MARTIN DU GARD, ROGER (1881–1958) francia regényíró
MARTIN DU GARD, ROGER (1881–1958) francia regényíró
…be kell oltani a gyerekekbe azt a gondolatot … hogy semmi sem drágább, mint az élet, s hogy az élet hihetetlenül rövid.
A Thibault család, II. k. 11. f. – Európa, Bp., 1965. I. köt. 233. Benedek Marcell;
Nem mondom, hogy a tudomány mindent megmagyaráz, de legalább megállapít, s ennyivel beérem. Eléggé érdekel a hogyan, hogy sajnálkozás nélkül tudjak lemondani a miért hiú kutatásáról. Különben is… kétfajta magyarázat közt talán csak fokozati különbség van.
Uo. 237.;
Éppen az az ismertetőjele a hivatásnak, hogy parancsolóan jelentkezik.
I. m. V. k. 4. f. – Uo. II. köt. 43.;
Vannak fanyar, keserű és mohó természetű szívek, amelyek hasonlóképpen fanyarrá és keserűvé tesznek mindent, amit magukba fogadnak.
(Szalézi Ferenc nyomán) I. m. VI. k. 10. f. – Uo. 219.;
A tisztelet nem zárja ki szükségképpen a barátságot, de úgy látszik, ritka eset, hogy része legyen a megszületésében. Csodálni nem annyi, mint szeretni; s ha az erény tiszteletben részesül is, ritkán nyitja meg a szíveket.
Ha valaki nem cselekszi a jót természetes hajlamból, hát cselekedje kétségbeesésből, vagy legalább azért, hogy rosszat ne cselekedjék.
Uo. 222.;
Az ördög csapdája: az igazság hajlama. Nem nehezebb, nem bátrabb dolog-e sokszor önmagunk iránt való hűségből kitartani még egy megrendült meggyőződés mellett is, mint önhitten megrázni az oszlopokat, megkockáztatva, hogy az egész épületet összedöntjük?
Az ördög csapdája. A gőg álcázása nem szerénység. Jobb kimutatni azokat a hibáinkat, amelyeket nem tudunk legyőzni, s ezzel erővé változtatni őket, mint hazudni, s gyöngíteni magunkat a hibák leleplezésével.
Az ördög csapdája. Lealacsonyítani magunkat azzal, hogy alázatosan beszélünk magunkról: vajon nem a Gőg cselfogása ez? Hallgatni kell magunkról. De ezt csak az teheti, aki tudja, hogy legalább mások beszélnek majd róla.
Van-e olyan élet – akár a szentek élete is –, amely ne lenne nap nap után alávetve a hazugságnak?
Uo. 223.;
Az élet eredménye, az ember vállalkozásainak jelentősége és értéke sokkal inkább függ a szív életétől, mint bárki is gondolná. Vannak emberek, akiknek csak egy szeretett lény közelléte és melegsége hiányzott ahhoz, hogy hozzájuk méltó művet hagyjanak maguk után.
Vajon az el nem követett hiba nem idézhet-e elő az ember jellemében ugyanannyi torzulást, s nem végezhet-e ugyanakkora pusztítást benső életében, mint a valóságos bűn? Semmi sem hiányzik belőle: még a lelkiismeret mardosása sem.
Az ördög csapdája. Nem szabad összetéveszteni a felebaráti szeretettel azt az izgalmat, amely elfog bennünket bizonyos lények közelségében vagy érintésére.
Uo. 224.;
Az emberi élet kiterjedése mindig sokkal, de sokkal nagyobb, mint amekkorának sejtjük!
Uo. 228.;
…azért, mert valami „szép”, még lehetne ésszerű is!
I. m. 14. f. – Uo. 263.;
A lelkiismeret? Lerakódás, amit tizenkilenc keresztény század hagyott mindnyájunkban…
Uo. 274.;
…a XIX. században nem a hazafiak, hanem a nacionalisták voltak azok, akik a haza fogalmát meghamisították.
I. m. VII. k. 2. f. – Uo. 292.;
…a haza problémája alapjában véve talán csak nyelvprobléma! Akárhol van az ember, akárhová megy, tovább is a hazája szavaival, nyelvtanával gondolkozik.
Uo. 293.;
Minden franciában … van egy szkeptikus, aki mindig csak fél szemmel alszik…
I. m. 5. f. – Uo. 316.;
Élni nem annyit jelent, mint mindent mindig újra megvizsgálni… Élni annyi, mint cselekedni.
I. m. 15. f. –Uo. 425.;
…az igazságtalanságnál minden jobb… Minden!
I. m. 17. f. – Uo. 442.;
…csináljatok, amit akartok, mindig ugyanazzal az alapelemmel kell a világot újraépíteni. Ez a lényeges elem pedig nem változik: ez maga az emberi természet!
Uo. 443.;
…minden társadalmi rendszer végzetszerűen arra van ítélve, hogy azt tükrözze vissza, ami az emberi természetben menthetetlenül rossz…
Uo. 445.;
Minden gesztus kötelez; különösen a nagylelkű gesztusok…
I. m. 25. f. – Uo. 502.;
Mindenki egyedül vívja meg a maga harcát, mint ahogy a megszabott napon meghalni is egyedül fog…
I. m. 33. f. – Uo. 570.;
Az embernek hinni kell önmagában. Nem is szabad másban hinnie csak önmagában… Szilárd benső életük csak azoknak van, akik határozottan tudomásul vették a sorsukat, és mindent feláldoznak neki.
I. m. 44. f. – Uo. III. köt. 68.;
Az érdekek könnyebben kezelhetők, mint az érzelmek!
