professzor, majd consistoriumi főjegyző neve érdemes megemlítésre, aki valószínűleg az 1790–91-es tanügyi rendszeres bizottság munkálatának alkotója volt. A páholyokat a tartományi páholy fogja össze; ennek élén Bánffy György nagymester áll, helyettese Bánffy Farkas, vezetői közt találjuk Baussnernt. Samuel Bruckenthalnak nincs kapcsolata az erdélyi páholyokkal.
A szabadkőművesség keretei némileg megváltoznak, amikor II. József 1785-ben összevonja a páholyokat. Erdélyben a szabadkőműves-reformpátens csak egy páholyt engedélyez, Szebenben, s Bánffy György hiába kéri legalább még a kolozsvári páholy fenntartását. 1796 januárjában pedig I. Ferenc még a szebenit is feloszlatja. A szabadkőművesség, mely erdélyi fénykorában a kormányzat legjavának is gyűjtőhelye, ekkor már gyanús intézmény a francia forradalomtól kapott sokkba dermedő központi kormányzat számára. S az 1780-as évek összetartó erejét 1790-től egyébként is a széthúzás tendenciái lazítják. Bánffy György és Türi, Esterházy János és Tholdalagi László most már nem egy tábor – ha nem is amolyan rizsporos-parókás, illetve kacagányos-torzonborz ellenfelek, ahogy a vulgarizálás hajlandó volna láttatni. A szabadkőművesség bizonyos összetartó erőt jelent az 1770–90-es évek Erdélyében, elsősorban morális elkötelezettséget – politikusoknál a közjó előmozdítására –, de nem határozott karakterű politikai erő vagy éppen politikai párt; ez a szabadkőművesség lényegével és Erdély adott politikai helyzetével egyaránt nem volna összeegyeztethető.
