LINKLATER, ERIC (1899–1974) skót regényíró
Közismert, hogy mindennapos beszélgetésekben csak féligazságokat mondunk, és még aki magában beszél, arra is valószínűleg hat a félelem, hogy még a falaknak is füle van.
Juan Amerikában, II. k. 4. f. – Magvető, Bp., 1959. I. köt. 111. Káldor György és Kovács György;
Az asszony olyan, mintha egymillió dollárt érne. De csak százhúsz szót tud, és csak két gondolat lakik a fejében. A másik kalapok körül forog.
A szépség titokzatos rokona a halálnak és a keserűségnek, viszont korunk a béke korszaka. Mondjunk le hát arról, hogy szépség legyen a célunk, hacsak nem reklámcélokra vesszük igénybe, ahol felbecsülhetetlen a haszna. De komoly értelemben, eh, hagyjuk!
…nemcsak élő, hanem tudatos teremtmények is vagyunk, és minthogy a szabad akarat a tudatosság járuléka, tehát ha azt mondjuk magunkról, hogy szabadok vagyunk, ez egyúttal azt jelenti, hogy tudjuk, mit cselekszünk. De honnan tudhatnánk, hogy mit cselekszünk, ha nem csinálunk semmit?
…nem kívánhatod tőlem, hogy örökösen egyformán gondolkozzam. Ez ugyanolyan lenne, mintha állandóan ugyanabban a ruhában járnék.
I. m. IV. k. 9. f. – Uo. II. köt. 238.;
Hallom, hogy más szakmák panaszkodnak, de mi, temetkezésiek, nem ismerjük a válságot. A mi boltunkban, hála az égnek, mindig akad vevő. Számíthatunk rá, hogy az egész év folyamán folyamatos a kereslet.
I. m. V. k. 2. f. – Uo. III. köt. 26.;
Senki sem hős vagy forradalmár a fürdőszobában.
Az én zenekarom a legtökéletesebb a világon, mert néma.
Ha valaki tudni akarja magáról, hogy valaki, akkor nemcsak születési bizonyítványra, hanem személyiségre is szüksége van, és a jól kiművelt személyiség a biztos siker reményét nyújtja gazdájának abba a demokráciában, ahol a legtöbb dolog egyforma, és azzal lehet legjobban dicsérni valamit, ha azt mondják rá, hogy „más”.