SCHWEITZER, ALBERT (1875– 1966) német orvos, orgonaművész, zenetudós, teológus
SCHWEITZER, ALBERT (1875– 1966) német orvos, orgonaművész, zenetudós, teológus
A költői és képszerű gondolatok kifejezésére való törekvés a zene lényegéhez tartozik.
Életem és gondolataim, 7. f. – Életem és gondolataim. Gondolat, Bp., 1974. 63. Balassa Sándorné;
Az export növekedése nem mindig azt bizonyítja, hogy az ország fejlődik, hanem gyakran – éppen ellenkezőleg – azt mutatja, hogy a romlás felé halad.
I. m. 17. f. – Uo. 153.;
A földművelés és a kézművesség a kultúra alapja; és csak ott, ahol ez az alap megvan, jöhetnek létre azok a feltételek, melyek lehetővé teszik, hogy a népesség egy része kereskedelmet vagy értelmiségi foglalkozást űzzön.
Uo. 154.;
Kultúrának nevezem általában a szellemi és anyagi haladást minden területen, amely együtt jár az egyén és az emberiség erkölcsi fejlődésével.
I. m. 18. f. – Uo. 158.;
Az élet tisztelete, belső parancstól ösztönözve, a beletörődés komoly völgyén át elvezet bennünket az erkölcsi életigenlés fénylő csúcsaira.
Uo. 162.;
Két tapasztalat árnyékolja be életemet: az egyik az, hogy a világ érthetetlenül titokzatos és gyötrelmes; a másik pedig, hogy az emberiség szellemi hanyatlásának korszakában születtem.
I. m. Epilógus – Uo. 175.;
…napjainkban a korszellem cseppet sem fájlalja, hogy a gondolkodás nem áll hivatása magaslatán, sőt inkább örömét leli benne. Nem veszi számításba azt, amit – tökéletlensége ellenére – már elért.
Napjaink korszelleme nem engedi, hogy az egyén önmagából merítsen. Szüntelenül meggyőződéseket tukmálnak az emberre, akárcsak a tőkeerős nagyvállalatok, amelyek a nagyvárosok utcáin villogó fényreklámjaikkal lépten-nyomon ránk erőszakolják cipőpasztáikat meg levesporaikat.
Uo. 176.;
…hiszek az ésszerű gondolkozásban. Meg merem mondani nemzedékünknek, hogy még nem végzett a racionalizmussal…
A gondolkodásról való lemondás a szellem csődje.
Uo. 177.;
…egy tekintélyen alapuló igazság elfogadása – még ha önmagában véve van is szellemi és erkölcsi tartalma – végeredményben nem állja útját a szkepticizmusnak. A gondolkodás nélkül, vakon elfogadott igazság előre aláaknázza a szellemi életet.
Ahogyan a fa minden évben ugyanazt a gyümölcsöt hozza, és az mégis mindig új, ugyanúgy a maradandó értékű gondolatokat is állandóan újra kell alkotni. Ezzel szemben a mi korunk oly módon szeretné megtermékenyíteni a szkepticizmus meddő fáját, hogy az igazság gyümölcseit felkötözi ágaira.
Uo. 178.;
Valójában az egész filozófiatörténet abból áll, hogy az ember természetében rejlő erkölcsi élet- és világigenlés eszméit nem elégítik ki az emberre meg az embernek a világgal való kapcsolatára vonatkozó egyszerű logikus gondolkodás eredményei.
Uo. 180.;
Egy világnézet … csak akkor bizonyul igaznak, ha a léthez és a világhoz fűződő viszonyunkat olyanná alakítja, amely aktív erkölcs vezette, mélyebb emberekké formál bennünket.
Ha újra rá akarjuk bírni az embereket arra, hogy gondolkodó lényekké legyenek, akkor rá kell vezetni őket az önálló gondolkodásra, hogy abból merítsék az életükhöz szükséges ismereteket.
A világ nem csupán jelenségekből áll, hanem egyszersmind élet is.
Uo. 182.;
Csak a beletörődés próbatételén átesett ember képes a világ igenlésére.
Minden olyan gondolat, amely által az emberek a szkepticizmushoz vagy az erkölcsi eszmény nélküli élethez kívánnak eljutni, nem igazi gondolat, hanem leplezett gondolathiány…
Uo. 183.;
…minden eddigi erkölcsi rendszer hibája, hogy nem ismerte fel: az élet maga az a rejtélyes érték, amellyel foglalkoznia kell.
Az igazán erkölcsös ember szemében minden élet szent, még az is, amely emberi szempontból alacsonyabb rendűnek tűnik.
