LAWRENCE, DAVID HERBERT (1885–1930) angol regényíró, költő és festő
LAWRENCE, DAVID HERBERT (1885–1930) angol regényíró, költő és festő
Az embernek szenvednie kell, mielőtt virágba borulhatna ebben az életben. Mikor a halál épphogy megérint egy növényt, szenvedélyes virágzásra kényszeríti.
The White Peacock – Id.: Kéry László: A sötét láng prófétája. Gondolat, Bp., 1978. 24. Kéry Lászó;
Akármit mondjanak az egészségügyi szakértők, az alvás ma is akkor a legtökéletesebb, ha megosztjuk a szeretett lénnyel.
Szülők és szeretők – Uo. 56.;
Eszméket csak a középosztálytól kap az ember, az egyszerű emberektől viszont magát az életet, a melegséget. Az ember érzi, mikor gyűlölnek, mikor szeretnek.
Uo. 74.;
Nevetségesen értelmesek lettünk: nem vesszük észre, hogy magunkban is vagyunk valamik – azt hisszük, csak a tárgyak léteznek, amelyekre rávilágítunk… Pedig ahelyett hogy a rajtunk kívül levő, bizonytalan, félhomályos dolgok titkát kergetjük, magunkra kellene néznünk, és azt mondanunk: „Istenem, én én vagyok!”
A láng nem azért láng, mert két vagy húsz tárgyat megvilágít az asztalon. Azért láng, mert önmaga.
Levél Ernest Collingsnek, 1913. január 17. – Uo. 88.;
…a legmélyebb föld alatti gyökerekből kell táplálkoznunk, a tudattalanból, nem pedig a tudatos fogalmakból, amelyeket hamisan önmagunknak nevezünk.
Levél Katherine Mansfieldnek, 1915. december 12. – Uo. 89.;
Legyünk könnyedek és személytelenek, ne babrálgassunk folyton a magunk és ismerőseink lelkével, hanem próbáljunk új életet létrehozni, új közös életet, új és teljes életfát azokból a gyökerekből, amelyek bennünk vannak.
Levél ugyanannak, 1915. december 8. – Uo. 90.;
Romantikus akarok lenni. Gyűlölöm a házakat, amelyek sosem tűnnek el, s az embereket, akik épp csak laknak a házakban.
Szivárvány – Uo. 115.;
Utálom, hogy mindenki egyenlő velem, akinek ugyanannyi pénze van, mint nekem… Utálom az egyenlőséget pénz alapon. Ez a szenny egyenlősége.
Uo. 127.;
Szabadságomban kell állnia, hogy a szó legnemesebb értelmében önálló és egyenlőtlen lehessek. A fraternité és az égalité a zsarnokságok zsarnoksága.
„Love” English Review, 1918. január – Uo. 164.;
Nem lehet elmenni. Nincs „el”. Az ember csak magába vonulhat vissza.
Szerelmes asszonyok – Uo. 186.;
…a művészetnek éppúgy kell interpretálnia az ipart, ahogy valamikor a vallást interpretálta…
Uo. 207.;
Ami Oroszországot illeti, át kell esnie mindazon, amin átesik. Nem segít rajta más, csak a teljes kiolvasztás: akármilyen borzalmasnak látszik is … Oroszország rendbe fog jönni – nagyobb rendben lesz, mint a nyugat vén, merev, szenilis államai.
Levél S. S. Kotelianskyhoz, 1917. július 3. – Uo. 295.
A hős mögött végül is a militáns eszmény húzódik meg. S a militáns eszmény vagy az eszményi militáns, úgy vélem, szintén ócska lom. Meglehetősen beleuntunk a militarizmus meg a militánsság minden változatába, s a „Miles” többé nem embernek való név.
Levél Witter Bynnernek, 1928. március 23. – Uo. 296.;
Az ember már nem lehet egyedül, nem vonulhat vissza. A világ nem kedvez a remetéknek.
Lady Chatterley’s Lover – Uo. 299.;
Korunk alapvetően tragikus, ezért nem vagyunk hajlandók tragikusnak tekinteni.
Élnünk kell, akárhány mennybolt hullott is a nyakunkba.
Uo. 301.;
Minden élő dolog, teremtmény vagy lény végső célja önmaga teljes megvalósításában van…
…az első és legfőbb tényező a küzdelem a szeretetért és a szeretettel, szereteten a férfinak a nő, illetve a nőnek a férfi iránti szerelmét értve.
Study on Thomas Hardy – Uo. 333.;
Az emberiség dicsősége abban rejlik, hogy életeket hozzon létre, eleven, független, egyéni embereket, nem pedig épületeket vagy mérnöki alkotásokat, vagy akár művészetet, még csak nem is a közjót.
Uo. 346.;
A nemiség életláng, sötét, tartalékban levő és többnyire láthatatlan. Mély tartalék az emberben, emberségének egyik központi lángja.
The Novel. Reflections on the Death of a Porcupine – Uo. 347.;
Ne higgy a művésznek! A történetnek higgy!
Studies in Classic American Literature – Uo. 52.;
Az élet csak akkor elviselhető, ha a test és a lélek tökéletes összhangban van ha természetes egyensúly van közöttük, s ha egyik a másik iránt kölcsönösen kíméletes.
Dupré, P.: Encyclopédie des Citations. Comité de Rédaction sous la présidence de Fernand Keller. Éditions de Trévise, Párizs, 1959. 7095 sz. Molnos Emília;
Légy jóravaló állat, hű állati ösztöneidhez.
The Oxford Dictionary of Quotations. Oxford University Press, Ely Houses London W. l., 1968. 310. 22. sz.
