QUASIMODO, SALVATORE (1901–1968) olasz költő

Teljes szövegű keresés

QUASIMODO, SALVATORE (1901–1968) olasz költő
Homlokokba
Kopogtassatok be s végül szívekbe.
Hogy valaki legalább jajt kiáltson
S felverje e fehér táj síri csendjét.
Hó – Modern olasz költők. Magvető, Bp., 1965. 210. Bittei Lajos;
Ó, jaj, hogy a halál sem vigasztalja többé
az élőket, a halál azokért, akiket szeretünk.
Levél – Uo. 211. Képes Géza;
A vérfelhőt feledd el végre, ember,
mely földről szállt föl, feledd az apákat:
sírjuk a lágy, a néma hamutenger,
sötét madarak s szél födi be szívük.
Az én korom embere – Uo. 214. Szabolcsi Éva;
Nem tartozom gyónással a földnek,
még neked sem halál, ha tárt ajtódon át
az élet képernyőjéből kiléptem.
Szeptemberi éjszaka – Uo. 225. Szabolcsi Éva.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT