HEINE, HEINRICH (1797–1856) német költő

Teljes szövegű keresés

HEINE, HEINRICH (1797–1856) német költő
Ne esküdj – csókolj ahelyett…
Ne esküdj… – Versek és prózai művek. Európa, Bp., 1960. I. köt. 29. Urbán Eszter;
A világ vak és esztelen,
s mind piszkosabb a nyelve!
A világ vak – Uo. Keszthelyi Zoltán;
A hajad olyan fekete,
a ruhád oly fehér:
az ifjuság igérete
az élettel felér.
Ó, csal az ember élete!
ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér…
Memento – Uo. 41. Babits Mihály;
Élet és világ! Csupa hiányos részlet!
A német professzorra bízd az egészet,
ő aztán logikus rendszerbe fogja,
s ha a világban mégis hézag akad:
ott a hálósipka, ott a slafrokja,
betömi vele a hézagokat.
Élet és világ… – Uo. 68. Réz Ádám;
Aki először szeret,
még ha nem is boldog: Isten:
de ki másodszor szeret
boldogtalanul, bolond.
Aki először szeret… – Uo. 69. Jékely Zoltán;
Föl, föl, dalaim, jó dalaim!
Föl, fegyverkezzetek!
Koronázás – Uo. 94. Petőfi Sándor;
Mert bár ti, régi istenek
az emberek harcában mindig
a győztesek felére álltatok,
nagyobb lelkű tinálatok az ember
s az istenek harcában, íme, most én
a legyőzöttekkel tartok egy pártot.
Görögország istenei – Uo. 123. Vidor Miklós;
Én nem hiszem az égről,
mit prédikál a pap,
tebenned hiszek én csak,
bűvös szem, földi nap!
Én nem hiszem… – Uo. 130. Komjáthy Jenő;
…az Isten: Minden, ami él:
ő van a csókjainkban.
E szirten épül… – Uo. 150. Szabó Lőrinc;
A költői tárgyat, a vers-elemet
nem lehet ujjadból kiszopnod.
Semmiből isten sem teremt,
nem hogy e-világon a dalnok.
Dalok a teremtésről. VI. A költői tárgyat… – Uo. 171. Somlyó György;
…becsét a tárgynak az adja meg,
mivé a művész alakítja.
Uo. 172.;
Ó, lássak inkább bármi bűnt,
gaztettet, vérontást, halált,
mint ezt a jóllakott erényt
és fizetőképes morált!
Anno 1829 – Uo. 180. Kálnoky László;
Ezernyolcszáz éve immár
hogy bünhődik szűntelen
Pszüché bőjttel, gyötrelemmel:
Amort látta meztelen.
Pszüché – Uo. 186. Hajnal Anna;
Légy önbecsednek
bírája: árad annyi lesz,
amekkorára fölverekszed.
Öszvérsors – Uo. 191. Rónai Mihály András;
Álmából verd föl az alvót
s dobolj a fülébe vidám
riadót, bátran menetelj,
ennyi az egész tudomány.
Tanítás – Uo. 196. Kálnoky László;
Szabadságomat akarom!
Csak egy csekélyke korlát,
s átváltozik a paradicsom
börtönné és pokollá!
Első Ádám – Uo. 197. Vidor Miklós;
Szivünk germán jóság, derű,
szundítunk békén, mint a fű,
s megszomjazunk, serkenve végre,
de soha-soha zsarnok-vérre.
Nyugtató – Uo. 204. Kardos László;
Zsarnok vége víg halál,
mert hatalma másra száll,
s tudja ő, az elnyomásnak,
ha kimúl, nincs vége másnap.
Dávid király – Uo. 394. Gáspár Endre;
A boldogság könnyelmű fruska,
nem időz sokat egyhelyen,
hajad szemedből elsimítja,
megcsókol, s tűnik hirtelen.
Balsors-asszony épp fordítottja,
ha egyszer hű keblére vett,
nem sietős a dolga, mondja
s ágyadhoz ülve kötöget.
A boldogság könnyelmű fruska… – Uo. 424. Vidor Miklós;
Az arany-almák meg ne zavarják
pályád és célod, ne hagyd magad.
Az ifjakhoz – Uo. 430. Weöres Sándor;
Kinek sok jószága van,
az rabolhat sokkal többet.
Akinek kevés jutott,
annak kevesére törnek.
Itt csak annak van joga
élni, kit a pénze fölvet.
A világ rendje – Uo. 433. Képes Géza;
Nem tökéletes ez a földi lét.
A rózsa társként hordja tövisét.
Sőt fent is, ahol az Úr ege kékül,
az angyalkák sincsenek hiba nélkül.