Uo. 184.;
…az ember – akár a többi élőlény – állandóan arra kényszerül, hogy a saját életét és az életet általában más életek árán tartsa fenn. Ha megérintette az élet tiszteletének erkölcse, akkor nem károsít, nem pusztít életet, csak abban az esetben, ha elkerülhetetlenül szükséges; s a lelke mélyén ezzel sohasem ért egyet.
Uo. 185.;
Minél mélyebb a kegyesség, annál igénytelenebb az érzékfeletti megismerése tekintetében. Olyan, akár az ösvény, mely a hegyek között kanyarog, de sohasem kúszik fel a csúcsra.
Uo. 188.;
Nem ott bélyegzik meg a legerőteljesebben a bűnt, ahol a legtöbbet beszélnek róla.
Uo. 189.;
…egy újabb középkorhoz vezető útra léptünk. Teljes nagyságában látom magam előtt azt a szellemi és anyagi nyomort, amelynek a mai emberiség kiszolgáltatja magát azáltal, hogy lemond a gondolkodásról és a belőle sarjadó eszményekről.
Véleményem szerint az emberiségnek nem lehet más sorsa, mint az, amit gondolkodásával maga kovácsol ki magának. Ezért hiszem hogy nem kell végigjárnia az összeomláshoz vezető utat.
Uo. 190.;
Az orvostudomány fejlődése rendelkezésünkre bocsátotta a betegségek és a testi fájdalom gyógyításának ismereteit és eszközeit; és mi e gazdagság mérhetetlen előnyeit természetes dolgoknak tekintjük. A szegény Lázár – a színes bőrű ember. Ugyanúgy, sőt még jobban ismeri a betegséget és a fájdalmat, mint mi, de nem tudja leküzdeni.
Az őserdő peremén. 1. f. – Uo. 199.;
A bennszülött nem lusta, hanem szabad ember. Ezért sohasem más, mint alkalmi munkás.
I. m. 7. f. – Uo. 278.;
…a közigazgatás azt mondja: – Tiltsuk el az alkoholt? Nagyon szívesen. Inkább ma, mint holnap. Csak előbb mondjátok meg, hogyan fedezzük az így keletkező hiányt a költségvetésben!
Uo. 287.;
A természeti ember csak alapvető értékítéletet ismer, és a legalapvetőbbel: az erkölcsi mértékkel mér.
Uo. 293.;
Ne higgyük, hogy a feketék gondolatvilágát kimerítjük, ha pontos leltárt készítünk őseiktől öröklött babonás képzeteikről és hagyományos jogszemléletükről. Igaz, hogy nem vonhatják ki magukat ezeknek az eszméknek a hatása alól, de nem ezek képezik világszemléletük egészét. Valahol a lelkük mélyén sejtik, hogy a jó fogalmát csakis a gondolkodásból vezethetik le.
I. m. 10. f. – Uo. 308.;
Nem választhatunk már szabadon, hogy akarunk-e jót cselekedni a színes bőrű emberekkel, vagy sem. Ez ma már kötelességünk. A jó, amelyben őket részesítjük, nem könyörületesség, hanem jóvátétel.
…az állam egymagában sohasem oldhatja meg az emberbaráti feladatokat, mert végrehajtásuk lényegében a társadalmon és az egyes egyénen múlik.
I. m. 11. f. Zárszó – Uo. 321.;
Aki súlyos betegségéből orvosi kezelés révén gyógyult meg, annak magának is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a szükséget szenvedők segítséget kapjanak.
Minden anya, aki orvosi segítségnek köszönheti, hogy gyermeke mellette él, és nem a sírban fekszik, gondoljon arra a szegény anyára, akinek ez nem adatott meg, mert nem fordulhatott orvoshoz.
Uo. 322.;
Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképpen akkor, mikor időszerűtlennek látszik.
…egyetlen orvos – még akkor is, ha csak a legszerényebb eszközök állnak rendelkezésére – igen sokat jelenthet rengeteg embernek. A jó cselekedetek pedig, amelyeket véghezvihet, többet érnek, mint az, amit életéből feláldoz, és meghaladják a rendelkezésére bocsátott erőforrások értékét.
Uo. 323.;
Valaha nekem is voltak olyan elképzeléseim, hogy entellektüel leszek , de túlságosan nehéznek találtam.
(Vitatható hitelességű) Cohen, J. M.–Cohen, M. J.: The Penguin Dictionary of Modern Quotations. Penguin, Harmondsworth, 1972. 206. 25. sz. Kristó Nagy István
