FÜST MILÁN (1888–1967) költő, regényíró és esztéta
FÜST MILÁN (1888–1967) költő, regényíró és esztéta
Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia.
Az igaztevőhöz – Válogatott művei. Szépirodalmi, Bp., 1978. 49.;
Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened.
A magyarokhoz – Uo.;
Változtatnod nem lehet. E világ dolgai
Csak úsznak egyre álmosan tovább.
Csak úsznak egyre álmosan tovább.
Gyertyafénynél – Uo. 110.;
…aki a legmegfelelőbb szavakat tudja megtalálni ahhoz, hogy munkára serkentse, felgyújtsa képzeletünket, akár képeivel, akár indulatával, az neveztetik nagy művésznek.
Látomás és indulat a művészetben. Második előadás – Uo. 1031.;
Minden, amit én mondani tudok, megcáfolható. Minden, amit mondani tudok, annak alighanem diametriális ellentéte is bebizonyítható. De továbbá: az ember nem is tudhat mindent, adataim tehát kétségtelenül hiányosak lesznek mindenben, amit állítok. Ezenfelül adataim hibásak is lesznek. No de dobd el felét annak, amit mondok, abból is kijöhet számodra valami.
Ez mind én voltam egykor – Uo. 1146.;
Csak a félig jóllakott ember lehet ínyenc. Az éhezőnek hiába adod a legfinomabb cukorsüteményt, mert mindegy neki, hogy azt falja-e, vagy a kölest. S alighanem ugyanez érvényes az érzékiségéhségre vonatkozóan is.
Nincs ellenszenvesebb dolog, mint a fiatalkor higgadtsága és az öregség mohósága.
A természet közönye felháborító: kinn ágyúk dörögnek, a repülőgépekről bombák hullanak, a város lakói őrjöngenek, sikoltanak, s minderre rásüt az édes kora tavaszi nap.
Hősiesség rendesen a veszélyfantázia hiányából adódik.
A zászlóknak nagy hatása van az emberen, köztük legtöbbször az dönt, hogy mi van a zászlóra írva. S miután a dolgok el vannak nevezve, s ez az elnevezés szentesítve van, már nemigen merik kutatni többé e dolgok ésszerűségét sem.
Uo. 1168.;
Lehet bűn nélkül élni? Az nem is élet. Ezt még némely keresztény szentek is sejtették.
Hogy a dinamit fütyül az Igére, mert sokkal hatalmasabb nála micsoda szemtelenség! S ebből a szemtelenségből áll az életünk.
Uo. 1169.;
A legnagyobb konfliktus életünkben: ha az ember nem szeretheti azt, akit szeretni akarna. Anyját, hazáját vagy feleségét – ha ezek jótéteményeit netán felemészti hiúságuk vagy gonosz indulataik.
A jó mindig legyőzetik, persze. És miért? Mert le lehet győzni. És mégis az a véleményem, hogy le lehet ugyan győzni, de nem örökre… Az orvasnak joga van mindennemű bölcseletre, csak arra nem, hogy gyógyítani nem érdemes. S az írónak, hogy írni nem érdemes.
Uo. 1170.
