LUKÁCS GYÖRGY (1885–1971) filozófiai író
LUKÁCS GYÖRGY (1885–1971) filozófiai író
A marxizmus, azáltal hogy minden jelenséget materiális gyökerénél fog meg, azáltal hogy történelmi összefüggésében és mozgásában ragadja meg őket, azáltal hogy felismeri ennek a mozgásnak törvényszerűségeit és végig kimutatja ezeket a gyökértől a virágig, kiemel minden jelenséget a pusztán hangulati, a pusztán érzelmi, irracionális és misztikus ködösségből.
Balzac, Stendhal, Zola. Előszó – Hungária, Bp., 1945. 6.;
…az átfordulás első szakaszában a legtöbb ember sajnálni fogja veszendőbe menő hamis, de költői álmait a valóságról. Csak később válik világossá, hogy mennyivel több igazi emberi tartalom – és ezért igazi poézis – rejlik abban, ha a valóságot a maga könyörtelen igazságában elfogadjuk magunkévá tesszük, és ennek az igazságnak megfelelően cselekszünk is.
Uo.;
Ha valamely könyv becsületesen és komolyan végig van gondolva, úgy a szerző világnézete átsugározza annak minden részletét, egész szerkezetét.
Uo. 8.;
…a marxizmus nem bedekkere a történelemnek, hanem a történelmi fejlődés irányának megmutatója.
Uo. 11.;
…a proletár humanizmus célja az egész ember, a teljes ember helyreállítása az életben magában, az emberi lét az osztálytársadalom okozta eltorzításának és szétdaraboltságának gyakorlati, valóságos megszüntetése.
Uo. 13.;
A teljes ember adekvát művészi ábrázolása a realizmus központi esztétikai kérdése.
Uo. 16.;
…az embernek minden cselekvése, gondolata és érzése – akár tudja, akár nem, akár akarja tudni, akár elbújik előle – elválaszthatatlanul össze van fonódva a társadalom életével, a társadalom harcaival, a politikával; objektíve ezekből indul ki, és objektíve ezekbe torkollik.
Uo. 20.;
Feltéve, hogy a filozófia a határmeghúzásokat tiszteletben tartja, a polgárságnak teljesen mindegy, hogy az egyes professzorok milyen tanokat hirdetnek.
A polgári filozófia válsága, 2. f. – Hungária, Bp., 1947. 76.;
Minden idealizmus, ha nem ragaszkodik a legszigorúbban az agnoszticizmushoz, amikor valóságos jelenségeket akar magyarázni, mítoszba esik, mert kénytelen gondolati konstrukcióknak valóságos szerepet tulajdonítani a valóságban.
I. m. 5. f. – Uo. 83.;
Minden nem dialektikus és ezért nem igazán történeti szellemű filozófia a valóság lényegét úgy általánosítja, hogy a jelent „örök törvénnyé”, „örök létté” duzzasztja fel.
I. m. 6. f. – Uo. 86.;
…a kereszténység meghirdette az emberi lelkek Isten előtt való egyenlőségét, a francia forradalom az elvont embernek a törvény előtti egyenlőségét mondta ki, a szocializmus pedig a tényleges embernek a valóságos életben való egyenlőségét fogja megteremteni.
I. m. Arisztokratikus és demokratikus világnézet, 1. f. – Uo. 109.;
…az ember, akár akarja, akár nem, akár elismeri, akár nem, a közéletnek is része és résztvevője. Minden olyan mozgalom és elmélet tehát, amely ezt letagadja, a személyiségnek mindazokat a lehetőségeit és képességeit, amelyek csupán a közéleti tevékenységben bontakozhatnak ki, mesterségesen és erőszakosan kiirtja.
Uo. 111.;
…meg lehet állapítani előrejutást, tehát haladást a művészet területén, anélkül hogy az időben későbbit egyszersmind művészileg magasabb rendűnek kellene tekinteni…
I. m. 2. f. – Uo. 116.;
…noha optimizmus és pesszimizmus vitájában a természeti tényekre való hivatkozásnak jelentős része szokott lenni, végső soron a társadalmi perspektíva dönt, s a természet tényei pusztán utólagos igazolásul szolgálnak. Egyetlen demokratikus optimistát sem fog optimizmusában megingatni az a szükségszerű belátás, hogy a földnek s vele együtt az egész emberi kultúrának egyszer el kell pusztulnia…
Uo. 117.;
…az elszigetelt egyén, akinek életaxiómái ebből az elszigeteltségből erednek azt hiszi magáról, hogy magánszemélyként áll szemben egy elidegenedett, halott és embertelenné vált társadalommal. Ezen a talajon pedig a visszavonuló humanizmus csupán pacifista jellegű utóvédharcokat vívhat.
I. m. 4. f. – Uo.;
…a tömegektől való félelem, a valóságos, szervezett és tudatos tömegek megvetése volt és marad is a fasizmus legfőbb ideológiai betörési pontjainak egyike; méghozzá mind maguknak a tömegeknek, mind pedig az értelmiségnek szemléletében.
I. m. 5. f. – Uo. 125.;
Magától értetődik, hogy valamilyen közvetlen demokrácia a régi athéni demokrácia értelmében egy modern nagy államban egész egyszerűen technikai képtelenség. Azonban a nagy francia forradalmat, éppen hősi korszakában, teljesen áthatotta a közvetlen demokrácia szelleme és bizonyos tényleges elemei, s a Párizsi Kommün, valamint a Szovjetunió gazdasági, társadalmi és kulturális élete a közvetlen demokráciának rendkívül sok mozzanatát tartalmazza.
Uo. 126.;
Korszakalkotó filozófia igazán eredeti módszer nélkül még soha nem jött létre.
I. m. Az egzisztencializmus, 1. f. – Uo. 130.;
…minden élet annál gazdagabb, annál tartalmasabb, lényegesebb, minél szétágazóbb, minél mélyebbre menő emberi viszonylatokkal van – tudatosan – belekapcsolva embertársai, a társadalom életébe. Az izolált, az önző, a csak magának élő ember leszegényedett világban él, élményei, minél kizárólagosabban csak az övéi, minél kizárólagosabban csak bensőek, annál veszélyesebben közelednek a lényegtelenség, a semmibe foszlás felé.
I. m. 2. f. – Uo. 136.;
A fetisizált világ embere, aki csak mámorral tudja gyógyítani az élet unalmát, mint a morfinista, csak a mámoradó anyag fokozásában és nem a mámorra nem szoruló életvitelben keresi a kivezető utat.
Csak a valóságos alapok elleni lázadás, mint azt a kor nem egy nagy írójánál látjuk, vezet az alapok többé-kevésbé világos áttekintéséhez s ezen keresztül új társadalmi és emberi perspektívák meglátásához. A befelé menekvés tragikomikus zsákutca.
Uo. 137.;
…az egyes emberek elhatározási lehetősége részére mindig egy bizonyos konkrét mozgási tér létezik, amelyen belül aztán a fejlődés szükségszerűsége az egyéni elhatározások többségében előbb-utóbb érvényesülni is fog.
I. m. 3. f. – Uo. 146.;
Az elvileg elhatározott kíméletlen, öngyilkosságig menő felelősségérzet árnyékában a legkönnyebb az egyik gaztettet a másik után frivol cinizmussal elkövetni.
Uo. 147.;
…a nagy divatok nem szoktak sokat törődni a szerzők belső szándékaival.
Uo. 148.;
…a legtöbb polgári ideológusnál az erőszak a törvényenkívüliségnek, a törvénytelennek, az illegálisnak színezetét kapja. Evvel szemben pedig sokan nem tekintik erőszaknak a törvényesen leszögezett és előírt erőszak-intézkedéseket.
I. m. Az egzisztencialista etika zsákutcája, 4. f. – Uo. 171.;
Vajon dicstelenebbek lennének-e az ellenállók, és kevésbé becstelenek az „együttműködők”, hogyha Hitler… győzött volna?
A siker szerinti kizárólagos értékelés a reakciós „reálpolitika” világnézete, amely a fasizmusban érte el csúcspontját. Azt a kizárólagosan sikerre való irányítottságot, aminek következménye, hogy egy, a megismerésen alapuló ítélet csak utólag, csak a siker után jöhet létre.
I. m. 5. f. – Uo. 186.;
A tiszta szándék a valóságban még nem tesz hőst. Don Quijoténál tisztább szándékú ember alig létezett, és – anélkül hogy tiszta hősiességén csorba esnék – miért mégis oly ellenállhatatlanul komikus? És miért nem komikusak egy túl korai, reménytelenségre ítélt forradalom hősei?
Hogy valaki győz-e, vagy leveretik, természetesen mindig valóságos küzdelem eredménye, amelynek egyes mozzanatai véletlenektől, az egyes részt vevő emberek okosságától, erélyességétől, bátorságától, kitartásától stb. függenek. De hogy mekkora az a valóságos mozgási tér, amelyben a küzdelem folyhatik e morális sajátságok kibontakozásáért, azok mibenlétét és értékét magának a történelemnek objektív menete határozza meg…
Uo. 187.;
…ha a tendenciák általában objektíve megismerhetők, akkor ez mindig lehetséges, csak bizonyos emberek (osztály- vagy más előítéletek folytán) bizonyos körülmények között nem képesek azokat észrevenni.
