BLAGA, LUCIAN (1895–1961) román költő, drámaíró, filozófus
BLAGA, LUCIAN (1895–1961) román költő, drámaíró, filozófus
Miután rájöttünk, hogy az életnek semmi értelme, nincs más hátra, mint hogy értelmet adjunk neki!
Gondolatok – Egy évszázad arcai. Kriterion, Bukarest, 1978. 5. Szilágyi Domokos;
Gyakorta nem amiatt ragaszkodunk valamely hithez, mert szigorúan igazoltnak tetszik, hanem amiatt, mert nem bizonyították be az ellenkezőjét.
A léleknek vannak oly könnyű rejtekei, mint az árnyék: mihelyt próbáljuk megvilágítani, azonnal eltűnnek.
Az erkölcsi törvények hely és idő szerint változnak. Egyesek ürügyet látnak ebben, hogy egyiket se tartsák be.
Vannak emberek, akik forrni tudnak, anélkül hogy meleget is adnának, akár a víz légüres térben.
A kiválasztott elmék gyakorta több képtelenséggel szolgálnak, mint a mindennapiak – abból az egyszerű okból, hogy következetesebbek.
Uo.;
Környezetünkben a legtöbb ember vakbuzgó követője olyan névtelen bölcselőknek, akik a harmadkor barlangjaiban éltek.
Legmélyebb oka azoknak a lelkiállapotoknak van, amelyeknek látszólag semmi oka sincs.
Ami az erkölcsi kötelességeket illeti: sikerül úgy bánnunk embertársainkkal, mint saját magunkkal. Azt akarom mondani, hogy bár mégoly egocentrikusak vagyunk is, éppúgy megfeledkezünk a magunk, mint a mások iránti legszentebb kötelességeinkről.
Némely elmélyült szellem egyszersmind olyan. világos, hogy a valóságosnál sekélyebbnek látszik, akár a tiszta vizű folyó.
Uo. 6.;
Némely ember olyan alkatú, hogy ereje ellenfelet kíván, mint levegőt a tüdő.
Vannak dolgok, amelyek csak nagyjából érthetők. Meg is kellene elégednünk ennyivel. Legtöbbször azonban, sajnos, pontosabban akarjuk megérteni – és végső soron oda jutunk, hogy nem értjük meg egyáltalán.
Születésem előtt egy egész örökkévalóságig semmi voltam. Hát most miért félek attól a nemléttől, amelyet volt alkalmam megszokni egy örökkévalóságon át?
Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent!
Egy gyermek ki akarta venni a vízből a halat – hogy meg ne fulladjon!
Végső soron egyetlen nép sem oly romlott és gonosz, hogy ne áldozza föl érette magát az, aki hozzá tartozik.
Aki kincset keres, nem a fellegekben, hanem a földben ás.
Uo. 7.;
Vannak tudósok, akik úgy képzelik, hogy a természeti jelenségek erkölcstelenséget követnek el, ha nem vetik alá magukat azoknak a törvényeknek, amelyeket ők akarnak előírni számukra.
Ismerünk növényeket, amelyek virágzáskor olyan erőteljes illatot árasztanak, hogy közelről visszariaszt. El kell távolodnunk, hogy illatukat élvezhessük.
Legtöbb ember számára a rejtélyes nem azért válik természetessé, mert sikerül megértenie, hanem azért, mert hozzászokik.
Uo. 8.;
Nem mindegyik folyó ömlik a tengerbe – némelyik elvész a sivatag homokjában.
Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon!
Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvend: túlságosan sok lelkierő ment rá.
Uo. 9.;
Hogy milyen nagy mértékben tettük életelvünkké a kényelmet, abból is kitetszik, hogy az egyszerű képzelgés igazabbnak tűnik, mint a bonyolult igazság.
Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.
Ahhoz, hogy valakinek valamely jó tulajdonsága megnyilvánuljon, és teljes egészében kifejlődjék, sokszor az szükséges, hogy az illetőnek ne legyenek más jó tulajdonságai – mert vannak olyan magasztos, jó és szép erények, amelyek zavarják és háborgatják egymást, ha egy. szerre jelentkeznek.
