PICASSO, PABLO (tk. Pablo Ruiz y Picasso; 1880–1973) spanyol festő
PICASSO, PABLO (tk. Pablo Ruiz y Picasso; 1880–1973) spanyol festő
A természetet nem lehet határok közé zárni, nem is lehet másolni, hagyni kell, hogy az elképzelt tárgyak a valóság látszatát öltsék magukra…
Id.: Brassai Gyula: Beszélgetések Picassóval. 1943. szeptember – Corvina, Bp., 1968. 27. Réz Ádám;
A fényképészet éppen jókor jött, hogy megszabadítsa a festészetet mindenféle irodalomtól, anekdotától, még a témától is.
I. m. 1939. – Uo. 44.;
…a szabadon élő macskák mindig hasasok. Világos, hogy nem törődnek semmi mással, csak a szerelemmel…
Uo. 50.;
Az ötlet csak kiindulópont… Csak akkor jövünk rá, hogy mit is akarunk rajzolni, ha már nekiláttunk…
Matisse elkészít egy rajzot, aztán lemásolja. Ötször is, tízszer is lemásolja, egyre tömörebben. Meg van győződve róla, hogy az utolsó, a legcsupaszabb változat a legjobb, a legtisztább, a végleges, pedig a legtöbbször az első sikerült a legjobban. A rajzművészetben mindig az első változat a legjobb.
I. m. 1943. október – Uo. 54.;
Mindig a részletek a legizgalmasabbak.
Hogy is jutott eszükbe az embereknek, hogy márványból csináljanak szobrokat? … Azt megértem, ha valaki egy fa gyökerében, egy fal repedésében, egy kimart kőben, egy kavicsban lát valamit. De a márványban? Az csak egy tömb, nem fakadnak belőle képek.
Az ember azért jutott el a képalkotásig, mert a képek ott hevertek körülötte, csaknem készen, a keze ügyében.
Uo. 69.;
A föld nem tart bejárónőket, hogy letörülgessék… Naponta hull rá a por, és megtelepszik rajta. Mindazt, ami a múltból ránk maradt, a por őrizte meg.
…együtt élek a porral, benne élek, a legszívesebben szürke ruhákat viselek: azokon nem látszik meg a nyoma.
Mi marad meg a földben? A kő, a bronz, a csont, az elefántcsont, néha a cserép… De a fatárgyak, szőttesek, bőrök soha… Ezért azután teljesen téves képzeteink vannak az ősidők emberéről.
Uo. 70.;
Én minden csonton felismerem annak az istennek az ujjlenyomatát, aki elszórakozott a megmintázásával.
Uo. 73.;
Ellentétben a zenével, a festészetben nincsenek csodagyerekek. Amit koraérett zseninek tartana az ember, valójában. a gyerekkor géniusza. Nyomtalanul eltűnik, mihelyt a gyerek felnő.
I. m. 1943. november – Uo. 85.;
…egy művészre ugyanolyan jellemző, ahogy a tárgyakat elhelyezi maga körül, mint a művei.
Nem elég, ha ismerjük egy művész munkáit. Azt is tudni kell, mikor csinálta, miért, hogyan, milyen körülmények között. Egyszer majd biztosan kialakul egy új tudomány, talán „embertudománynak” fogják hívni, amely arra törekszik, hogy az alkotó emberen keresztül mélyebben behatoljon az emberbe.
I. m. 1943. december – Uo. 100.;
…a hideg igenis ösztönző hatású … ébren tartja a szellemet. Mozgásra ösztökél. Az ember dolgozik, hogy felmelegedjen, és fel is melegszik a munkától. A jó meleg inkább álmosít.
Uo. 108.;
Hogy mért nem lettem inkább fényképész! Egészen más, ahogy a többiek látják az embert, és ahogy néha maga látja önmagát a tükörben. Többször is előfordult életemben, hogy elkaptam egy olyan arckifejezésemet, amelyet a portréimon sohasem sikerült felfedeznem. Pedig talán éppen ezek voltak a legőszintébb arckifejezéseim.
I. m. 1944. április – Uo. 119.;
Én mindent felszedegetek, főleg azt, amit mások eldobnak.
Uo. 126.;
Ha a embernek van mondanivalója, ha ki akar fejezni valamit, előbb-utóbb mindenféle alázat elviselhetetlenné válik. Az ember legyen elég bátor, hogy vállalja a hivatását, s hogy a hivatásából éljen.
A legtöbb ember a siker alapján ítéli meg a műveket… De hol van az megírva, hogy a siker mindig azoké legyen, akik kiszolgálják a közízlést? … A sikerem oltalma alatt megcsinálhattam, amit akartam … mindent, amit akartam.