…a társadalmi tendenciák épp forradalmi helyzetekben domborodnak ki különös plaszticitással, különös világossággal: épp mert a tendenciák harca szélsőségesen kiéleződik, nyer döntő jelentőséget az emberek aktív beavatkozása.
Uo. 196.;
…a „forradalmi frázis” uralma elvi opportunizmussal kiválóan összefér, főleg nem akutan forradalmi helyzetekben…
…a szocializmusnak mint „végcélnak” elvont kikiáltása magában véve még nem jelent semmit vagy jóformán semmit.
Az álláspontnak: én a szocializmust helyeslem, de visszautasítom a Szovjetunió szocializmusát, akarom a szocializmust, de csak úgy, ahogy én azt elképzelem – akármilyen „heroikusnak”, „fennköltnek”, akármilyen „poétikusnak” hangzik is –, körülbelül az a morális értéke, mintha egy asszony azt mondaná: égek az anyaszeretettől, az anyaszeretet szenvedélyének megtestesítése vagyok – de saját gyermekemet nem szerethetem, mert eláll a füle.
Uo. 200.;
A lényeg megismerése csak akkor igazán adekvát, ha a gondolkodásnak sikerül a benne rejlő törvényszerűséget ellesni. Itt éri el az elvont, tudományos kutatás a maga elvileg lehetséges legmagasabb fokát.
…az egész valóság mindig gazdagabb tartalmú a legtökéletesebb törvénynél…
I. m. Lenin ismeretelmélete és a modern filozófia problémái, 3. f. – Uo. 219.;
…minden igazságból abszurdum lesz, ha igazi érvényességének határait túlfeszítik.
Uo. 220.;
Még az is, hogy a megismerés még nem érte el tökéletesen a valóságot, biztatás a továbbhaladásra, a további közeledésre. Mert hiszen gondolkodásunknak eddigi legértékesebb tartalmai is csak visszfényei voltak az objektív valóságnak; belső továbbfejlődésünk útja is tehát ennek a kölcsönhatásnak fokozásában kell hogy álljon.
…a valóság menete filozófiailag mélyebb és igazabb, mint a mi legmélyebb gondolataink.
Uo. 222.;
A régi, a konzervatív reakció arra törekedett, hogy a tömegek intézményes féken tartásával, letargiába süllyesztésével szilárdítsa meg a maga uralmát; az új, a fasizmusba átnövő reakció ellenben a tömegek demagogikus mozgósításával dolgozik.
I. m. Megváltozott világkép, 2. f. – Uo. 236.;
…az a tudat, hogy saját munkánkkal, saját harcainkkal teremtjük meg a magunk világát, a nekünk megfelelő, emberhez méltó világot: itt az ellensúly a nihilizmus ellen.
Uo. 237.;
Természetes, minden emberi tudás relatív is, minden emberi cselekvés hibák lehetőségeit hordja magában. De itt sincs … csalhatatlanságról szó, hanem csak arról, hogy lehetőleg ne kövessünk el túl nagy hibákat, és hogy az elkövetett hibákat lehető gyorsan korrigáljuk.
Uo. 238.;
…egyéni szabadság csak szabad emberek szabad társadalmában lehetséges.
…a szükségszerűség nem egyenlő a fatalizmussal.
Uo. 239.;
…fontos osztályérdekek írják elő az uralkodó osztály ideológusai számára azt a tételt, mely a munkaerő vételével és eladásával járó cserét közös – formális – nevezőre hozza minden más cserével. Így tűnik el a polgári gondolkodásból az értéktöbblet.
I. m. 3. f. – Uo. 240.;
A polgári gondolkodás elé … az a dilemma mered: vagy teljes szkepticizmus, teljes elvonatkoztatás a valóságtól, vagy a különböző „életfilozófiák” irracionalista barbár zagyvasága.
Uo. 242.;
…a filozófia arra való, hogy a világot megváltoztatni segítse, mégpedig a kapitalizmusban önmagától elidegenedett ember helyreállítása és emberré fejlesztése irányában.
I. m. 4. f. – Uo. 243.;
A régi humanizmus alapjában véve az egyes ember megmentése, helyreállítása; még ha mindenkinek megmentésére irányul is, akkor is egyénenként akarja az egyes embereket megmenteni. A szocialista humanizmusban az ember eredetileg és feloldhatatlanul része a közösségnek.
A szocialista humanizmus felismeri és megvalósítja, hogy a másik ember ne határa legyen az egyik szabadságának, hanem előfeltétele és előmozdítója. ..
Minél tudatosabban társadalmi életet él az ember, annál gazdagabb, annál kifejlettebb lesz egyéni élete is.
Uo. 245.;
Egyáltalán nem szükségszerű, hogy minden gazdasági, társadalmi fellendülés irodalmi, művészi, filozófiai stb. fellendülést vonjon maga után; egyáltalán nem szükségszerű, hogy valamely gazdaságilag magasabb fokon álló társadalomnak feltétlenül magasabb rendű irodalma, művészete, filozófiája stb. legyen, mint az alacsonyabb rendűnek.
Marx és Engels irodalomelmélete – Szikra, Bp., 1949. 130.;
Semmiféle „intézkedés” vagy „intézmény”, vagy „irányítás” nem adhat új fejlődési irányt a művészetnek. Erre kizárólag maguk a művészek képesek, persze nem függetlenül az élet és a társadalom átalakulásától.
Irodalom és demokrácia. Pártköltészet – Szikra, Bp., 1948. 158.;
…a tudomány megoldandó problémái közvetlenül vagy közvetve a mindennapi életből emelkednek ki, és ez azoktól a benne értékesülő eredményektől és módszerektől gazdagodik szakadatlanul, amelyeket a tudomány dolgozott ki.
Az esztétikum sajátossága, 1. f. – Magvető, Bp., 1969. 23.;
A munka lényege éppen abban áll, hogy … a – tudattól független létet és levést megfigyelje, a mélyére hatoljon, és kihasználja.
Uo. 24.;
…mégoly idealista, sőt szolipszista világnézetek sem tudják a mindennapi életben és gondolkodásban végbemenő spontán működést megakadályozni. Még a legfanatikusabb Berkeley-követőnek sincs az az érzése, amikor az útkereszteződésnél egy autót kikerül vagy kivár, hogy csupán saját képzetével és nem tudatától független realitással van dolga.
Uo. 25.;
…a modern emberek babonáihoz, amelyek olykor szubjektíve mélyen gyökeredzhetnek, nagyon gyakran rossz intellektuális lelkiismeret társul…
Uo. 26.;
…a tárgyak és történések megnevezése önmagában véve bonyolult helyzeteket, folyamatokat foglal össze, egyszeri különbségeket kiküszöböli, és kiemeli s rögzíti bennük azt, ami közös és lényeges.
Uo. 34.;
Ahol a munka – mint a régi kézművességnél – a művészethez közeledik, ott a benne megnyilvánuló szubjektív magatartás is a művészi felé tart; ahol maximálisan ésszerűsített, ott olykor a tudomány irányában halad.
Uo. 45.;
…a pontosság, a mélység, a gazdagság stb. mindenekelőtt attól függ, hogy mennyire egyezik meg a képmás az eredetivel, tehát magával az objektív valósággal.
Uo. 50.;
…az uralkodó osztály érdekei meghasonlanak: egyrészt nem akarja eltűrni, hogy rés támadjon az uralmát alátámasztó világnézetben, másrészt el kellene buknia, ha termelőerőit nem fejlesztené mindig tovább, és ennek megfelelően nem mozdítaná elő a tudományt is.
I. m. 2. f. – Uo. 73.;
…minden művészi tevékenység mögött az a kérdés rejlik, hogy ez a világ mennyire az ember világa valóban, és mennyire képes az ember ezt mint sajátját, mint emberségéhez mértet helyeselni.
I. m. 3. f. – Uo. 126.;
A műalkotás nemcsak egyszerűen rögzít egy magában levő tényállást, mint a tudomány, hanem meg is örökíti az emberiség történelmi fejlődésének egy mozzanatát.
Uo. 131.;
…jelenkorunk irodalmában világosan megfigyelhetjük, hogy az impresszionizmustól a szűrrealizmusig a legkülönfélébb irányzatok alapjukban véve naturalista jellegűek…
I. m. 4. f. – Uo. 150.;
…minden etikai jellegű cselekedet az emberiség megőrzésére és továbbfejlesztésére törekszik; mindegy, hogy mennyire tud erről maga a cselekvő személy.
I. m. 6. f. – Uo. 301.;
Nagy művészeknek a művészi munka minden mozzanatánál újból kezdődő, soha le nem csillapodó küzdelme azért, amit nagyon gyakran egyszerűen a természet hű ábrázolásának neveznek, szubjektív szempontból nézve éppen abban áll, hogy a valóságot az emberi nem magaslatáról tekintsék.
