MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ (1895–1946) festő, művészetteoretikus
MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ (1895–1946) festő, művészetteoretikus
a szektorszerű képzés ma elkerülhetetlen, de ennek nem szabad odáig vezetnie, hogy az ember – minden olyannyira magasztalt szaktudása ellenére – elsatnyuljon.
Az anyagtól az építészetig, I. Nevelési problémák – Corvina, Bp. 1972. 11. Mándy Stefánia;
a technika olyan szervesen fejlődő élettényező, amely kölcsönhatásban áll az emberiség szaporodásával, s éppen ez a technika magától értetődő igazolása.
Uo. 12.;
a jelszó természetesen nem: a technika ellen, hanem – ha helyesen értelmezzük – a technikával. ez felszabadíthatja az embert, ha az ember ráeszmél végre, hogy mit kezdhet ezzel a szabadsággal.
…nem szabad, hogy érdeklődésünk középpontjában a forma, a termelés bámulatraméltó technikai folyamata álljon: figyelmünk legjavát az egészséges életterv felé kell fordítanunk. ebből kellene a mindenkori gyakorlatnak kiindulnia.
Uo. 13.;
nem a tárgy, hanem az ember a cél.
minden ember tehetséges.
minden egészséges emberben megvan az a mélyen rejlő képesség, hogy alkotó energiáit kibontakoztassa, ha munkáját belülről igenli.
Uo. 14.;
az osztályharc végső soron nem a tőkéért, nem a termelési eszközökért, hanem valójában az örömet okozó elfoglaltság, a belsőleg kielégítő munka, az egészséges életforma és a felszabadító erőkifejtés jogáért folyik.
szükségünk van zseniális utópistákra, egy új jules verne-re: éspedig ezúttal nem azért, hogy egy immár könnyen túlszárnyalható technikai utópia szédítő perspektíváját vetítse elénk, hanem hogy megjelenítse számunkra a jövő emberét, aki az élet ösztönösen egyszerű és bonyolultabb összefüggéseiben egyaránt érvényre juttatja annak alaptörvényeit.
Uo. 16.;
az anyaggal való intenzív foglalkozás növeli biztonságunkat az érzelmi élmények terén.
I. m. II. Az anyag – Uo. 31.;
…milyen naivnak bizonyul az idegenkedés a pusztán célszerű forma „hűvös intellektualizmusától”, mihelyt felfigyelünk a mély értelműen célszerű természeti formák jelentőségére!
Uo. 70.;
…a rendíthetetlen „klasszikus” szépség axiómáját sokáig még a gépészmérnökök fejéből is nehezen lehetett kiverni.
Uo. 72.;
az akadémiák „művészete” halott, de él az eleven élet művészete, amelynek formái a múlt analógiáitól függetlenül, az ember aktuális (ha nem is mindig szavakba foglalható) szükségleteiből fakadnak.
a ma alkotó embere előtt az a feladat áll, hogy a kor ösztönzéseit és kívánságait magába gyűjtve mai eszközökkel fejezze ki magát. ez a közös nevezője lényegében mindazoknak az izmusoknak, amelyek az utóbbi száz évben felütötték a fejüket.
…az ezer gátlással, téves ismerettel agyonterhelt ember mindent azonnal „meg akar érteni”, ahelyett hogy előbb szabaddá tenné magában az élményhez vezető utat. holott mindenkinek elsősorban arra kellene törekednie, hogy a maga egyéni életében felismerje az egyetemesen uralkodó törvényt.
Uo. 73.;
…az alkotás értelme nem a kor és a technika által meghatározott formális tényezőkben, hanem az ember alkotóerejének megnyilatkozásában rejlik.
I. m. III. Az anyag további útja: a tömeg – Uo. 94.;
a játékszerek gyakran korszerű szobroknak mondhatók, sokszor valósítanak meg szellemes technikai ötleteket, amelyek legnagyobbrészt többet tárnak elénk az aktuális technikai eljárások lényegéből, mint a tudományos értekezések.
Uo. 164.;
minden kultúrkorszakban falanxszerűen összetömörül valamennyi alkotóterület. néha azután megtörténik, hogy a sorból egy ék alakban előretör, ez az állapot nem tart sokáig: a többi gyorsan utánairamodik, és a falanx ismét helyreáll.
Uo. 174.