Uo. 10.;
Figyeljétek meg jól magatokon: bizonyos körülmények között a gyávaságot jellemességnek tartjuk – ha megakadályoz valamely rossz cselekedetben.
Az egyszerű ember arról ismerszik meg, hogy mindenen csodálkozik; egyszerűsége pedig arról is, hogy egyes dolgokon nem csodálkozik eléggé.
Vannak mély dolgok, amelyek a művészet fényében sokkal világosabban érthetők, mint a tudomány fényében. Mondják, hogy némely tenger vize holdfényben világosabb, mint napfényben.
A küzdelemből főként azok kerülnek ki győztesen, akik jobban szeretik a küzdelmet a sikernél.
Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van- értelme.
Talán kötelességünk sötétebbnek látni a jelent, mint amilyen valójában: azért, hogy e látásmódból fakadjon a határozottabb küzdelem a jobbért.
Uo. 11.;
Az a tény, hogy a földön minden élet halállal végződik, nem bizonyság arra, hogy az élet célja a halál.
Úgy tetszik, hogy bizonyosfajta emberekre ráillik az, amit Arisztotelész hitt az emberről általában: az agy szerepe csupán annyi, hogy lehűtse a test fölhevítette vért.
Uo. 12.;
Csak a közepes művek kifogástalanok – a nagy művek sohasem.
A repkény filozófiája: „Csakis kúszva juthatsz magasra!”
Napáldozta után mindegyik szentjánosbogár azt hiszi, hogy ő helyettesíti a napot.
Uo. 13.;
…a halál az az árnyék, amely plasztikussá teszi az életet.
Uo. 14.;
Léteznek emberek, akiket nem merünk megtámadni, mert Saját mocskukba rejtőznek – akár a tintahal.
Megszoktuk a múlt súlyát, akár a levegő súlyát: nem is tudnánk létezni nélküle.
Egy eszme lehet nagy, anélkül hogy igaz is volna.
Uo. 15.;
A hagyományok ellen küzdő új áramlatnak legelső törekvése, hogy saját hagyományt teremtsen.
A Biblia szavai, melyek szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, nem azt jelentik, hogy az Isten egy ember a mennyországban, hanem azt, hogy az ember Isten a földön.
Némely ember oly kitartóan elemzi gyarlóságait, hogy sikerül más névre keresztelnie őket.
Uo. 16.;
Sok vak van, de közülük hány vakult meg a fénytől?
Kisded igazságoktól nem gazdagodik a lélek: ki gazdagodnék meg úgy, hogy összegyűjti a földön széltében-hosszában elszórt aranyport?
Vannak olyan alig észrevehető igazságok, hogy fölfedezésük már-már alkotásnak számít.
Vannak apró tettekben jellemtelen, de nagy tettekben hősies jellemű emberek.
Jézust a farizeusok csak egyszer feszítették a keresztre. a keresztények viszont számtalanszor.
Ha boldog akarsz lenni. tűzz ki magad elé bármilyen célt, csak egyet ne: a boldogságot.
Uo. 17.;
Nagyon sok álokoskodás szülője nem a logika hiánya, hanem a logika túltengése; hogy úgy mondjuk: jelesül akkor, amidőn több logikát, több elemzőkészséget, több módszertani finomságot alkalmazunk, mint amennyit a kutatott tárgy bonyolultsági foka megkövetel – mikor több erőt vetünk be, mint amennyit a kérdés igényel.
Uo. 18.
Míg a társadalom élősdijei képesek munkának nevezni a lélegzést is, a kiválasztottaknak még a legnehezebb munka is olyannyira kevéssé tűnik munkának, mint a lélegzés vagy a szívverés.
Uo. 19.;
Alighanem öreg hiba azt hinni, hogy a költők műveikben elárulnak valamit lényük legmélyéből. A fák a dombokon tavasztól mostanáig gyümölcsöt hoztak. Ám ezzel titkuk nem vált érthetőbbé.
Uo. 21.