Uo. 306.;
…a művészet egyik nagy teljesítménye … hogy a társadalmi viszonyokat egyértelműen az emberek egymás közti viszonyainak tünteti fel.
Uo. 312.;
…az emberek társadalmi-történelmi cselekvése mást, gyakran többet és minőségileg magasabb rendűt hoz létre, mint amit tudatos célkitűzésük tartalmazott, és magától értetődik, hogy ez a viszony a társadalmi lényeg objektív törvényein alapul.
I. m. 7. f. – Uo. 378.;
A meghatódottságba, amelyet a befogadóból az új, a mindenkori egyedi mű kivált, közvetlenül egy negatív kísérő érzés vegyül: a befogadó sajnálja, sőt valamiképpen szégyenli is, hogy a valóságban, a saját életében nem vett észre valamit, ami olyan „természetesen” kínálkozik az ábrázolásban.
I. m. 9. f. – Uo. 445.;
A jelenkori események hatására bizonyos körülmények között az őket jól vagy ügyesen visszaadó belletrisztika olykor még mély megrázkódtatásokat is kiválthat.
Uo. 455.;
…az igazi művészt éppen az árulja el, hogy … megkeresi és megtalálja azt a közepet, amelyben az emberi sors az emberiség sorsának hangjává, a futólagos hic et nunc az emberi nem egyik jelentős történelmi változásának jelzőjévé, az egyén típussá és minden kép lényege közvetlenül érzéki kifejezésévé válik.
I. m. 10. f. – Uo. 475.;
…amit az élet csak kemény és tartós erőfeszítések díjaként adhat, azt a műalkotás élménye bizonyos mértékig ingyen, mondhatnánk kegyelemből ajándékozza oda.
Uo. 486.;
A zene az összes művészettel osztozik abban, hogy az emberi tartalom elsődleges benne, és hogy a forma a mindenkori konkrét tartalom kifejeződése.
I. m. 11. f. – Uo. 542.;
…az esztétikum a valóság visszatükröződésének sajátos fajtája, az etikum viszont maga a valóság, amely az emberi lényeg gyakorlati megvalósulását mutatja azokban a kölcsönös vonatkozásokban, amelyeket embertársaival tart fent.
I. m. 12. f. – Uo. 622.;
…az a megállapítás, hogy az ember önmagán túllépőt alkot, sokkal jobban felel meg az élet objektív tényeinek, mint az az idealista elképzelés, hogy az alkotónak feltétlenül magasabb fokon kell állnia, mint annak, amit létrehoz.
Uo. 602.;
Az emberi bőr objektíve igaz természete, amelyet a mikroszkóp helyesen tükröz vissza, egy szerelmes számára kedveséhez való viszonyában még akkor sem lehet igaz, ha orvos az illető…
Uo. 622.;
…a realizmus … nem speciális stílus a sok egyéb stílus között, hanem minden egyes valódi alkotás művészi alapja.
I. m. 13. f. – Uo. 748.;
Lenin joggal látta a szektánsok egyik fontos jellegzetességének, hogy mindent, amit szellemileg feldolgoztak, amit helyesnek tartanak, mint magától értetődő dolgot vetítik bele az objektív valóságba. Így például meg vannak győződve arról, hogy a tömegek ugyanazt tartják kívánatosnak vagy meghaladottnak, amit ők.
Uo. 768.;
A nagy irodalom mindig úgy érte el katartikus hatásait, hogy a költői tipikusság szintjére emelt emberek tipikus konfliktusaiban nyilvánvalóvá tette az emberi fejlődés egy korszakának központi ellentmondásait.
Uo. 771.;
…ha ezeréves elnyomatás után egy Toldi Miklós lehetséges volt: mi lehet ebből a népből, ha századokig szabadságban él?
Gondolatok a magyar irodalomról. (Vál.: Kenyeres Zoltán) – Kritika, 1965. április 46.;
Nem igaz, hogy a sematikus művekben túlteng az eszmei tartalom. Ellenkezőleg… A politikai tartalom az ilyen sematikus művekben mint üres, kongó frázis jelentkezik, és az ilyen tartalom megtestesítése eleve lehetetlenné teszi a gazdag életábrázolást.
Jelentékeny történelmi alakok tragikus sikertelensége éppen úgy szerves része történelmünknek, mint egyes lángelmék ragyogó teljesítményei.
Uo. 47.;
Énszerintem a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus.
Népszabadság, 1967. december 24.
