AZ ÚRBÉR ÜGYE
1086AZ ÚRBÉR ÜGYE
Nem volt eredményesebb a felvilágosult abszolutizmus első évtizede az úrbér ügyében sem. Az előző kor a Bizonyos Punctumokkal csak a korábbi törvények némi módosításokkal való megerősítését, valójában tehát a megoldatlanságot hagyta örökül. A kormányzat pedig nem tud – s részben nem is akar más megoldást, mint a status quo fenntartása. A királynő ugyan 1770 júniusában attól tartva, hogy Erdélyből megerősödik a kivándorlás, mert hír szerint Moldában a török–orosz háború kezdete előtt a jobbágynép felmentést nyert a jobbágyterhek alól, megbízást ad O’Donel főhadiparancsnok-guberniumi elnöknek, Samuel Bruckenthalnak és Bajtay püspöknek, hogy a magyarországi úrbérrendezés végrehajtási utasításainak figyelembevételével dolgozzák ki az erdélyi úrbérrendezés tervét, mert a rendezést a lehető leggyorsabban meg akarja valósítani. Ezt követően ő és a társuralkodó II. József közel három éven át hiába sürgeti Bruckenthalnál mint az Erdélyi Udvari Kancellária tényleges vezetőjénél a tervezet benyújtását (O’Donel közben rég leköszönt, Bajtay is lemondott püspökségéről s Magyarországra hazautaztában meg is halt), az sablonos válaszokkal húzza az időt. Berlász Jenő találóan állapítja meg Bruckenthalról: mivel szüksége volt a magyar birtokos nemesség támogatására a kincstárnak a szászokkal szembeni követelései ellen, nem szorgalmazta az urbáriumot. Végre II. József 1773 tavaszán a tervezet azonnali felterjesztését rendeli el Bruckenthalnak. A Bruckenthal-féle rendezési terv 3-6 kataszteri holdban állapítja meg a jobbágytelkek szántóállományát, nem jelzett területű rétet adva mellé. Az egész telkes jobbágy szolgálata az 1714-i és 1747-i szabályozás szerinti maradna: heti 4 gyalog- vagy 3 igásrobot, a résztelket bíróké arányosan kevesebb. A zsellérek szolgálata ezen a skálán egy fokkal lejjebb kezdődne.
Mielőtt azonban a Bruckenthal-terv legfelsőbb szintű tárgyalására sor kerülne, II. József beutazza Erdélyt, s tapasztalatairól hivatalos jelentést tesz az államtanácsnak. Ebben igen sürgősnek nyilvánítja az úrbérrendezés végrehajtását. Úrbéri bizottságot küldene hát ki, s a vármegyékbe és székely székekbe szász, a szász székekbe magyar nemzetiségű helyi biztosokat. Annyit ér el vele, hogy a Staatsrat végre (1774 júliusában) megtárgyalja Bruckenthal javaslatát. Az államtanács kitűnő képességű, felvilágosult tagjai, sajnos, eléggé tájékozatlanok az erdélyi jobbágykérdésben. Bruckenthal végül is megbízást kap arra, hogy a Guberniummal új rendezési tervet dolgoztasson ki.
Most azonban az immár (1774 óta) guberniumi elnök Bruckenthal máshonnan kap figyelmeztetést, hogy siessen. 1775-ben Doboka és Belső-Szolnok megye egy sor helységében a jobbágynép megtagadja a földesúri szolgálatot, mert a Haller-gyalogezred altisztjei (nyilván a magyarországi úrbérrendezés ismeretében) elhitetik velük: a királynő heti egy nap kézi szolgálatban állapította meg a robotot, többi szolgálataikat eltörölte. A 1087parasztnépet lecsendesítik ugyan, de a Gubernium rövidesen újabb rendezési tervet terjeszt fel. A döntő kérdésekben azonban nincs változás: a jobbágytelekhez az új javaslat szerint is 3-6 kataszteri hold föld tartozzék, s 4-6 szekér férőjű kaszáló, a robot mértéke az 1714-i legyen. Az államtanács tagjai pedig megállapítják, hogy a tervezet csak formailag tér el Bruckenthal 1773-i javaslatától, sajnálkoznak, hogy nem jutottak előbbre, de elfogadják a robot mértékére vonatkozó tervet. Különös, hogy épp a konzervatív Hatzfeld veszi végre észre: a magyarországi jobbágytelek sokkalta nagyobb, mint az erdélyi. II. József pedig jó szándékú, de taktikátlan, kivihetetlen javaslatot tesz: a királynő küldjön egy-két, a magyarországi úrbérrendezésben sikerrel szerepelt biztost megfelelő irányelvekkel Erdélybe, hogy ott, a helyi specifikumok figyelembevételével, a magyarországi módjára hajtsák végre a rendezést. Mária Terézia pedig nyitva hagyja a teleknagyság kiszabásának kérdését, míg a vele járó terhekről nincs döntés. A Gubernium úrbéri bizottsága erre (1776 tavaszán) megvédi a jobbágytelek 6 holdas felső határát, végső esetben azonban felmenne 8 holdig, a robotot pedig leengedné 2 napra. A Gubernium még megtoldaná a heti 2 nap robotot egy hosszú fuvarral, ölfavágással, fonással-szövéssel, dúvadirtással, tanácsosainak egy része pedig heti 2 nap igás- vagy 3 nap kézi robotot javasolna. A Kancellária elégnek tartaná a 6 holdat, és heti 2 nap igás- vagy 3 nap kézi szolgálatban határozná meg a robotot. A Staatsratban Löhr és Hatzfeld a Kancelláriának szekundál. Csak Kressel áll ki amellett, hogy gyenge minőségű földeknél 1-2 holddal feljebb kell emelni a telekmennyiség határát, s Gebler javasolja a robotra vonatkozó, a Kancellária által is elfogadott guberniumi különvélemény figyelmen kívül hagyását. A királynő magáévá teszi e két tanácsos javaslatát. Innen azonban Mária Terézia haláláig nem történik semmi az úrbér kérdésében; az ügy az évtized végére a gyakorlatban ott áll, ahol 11 évvel korábban.