Tökéletlenség – Uo. 437. Szabó Lőrinc;
Ha e szót hallom, „magyarok”,
szűknek érzem német zekémet,
keblemben tenger kavarog,
és mintha trombiták köszöntenének!
De csitt, költő, kíméld magad
Beteg vagy ám, s hallgatni volna bölcsebb.
1849 októberében – Uo. 447. Kálnoky László;
…csak az nem fél, ki balga…
Enfant perdu – Uo. 451. Rónai Mihály András;
Isten is hiába lázad?
Vagy titokban a Gonosszal
trafikál?
Mit nekem már cifra zsoltár… – Uo. 461. Karinthy Frigyes;
Uram! a legjobbnak találom,
hogy itt a földön élni hagyj;
ó, csak segits a nyavalyámon
és valami kis pénzt is adj.
Mezőivel nem csábít… – Uo. 468. Bohus Rezső;
Hagyd a bánatot, szemérmet!
Követelőzz, tülekedj!
Úgy utadból majd kitérnek,
s szép menyasszony jut neked.
Jó tanács – Uo. 480. Lator László;
Az asszony teste költemény,
mit különös ihletében
írt be a természet csodás
emlékkönyvébe az Isten.
Énekek Éneke – Uo. 521. Babits Mihály;
Nem imára: gyűlöletre
kell az Isten! gyűjtsd szivedbe
káromlása szent dalát:
azt a szakramentumát!
Azt a szakramentumát – Uo. 526. Rónai Mihály András;
Lám a lovagkor füstbe mén,
éhen döglik a büszke mén,
de zabban, szénában a fránya
szamárnak sose lesz hiánya.
Ló és szamár – Uo. 532. Kardos László;
Lelkes vagy, merszed is elég –
mindez derék!
Szívbeli hév is kell azonban
a higgadtságból több haszon van.
Hű fegyvered kéznél legyen,
tölts hidegen,
célozz, s találj – a porba hullt had
fölött szíved is dalra gyújthat.
Közvetítés – Uo. 533. Gáspár Endre;
– Mi nagy, mi jó s
szép, annak mindég rossz a vége.
Jön a halál – Uo. 574. Jékely Zoltán;
Le a nyomorral! Itt akarunk
boldogabb, jobb jövendőt
ami munkás kéz nyomán terem,
ne falják rusnya bendők.
Németország. Téli rege, 1. f. – Uo. 302. Kardos László;
Cukorborsót mindenkinek,
ha pattan zsenge tokja!
A mennyországot bízzuk a
verebekre s angyalokra!
Uo. 303.;
Manapság az emberi szív minden ereje szabadságszeretetté változik, az új kor vallása tán épp a szabadság, s ez a vallás megint csak olyan, hogy nem a gazdagoknak prédikáltatott…
Útirajzok. Angliai töredékek. Beszélgetés a Themzén – Uo. II. köt. 161. Szabó Ede;
A kitaszított gonosztevők szívében gyakran több emberiesség van, mint az erény ama hűvös, kifogástalan állampolgáraiban, akiknek vértelen szívében kihunyt a gonosz ereje, de a jóság ereje is.
I. m. London – Uo. 170.;
Aki papokkal harcol, készüljön el rá, hogy a legsikerültebb hazugság és a legbuzgóbb rágalom tépi majd darabokra és feketíti be szegény jó nevét.
I. m. A felszabadítás – Uo. 179.;
…a győzelmes proletariátus pusztulással fenyegeti verseimet, s azok sírba szállnak majd az egész, régi romantikus világgal együtt. S mégis, bevallom nyíltan, ugyanez a kommunizmus, amely ilyen ellenségesen viseltetik minden érdekemmel és hajlandóságommal szemben, olyan varázzsal igézi meg lelkemet, hogy nem állhatok ellen neki…
Lutetia. Politikai vallomás 1855-ben – Uo. 424. Urbán Eszter;
…áldott legyen a szatócs, ki egykor majd staniclit sodor verseimből, hogy kávét vagy dohányt töltsön bele a szegény, derék öregasszonynak…
…a kommunisták szellemükben és a valóságban is sokkal keresztényebbek, mint a mi úgynevezett germán hazafiaink, a nemzeti elzárkózásnak ezek a korlátolt védelmezői.
Uo. 425.;
Egy Trimalchio adta lakoma után olyan koplaló kúrára volt szükség, amilyen a kereszténység.
A romantikus iskola, 1. k. – Uo. 432. Lázár György.
Nem értem, a dal mit idéz föl,
s hogy oly bús mért vagyok:
egy régi, régi regétől
nem szabadulhatok.
Én boldogtalan Atlas, hordozok
egész világot, fájdalmak világát,
viselnem kell el nem viselhetőt, és
szívem majd megszakad.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem