DELACROIX, EUGENE (1798–1863) francia festő
DELACROIX, EUGENE (1798–1863) francia festő
A zseniális ember lényege, helyesebben alkotása nem holmi új eszméken sarkallik, hanem azon a meggyőződésén, hogy mindazt, amit őelőtte csináltak, nem eléggé jól csinálták.
Naplója, 1824. – Officina, Bp., 1944. 13. Bárdos Artur;
Egy vonal önmagában nem jelent semmit. Még egy másodiknak is hozzá kell szegődnie, hogy kifejezést adjon neki. Nagy törvény! A természetben nincsenek párhuzamos vonalak, sem egyenesek, sem görbék.
I. m. 1843. – Uo. 16.;
Az egyszerűséghez igazán nagy önmegtagadás kell, ha egyáltalán képes rá az ember.
A retorikát mindenütt megtalálja az ember. Ez a képek és könyvek megrontója.
I. m. 1844. – Uo. 17.;
Victor Hugo művei olyanok, mint egy tehetséges ember vázlatai.
Uo. 18.;
A zseni legfőbb tevékenysége: az elrendezés, az összeillesztés, az összefüggések helyesebb és átfogóbb meglátása.
I. m. Ihlet, tehetség (Szótár-féle) – Uo. 20.;
Milyen élesen is tudjuk látni egymás hibáit!
Napló, 1847. – Uo. 29.;
A szerelmesek csakugyan a holdat bámulják, mikor szerelmesüket a karjaik között tartják? Igen, de csak akkor, ha már kezdenek ráunni.
I. m. 1850. – Uo. 41.;
Vannak nagy alkotók, akik túl korán, és mások, akik túl későn születtek. Ezeknél is, amazoknál is furcsa kiegyenlítetlenségeket tapasztal az ember. A primitív tehetségek éppen oly kevéssé érik el a tökéletességet, mint a dekadens korok tehetségei.
Uo. 42.;
A festői szabadságok … Minden festő ezeknek köszönheti legfenségesebb hatásait. Rembrandt a befejezetlenségeit, Rubens a túlzásait… A középszerűek ezt nem kockáztathatják meg; ők soha nem lépnek ki önmagukból.
Uo. 50.;
A tekintélyek… A nagy tehetségek számára veszélyt jelentenek, a középszerűek számára tehetségük java részét. Ők a járószalag, amely pályája elején mindenkit járni segít, de mindenkiben kitörölhetetlen nyomokat hagy hátra.
I. m. 1853. – Uo. 80.;
Azt hiszem, hogy minden alaposabb nevelésben részesült ember nyugodtan beszélhet könyvekről, de semmiképpen sem festészetről és szobrászatról.
I. m. 1857. – Uo. 109.;
Minél simább vagy fényesebb a tárgy, annál kevésbé látszik tulajdonképpeni színe; valóban tükörré válik, mely a környező színeket veri vissza.
I. m. Kísérletek egy képzőművészeti szótárhoz. Fény – Uo. 111.;
A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell értelmének lennie.
I. m. 1863. (Utolsó feljegyzés) – Uo. 124.