I. m. 57. f. – Uo. 171.;
Élni, gondolkozni, hinni, az semmi! Semmi, ha az ember nem tudja életét, gondolkozását, meggyőződését cselekvés alakjában kifejezni!
I. m. 68. f. – Uo. 277.;
…a józan észen ejtett sebtől éppen úgy lehet szenvedni, mint a körömgyulladástól vagy a fogfájástól!
I. m. 69. f. – Uo. 292.;
Különösen az örökölt pénz mérgez. Amit az ember nem maga keresett meg…
I. m. VIII. k. Epilógus, 6. f. – Uo. 512.;
…minden szenvedélyes szerelem mélyén végzetszerűen van valami félreértés, egy nagylelkű illúzió, az ítélőképesség tévedése – egy hamis fogalom, amit egyik ember a másikról alkotott, s ami nélkül lehetetlen volna vakon szeretniük egymást.
I. m. 8. f. – Uo. 531.;
…a gyerek ösztönszerűen mindenre azt mondja: nem. De nem rosszakaratból: szükségét érzi annak, hogy szembehelyezkedjék a többiekkel. Úgy értem: szükségét érzi annak, hogy önmagát hangsúlyozza. Mintha be akarná bizonyítani önmagának, hogy a világon van…
Uo. 535.;
Minden békevágy alapkövetelménye az ember erkölcsi fejlődésébe vetett hit.
I. m. 12. f. – Uo. 564.;
Milyen különös, hogy a legtüzesebb szerelem sem védekezhetik az idő ellen.
Uo. 571.;
…kritikus esetben az orvosnak mindenekelőtt magába kell szállnia , és törnie a fejét! Erre pedig csalhatatlan módszer a kronométer használata … ha gondolkozni akar, csak egy bűvös mozdulatot kell tennie, hogy békét hagyjanak neki: feltűnően előhúznia a krumpliját, s megfognia a pulzust! Tüstént teljes csönd lesz, magány!
I. m. 13. f. – Uo. 580.;
…az egyetlen ésszerű álláspont, amely nem vezet félre, a hibákat keresni, nem pedig az igazságot…
Uo. 592.;
Nem a hazafias érzés, ez a természetes ösztön hajszol háborúba, hanem a nacionalizmus, ez a megszerzett, mesterséges érzés.
I. m. 16. f. Antoine naplója, július 9. – Uo. 624.;
…azok, akik sohasem fogadtak el egészen valami megalkotott rendszert, azok, akik fejlődésük egy bizonyos pillanatában nem csatlakoztak valamilyen meghatározott filozófiához vagy valláshoz, azaz valami állandó jellegű, egyszer s mindenkorra megtámadhatatlan szemlélethez, azok arra vannak kárhoztatva, hogy időnként felülvizsgálják minden támaszpontjukat, és rögtönzésszerűen újra meg újra állítsák helyre a maguk egyensúlyát.
I. m. augusztus 5. – Uo. 640.;
Próbáld lassacskán fölfedezni valódi egyéniségedet. Nem könnyű dolog! Sok ember későre találja csak meg. Sokan soha. Fordíts időt rá, nem sürgős. Sokáig kell tapogatózni, míg megtudja az ember, ki is ő. De ha megtalálod tenmagadat, vesd el gyorsan a kölcsönvett ruhát.
Az életet azok hibázzák el leggyakrabban, akik indulóban félreismerték természetüket, és félresiklottak egy nem nekik való ösvényre, és azok, akik jó irányban indultak, de nem tudtak vagy nem mertek kitartani mellette, amíg csak lehet.
I. m. augusztus 8. – Uo. 645.;
Ne félj túlságosan az ellentmondásoktól. Kényelmetlenek, de jótékony hatásúak.
I. m. augusztus 14. – Uo. 652.;
Szeretheti és kívánhatja valaki a rendet, anélkül hogy erkölcsi entitásnak tartaná; szeme előtt csak ez lebeg: a rend mindössze az együttes élet gyakorlati szükséglete, a megbecsülni való társadalmi jólét föltétele. (Rendet írok, hogy ne kelljen jót írnom.)
A tudomány. Több mint egyszerű megismerés. Vágy ez, összhangba hozni a világegyetemet – azt a világegyetemet, amelynek törvényeit előre megérzi. (Aki ezen az úton halad, sokkal hatalmasabb és izgatóbb csodához érkezik, mint aki a vallás útján jár!) A tudomány mély kapcsolatot, összhangzást teremt köztünk s a természet és titkai közt.
I. m. augusztus 15. – Uo. 659.;
Kétféleképpen lehet szellemes az ember: vagy abban, amit mond … vagy abban, ahogyan mondja.
I. m. augusztus 20. – Uo. 660.;
Voltaképpen csak önmaga iránt van az embernek kötelessége.
I. m. augusztus 20. – Uo. 662.;
Akarj gőgös lenni. Az alázat élősködő, kicsinyítő erény. (Gyakran nem egyéb, mint a tehetetlenség titkos tudata.)
Erősnek kell tudnia magát az embernek, hogy az is legyen.
I. m. augusztus 29. – Uo. 668.;
Minden betegség – és ugyanígy minden társadalmi krízis – olyan, mintha azonos előzmény nélküli első eset lenne, kivételes eset, amelyhez mindig új gyógymódot kell kitalálni.
I. m. szeptember 7. – Uo. 678.;
Aki mindig egészséges volt, végzetszerűen hülye marad.
I. m. szeptember 12. – Uo. 685.;
A régi bölcs mondás: „Ha beteg a tüdő, kezeld a szívet.”
I. m. szeptember 18. – Uo. 689.;
Fiatalon kell kigyógyulni a bizonyosság lázából.
I. m. szeptember 20. – Uo. 690.