I. m. 1944. május – Uo. 131.;
Nem szabad túl sokat mosakodni, ugyebár … nem egészséges…
I. m. 1944. június – Uo. 139.;
…az összes korok összes dokumentumai hamisak! mindegyik „művészszemmel” ábrázolja az életet. A természetről alkotott képeinket mind a festőktől vesszük át. Mindent rajtuk keresztül látunk. Már csak ezért is gyanakodnunk kellene.
…legjobb, ha az objektív valóságot gondosan összehajtogatjuk, mint egy lepedőt, és egyszer s mindenkorra elzárjuk a szekrénybe…
Uo. 141.;
A festők mindig rosszul válogatnak, ha ki kell állítani a műveiket.
I. m. 1945. május – Uo. 157.;
…Mussolini … Valahányszor láttam, amint a tömeg előtt szónokol, a mellét kidüllesztve, a fejét hátravetve, az volt az érzésem, mintha valaki hátulról rugdosna a fenekét.
Uo. 159.;
A természet csak jelek segítségével fordítható le a piktúra nyelvére. De a jeleket nem lehet kitalálni. Csak úgy jutunk el hozzájuk, ha nagyon erősen törekszünk a hasonlatosságra.
Uo. 162.;
Napóleon meg akarta jutalmazni egy tisztjét, és azt mondta neki: „Kinevezem marsallá!” Mire a tiszt: „De Felség, én már marsall vagyok!” „Jó – mondta Napóleon –, akkor kinevezem ezredessé!”
Uo. 170.;
Ha ez így megy tovább, nemsokára eljutok oda, hogy csak az aláírásomat meg a dátumot kenem rá a teljesen érintetlen vászonra. Nincs is szebb dolog egy szűz vászonnál!
Uo. 173.;
Az ellenállásért nem jár elismerés. Az árulásra, a bűntettekre pedig fátylat borítanak. Ördög, aki érti.
Uo. 174.;
Befejezni, elkészíteni: hát nem kétértelmű szavak ezek? A munka bevégzése egyúttal kivégzés is, kegyelemdöfés. Én azért pusztítok annyi vásznat, mert közvetlenségre törekszem, és ha sikerült jól kifejeznem valamit, semmit sem merek hozzátenni.
I. m. 1945. július – Uo. 184.;
Szeretem az „összes művek”-et. Az alkotás folyamatát csak az összes változatok sorozatán keresztül lehet igazán nyomon követni.
I. m. 1946. november – Uo. 196.;
Én ugyan nem másolok semmit, de a környezetem így vagy úgy mégiscsak érezhető a vásznaimon.
I. m. 1946. december – Uo. 228.;
…fogolyként élek. Senkinek, legádázabb ellenségemnek sem kívánom a hírnevet.
I. m. 1960. május – Uo. 236.;
Minek kell még több pénz, ha van elég pénzünk? Hiába vagyunk gazdagok, négyszer egymás után úgysem tudunk ebédelni vagy vacsorázni. Ami engem illet, lehetek gazdag vagy szegény, sose szívnék másféle cigarettát, csak Gauloise-t.
Uo. 237.;
Olyan mázolásból, amelynek nincs jelentése, sohasem lesz kép.
Uo. 241.;
…az absztrakt művészet nincs messze a mázolástól vagy a falszerkezetektől. Nekem hiába beszélnek: az ember mindig utánoz valamit, önkéntelenül is.
Uo. 242.;
A régi képeim már nem érdekelnek. Sokkal kíváncsibb vagyok azokra, amelyeket még nem festettem meg.
Uo. 245.;
Engem nem érdekel a szép.
Id.: Murray Schafer: British Composers in Interview – Cohen, J. M.–Cohen, M. J.: The Penguin Dictionary of Modern Quotations. Penguin, Harmondsworth, 1972. 177. 12. sz. Kristó Nagy István;
Az isten is csak egy másik művész. Kitalálta a zsiráfot, az elefántot és a macskát. Nincs igazi stílusa. Megpróbál ezt-azt kitalálni.
Id.: Gilot-Lake: Life with Picasso, I. f. – Uo. 13. sz.;
Minden pozitív értéknek megvan a negatív ára, és sose láthatsz olyan igazán nagy valamit, amely ugyanakkor bizonyos tekintetben szörnyű ne volna. Einstein géniusza Hirosimához vezet.
I. m. 2. f. – Uo. 178. 14. sz.;
Gyűlölöm a műélvezők szemmel és aggyal űzött esztétikai játékát, a szépséget „befogadó” mandarinokét. Mi az, hogy szépség? Nincs is ilyen. Sose „értékelek” valamit, legföljebb „tetszik”. Szeretem vagy gyűlölöm.
Uo. 15. sz.;
A kor csak akkor számít, ha valaki öregszik. Most, hogy magas kort értem el, akár húszéves is lehetnék.
Id.: John Richardson: Picasso in Private – Uo. 16. sz.
Én nem keresek, találok.
(Vitatható hitelességű) – Uo. 18. sz.
