ČAPEK, KAREL (1890–1938) cseh regényíró, drámaíró, publicista
Hát hogyne fájna nekem az emberiség sorsa, kérlek szépen! De legjobban az fájt, hogy végig kellett néznem, amint mindenáron a vesztébe rohan.
Harc a szalamandrákkal 3. k. 11. f. – Szépirodalmi, Bp., 1961. II. köt. 201. Szekeres László;
…magad se hiszel abban, hogy az emberek saját erejükből segíteni tudnak önmagukon. Látod, látod, végül megint csak abban reménykedtek, hogy valaki vagy valami megvált benneteket.
…tudod-e, hogy ki finanszírozza a világ végét, az új vízözönt?
– Tudom; minden gyár, minden bank, minden állam együttesen.
…ismerem én a ti rendeteket, férfiak! Minél nagyobb rendet akartok teremteni, annál kevesebb a haszon belőle.
Az anya, I. felv. – Európa, Bp., 1959. 16. Szeberényi Lehel;
…szerfölött becsületes dolognak tartjátok, ha meghaltok valamiért; de hogy valakit itthagytok, arra már nem gondoltok.
…az ember könnyen mondja, hogy meg tudna halni valami nagy ügyért; a tudományért, a hazáért, a hitért, az emberiség megmentéséért, vagy minek nevezzem; de amikor benne van … akkor bizony másképp fest a dolog, tudom én jól. Ha az emberek tudnák, hogy mit éreznek akkor … talán … kevesebbet handabandáznának, hogy így meg úgy, mily szép … meghalni valamiért.
I. m. II. felv. – Uo. 51.;
…ha a becsületért, az igazságért, a szabadságért nem fizetnének élettel, nem lenne olyan roppant, olyan felbecsülhetetlen értékük.
I. m. III. felv. – Uo. 73.