KOSZTOLÁNYI DEZSŐ (1885–1936) költő és író
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ (1885–1936) költő és író
Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
A bús férfi panaszai;
A szegények virrasztanak,
vigyáznak mindenre,
élnek tehelyetted is
és nem felejtenek.
vigyáznak mindenre,
élnek tehelyetted is
és nem felejtenek.
Szegények;
Lelkem te is, te is
ne bot és vászon
légy zászló.
ne bot és vászon
légy zászló.
Zászló;
Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
Menj mély fölé derengni,
burkolva, játszi színben,
légy mint a semmi,
te minden.
burkolva, játszi színben,
légy mint a semmi,
te minden.
Esti Kornél éneke;
…minden lakás olyan, akár a ketrec.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
Hajnali részegség;
Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadtak.
Erős várunk a nyelv. Ábécé a nyelvről és lélekről – Nyugat, Bp., 1943. 58.;
Tanuljuk meg, hogy az olvasót tilos – csak egy másodpercig is bizonytalanságba hagynunk. Az írás egyetlen ékessége a világosság.
Uo. 62.
